Rózsát a Rózának

2.rész

Egy szórakozóhelyhez mentünk. Nagyon sokan voltak, számomra ismeretlen fiatalok. Néha meg-meg pillantottam egy-egy ismerős arcot a suliból, de egy pislantás alatt tüntek el a tömegben. Léna a bárpulthoz húzott. A pultos nagyon is jól ismeri barátnőm. Sőt tuttomal kavarnak, de egyikük se lépne pedig látszik, hogy vonzódnak egymáshoz.

-Bemutatom neked Grétit.-mutatott rám.

-Még így élőben nem igazán találkoztatok. Gréti ő itt Ákos, Ákos ő itt Gréti. Na ezen is túl vagyunk.-rendezte el a dolgot.

-Szia!-nyújtotta a kezét.

-Helló!-ráztam meg.

-Mit kértek csajok?-vigyorgott.

-Öö..-álltam bambán.

-Két vodka-szóda lesz.-vágta rá Léna.

-Rendben.

Pár perc múlva meg is kaptuk az italunkat. Beszélgettünk, nevetgéltünk ez az Ákos valami hihetetlen. Nem is értem miért nem jöttek még össze Lénával.

Ahogy telt az idő, úgy telt az üres poharak száma. Már nem is tudom mennyit ittunk... De jócskán lehetett bennem, mert Léna elhívott táncolni és én boldogan mentem vele. ÉN aki nem is tud! És nem is szeret mások előtt táncolni. De táncoltunk és valami hihetetlen volt. Nem tudom, hogy az alkohol vagy egyszerüen így jött ki, de jól éreztem magam. Nem gondoltam Danira csak táncoltunk, nevettünk. (Nem arra kell gondolni, hogy taccson voltunk és azt se tudtuk hol vagyunk, nem, erről szó sincs, szimplán élveztük az estét.)

Léna elhívott a mosdóba.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Persze. Csak nemigaz, hogy nem vetted észre a csavót aki folyton téged bámúl. Szóval elhívtalak, hogy elmondjam mert bent nem hallanál semmit. Ja és ha már itt vagyunk pisilek.-ment be az egyik fülkébe.

-Ezt honnan veszed? Milyen csavó? Nem láttam senkit.-beszéltem az wc ajtónak.

-Hát ezaz. A bárpultnál. Marcell a suliból.

-Mi? Marcell? Az a Marcell?

-Igen, más Marcellt nem is ismersz.-nézett rám értettlenűl ahogy kilépett a fülkéből.

-Az kizárt. Mást nézett, vagy lehet hogy teged.-mosolyogtam rá.

-Nem-nem. Ákosnak nagy barátja és tudja, hogy ööö..köztünk...alakúl valami..vagy mi.

-Ahaaam. Alakuuuull.-kacsintottam.

-Nem ez a lényeg, kicsi lány. Hanem, hogy Marcell a szémével már levetkőztetett. Szóval...ha felkér táncolni igent mondasz. Oké?

-Nem.

-Ohhh dehogynem. Ma kilépsz a komfortzónádból és megteszel olyanokat amiket maskor nem mersz. A félelem gátlásol, szivi.

-Tudom..

-Zsíír akkor menjünk vissza táncolni.

-De már fáj a lábam...nem ülhetnénk le?-toporogtam.

-Nem versz át. És tudod a lehetőség csak azzal tud táncolni, aki a táncparketten van.-kacsintott.

Ezzel a végszóval rontottunk ki a mosdóbol és a táncparkett irányába indúltunk.

Táncoltunk egy darabig amikor...megjelent Ákos, mellette pedig na ki? Hat persze, hogy Marcell.

Lénára sandítottam, hogy az ő keze van-e dologban, de ő csak észrevetlenűl megrázta a fejét.

-Felkérhetlek?-lépett felém Marcell.

Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Ákosék már táncolnak.

-Csak egy tánc.-nezett batorítóan.

Igaz. Csak egy tánc. Ennyibe még senki sem halt bele, nem?

-Okes.-fogadtam el a kezét.

És táncoltunk. Méghozzá rohadt jól! (Amit neki köszönhettem, mivel ő vezetett.)

-Megkérdezhetem a neved?

-Öm...Róza.-babráltam a hajam.

Isteneeem! Kit hívnak mostanság Rózának?! Hát úgy látszik engem...

Hogy miert hazudtam? Mert ez nem én vagyok. Konkretan a csavó vagy alapbol nem tudta ki vagyok vagy nem ismert fel.. Jó igaz, hogy meg én sem ismertem magamra de akkor is.

-Szép név. Marcell vagyok.-mosolygott.

Na nem mondod? Hiszen mindenki ismer a suli nagy macsoja, egy igazi adonisz blablabla...

Visszamosolyogtam de ennyitől több nem telt tőlem.

Kit álltatok? Azt se tudja ki vagyok. Hmmm... Igen nem tudja kivagyok. Ezt magyarázta Léna.-esett le a tantusz.

-Nincs kedved meginni valamit?

-De, mehetünk.-mondtam.

Ma kiélvezem az estét, mivel nincs vesztenivalóm.

-Mit kérsz?

-Rádbízom.-válaszoltam egy félmosoly kíséretében.

Ittunk, beszélgettünk annyit nevettem rajta, hogy azt hittem bepisilek. Közben levettem ezeket a nagy fülbevalókat amiket anyától csortam (esküszöm tiszta nehezek) és leraktam magam elé a bárpultra.

Már tudom mit szeretnek bennek a lányok. Úgy kb. MINDENT. De komlyan! Helyees, kedves, vicces, okos edzett/ izmdos testalkat, azok a gödröcskék ahh..najó most kell befejeznem. Holnapra el kell felejtenem! Azaz ma élek a lehetősséggel.-kalandozott el a gondolatom.

Éppen nagy storyban voltam amikor Léna szökkent mellém Ákossal.

-Figyi, lassan mennünk kéne.

-Jaa, persze. Mehetünk.-álltam fel.

-Látlak még?-állt fel Marcell is.
Elfordítottam az arcom és válszul csak megvontam a vállam.

Ne éld bele magad! Ne éld bele magad! Halott ügy. Holnapra csak egy emlék lesz.-mondtam magamnak.

Ám amikor visszafordúltam Marcell ajkai az enyémre tapadtak.

Ez a megmagyarázhatatlan érzés túl erős boldogságot lopott a szívembe, és abban a pillanatban tört szilánkosra és karcolta össze a lelkem amikor is szembejött a felismerés, hogy a fiú akit épp vissza csókolok nem is ismer, azt se tudja ki vagyok.

Azzal a lendülettel toltam el magamtól és futottam a kijárat felé.

Megőrültem miatta? Minden percben. Tehetek ellene bármit? Egyatalán nem.
Élveztem? Kibaszottúl.