Rózsát a Rózának

5.rész

Másnap reggel is úgy telt ahogy tegnap.
Haverok jöttek-mentek. Az órák lassan de legalább teltek.
A suli végére már kezdtem örülni, hogy nem találkoztam Marcellal.
Aha hát nagyon el hittem.
A gyerek konkrétan kint várt a suli előtt. Szupi.
-Sziaa Gréti.-köszönt ahogy elmentem mellette.
-Helló.- köszöntem de csak az illem miatt.
-Várjcsak. Szeretnék veled beszélni.
-Most nem alkalmas.-vágtam rá.
-De fontos lenne.-fogta meg a karomat.
-Mond.-adtam meg magam.
-Csá haver!-hallottam azt a hangot a háttammögött, amit 100 ember között is felismerek.
Dani
-Cső. Tied a szöszi?-emelte a kezét Marcell, masik keze még mindig a karomon volt.
-Jaaa. Mindjárt jön.-nevetett.
-És ő?-mutatott rám, mire én megfordúltam.
-Hali.-mondtam elhaltan.
A szakításunk után most talalkoztunk elsőnek. Még egy kicsit hatással van a csavó rám.
-Szia Gréti.-fagyott le, és nézte a karom ahol Marcell keze van.
Kínos csönd.
Sokszor a csend az igazságot ordítja... Most sem volt másképp.
Én meg Marcellra néztem, aki egyből levágta a szitut és magához húzott.
Dani köpni-nyelni nem tudott, ameddig a "szöszi" oda nem ért.
-Ő nem?-nézett rám majd Danira a kiscsaj.
-Dede. Én voltam az a lány aki miután kiordította a lelkét, szakított vele.- mutattam Danira.
-Köszi, Emma? Ugye Emmának hívnak?-kerdezte Marcell a szöszitől.
-Igen. Mit köszönsz?-vakargatta a fejét.
-Hogy miattad megkaphattam ezt a lányt.-nezett rám majd megpuszilt.
Mire Dani elkerekedett szemekkel nezett, végűl Emma húzta el.
-Húhaa...-fújtam ki a levegőt, majd leültem a suli egyik lépcsőfokára.
Marcell mellém ült.
-Köszi..-néztem fel rá.
-Mire valók a barátok?-tárta szét a kezét. Majd elfogtadtam az ölelését.
-Szóval te meg Dani..?
-Igen. De megcsalt. És szakítottam.
-Sajnálom.
-Én már nem.
-Dühös vagy rá?-nezett a szemembe.
-Érted te a lényeget.-néztem én is a szemébe.
-Nem, már nem. Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatodban már a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.-húztam felmosolyra a szám.
-Köztem és Dani között mindennek vége.-ismertem be. (magamnak is.)
- És honnan tudhatod, hogy vége?-húzta össze a szemöldökét.
-Talán akkor, amikor már jobban szereted az emlékeket, mint az adott embert.
-Hmmm...-gondolkodott el.
-Szóval amúgy most nincs senkid? Mármint rajtam kívűl..-vigyorgott.
-Igen szingli vagyok, ha erre vagy kiváncsi. De kurvára le kell nyűgözni, hogy ez változzon.-álltam fel.
-Na nekem mennem kell. Jó volt dumálni. Majd suliba tali.-indultam meg.
-Várj, még én is akarok kérdezni valamit.-állt fel ő is.
-Hallgatlak.
-Ugye Léna nagy barátnőd?
-A legnagyobb.
-És...ümm.
-Nyögd már ki.
-Nem tudod, hogy Léna kivel volt hétvégén buliba?-hadarta.
Azthittem félre nyelem a levegőt.
-Jól vagy?-nézett rám aggódóan.
-Ühüm.
-Szóval Rózát ismered?
-Ö...nem. Mert?
-Háát igazából...hagyjuk, semmi.-legyintett.
-Hat öö..oké. Akkor lépek.-mutattam hátra.
-Még egy kérdés.-emelte fel a kezét.
-Utolsó.
-Szóval arról lenne szó, hogy van szombaton a bál. És mivel nem rég szakítottam a barátnőmmel, nincs partnerem.
-És?-kérdeztem.
-Rád gondoltam.-vigyorgott.
-Gondolkodj tovább. Jó időtöltest.-kerültem ki és szokás szerint otthagytam.
-A bunkóság is stílus?-szólt utánnam.
-Életvitel.-feleltem fesztelenűl hátra sem nézve.
-Na jóó.... most nem engedlek csak úgy el. Mindig elmész. Miért?-állt elém.
Lesütöttem a szemem, majd szúrósan ránéztem.
-Meddig akarod, hogy a barátnődet jásztam?
-Nem muszáj játszani.-kacsintott.
-Marcell!-szóltam rá.
-Mi az?-vigyorgott.
-Semmi.-kerültem ki.
-Grétaa.-kérlelt.
-Eljönnél velem a bálba?
-Marcell én nem vagyok olyan...
-Milyen?-értetlenkedett.
-Nem vagyok tökéletes... (Bár nem is akarok az lenni), mint te meg a cicababáid. Figyii.-mosolyogtam rá majd kinyújottam a nyelvem.
-Van egy kis szünet a fogam közt. Szeretek smink nélkül kócosan kimenni az utcára. Néha már annyira béna vagyok, hogy saját magamon nevetek. Sőt néha olyan hülyesegeket beszélek amiket még én sem értek. De én jól érzem magam így...Ugye vágod,hogy neked nem ilyen partner kell.
-Van még valami amit tudnom kell rólad?-nézett a szemembe.
-Pff-fújtattam. Makacs vagyok, sokszor gyerekes, és sértődős.-soroltam.
-Ennyit kibírok simán. Én is makacs vagyok, benne vagyok a gyerekes játekba, sértődésre pedig legjobb a békülős szex.-kacsintott.
-Hogy mit mondt..!?-akadtam ki de ujjával megérintette a számat.
-Holnap suli után megyek nálad és megbeszéljük a bált.
-Nem, no, nein, nyet...!-harsongtam.
-Ohh dehogynem.-nezett a szemembe.
Fújtattam egyett és otthagytam.
Ház ez hülye! Kinek képzeli magát? Ahhh!
Marcell már nem jött utánnam, de nem is néztem vissza.
A hamucsaj sem nézett vissza. Ha vissza nézett volna nem lett volna belőle hetcegnő. Nem tehetem.
Ne is gondolj rá! Verd ki a fejedből!-mondtam magamnak.
De már hiába.
Remény régi barátom, megint te vagy az? - s halkan besurrant a szívembe...