Rózsát a Rózának

7.resz.

-Mi az?-emelte meg az állam.
-Semmi.-húzódtam el.
-Ajj nemáár. Ha a lányok azt mondják hogy semmi akk valami nagy baj van.
-De nagy szakértő vagy lányok terén.-mondtam gúnyosan
-Hát ...volt pár tapasztalatom. -mire csak elhúztam a szám.
-Akkor beszéljünk másról..mikor jönnek a szüleid?
-Majd pénteken.
-Komolyan?
-Aha. Elég messze dolgoznak így hetvégenként jönnek haza.
-Jaa értem. Mmmm..miénk az egész ház? Nincs kedved csinálni valamit kettesben?-kacsintott.
-Tudom mire gonolsz..gyere fel a szobámba.-húztam a kezét felfelé a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtóm majd Marcellt az ágyamra tessékeltem. Az egyik fiókomba keztem el matatni.
-Megvan!-kiáltottam fel örömömbe majd Marcell ölébe dobtam egy doboz Uno kártyát.
Mire csak telten felnevetett.
Istenem abba a nevetésbe egyszer belehalok.
Leültem én is az ágy masik végébe, míg Marcell osztott lapokat.
-Tudsz játszani?-tudakoltam.
-Hát persze. Színre színt, szádra számat lehet, nem?
-Hát hogyne.-és elkezdtünk játszani.
3 kört játszottunk és abból 2x Marcell nyert.
-Túl jó vagy.-ismertem be.
-Mondták már..-vigyorgott.
-Nem vagy éhes?
-Most, hogy mondod, de az vagyok.
-Akk kotyvasszunk valamit!-álltam fel.
-Palacsinta?-kérdezte.
-Akkor nutellás palacsinta lesz! Jól kitaláltam nem?-néztem fel rá.
-De ..nagyon eredeti vagy.
-Mondták már.-vigyorogtam vissza.
Kipakoltam amire szükség lehet és hát "érzéssel/szem mértékkel" adagoltuk bele a hozzávalókat.
Összességében elég jó palacsintát készítettünk.
Most váltottunk Marcell állt a tűzhelyhez sütni én pedig leültem szembe a bárszekre. Neki is láttam nutellával megkenni a már kész palacsintákat.
Majd ránéztem.
Néztem ahogyan süti azt a kibaszott palacsintát és akkor volt az a pillanat.

Minidg van egy bizonyos pillanat ami ráébreszt, hogy mit is érzel valójában.
Ráébreszt mindenre, amit eddig még sajat magad előtt is titkoltál. Egy pillanat ami felnyitja a szemeid és hideg zuhanyként zúdítja rád az igazságot.
Emlékszem mikor Léna kémlete Ákost és arra gondoltam milyen szerencsés.
Elkaptam a fejem és egyik kezemmel a hajamba túrtam, mert hírtelen belémhasonlított a felismerés, hogy ha most én is ugyanolyan csillogó szemekkel nézem, akkor szerelmes vagyok belé.
-Gréti. Hahó?-szólongatott Marcell.
Uhh..vajon mióta nem figyelek?
-Itt vagyok!-eszméltem fel és hirtelen eljtettem a kést.
-Bocsi..elbambúltam.-hajoltam le a késért.
-Észre vettem...modjuk egy ilyen helyes pasit jó, hogy megnézel.-kacsintott és befeszítette a karját.
-És mivan akkor ha rajta kapsz, hogy nézlek? Az azt jelenti, hogy te is engem néztél.-húztam félmosolyra a számat.
Erre mondj valamit csezdmeg.
De Marcell csak elgondolkodott és nem válaszolt semmit.
Ilyenkor érzem magam győztesnek, amikor valaki nem tud semmit reagálni, arra amit mondok, mert tudja, hogy igazam van.
-Most megfogtál.-mondta végül.
-Tudom.-kentem nutellát egy újjabb palacsintára.
-És kész.-zárta el a gázt. Majd egy tál palacsintával felém fordúlt és leült velem szembe.
-Ezek is készen vannak. Vegyél.-mutattam a már megkent palacsintákra.
-Van testvéred?-kérdeztem.
-Ö..van egy öcsém. Miért? -kérdezte tele szájjal.
-Csak kérdeztem.-álltam neki mosogatni.
-Gyere..kostold meg a művünket.
-Már megettem vagy 2-őt míg te sütkéreztél.-fordúltam hátra.
-Az nem elég. Ahoz ez túl jó.-vett még egyet a kezébe.
-Na jó még egyet veszek de aztan vége mert megint food babym lesz. -fogtam a hasam miután leültem.
-Pff..a lányok azt hiszik, hogy mi fiúk Victoria Secret modellekért vagyunk oda.. Nem az ötödik osztályba vagyunk. Szóval egyél még palacsintát cica. Szép vagy.-kacsintott és beleharapott a palacsintába.
-Ez nem igaz.-tettem le a palacsintát. Elment az étvágyam.
Marcell csak értetlenűl nézett.
-Nem vagyok valami szép.-vontam meg a vállam nem sajnálkozasképpen inkább mint aki megállapít egy tényt.
-A szépség relatív.-kaptam egy féloldalas mosolyt.
Mivan?
Néztem most én rá értetlenűl.
-Úgy hozzaszoktál már az arcvonásaidhoz, hogy fogalmad sincs milyen szép vagy egy idegen szemében.
Erre inkább nem válaszok.
-Másrészt ha nincs önbizalmad, az egész életed elúszik a picsába..
-Ma összefutottam az önbizalmammal, de sikított egyett és elrohant.-mosolygok mire ő mosolyogva megrázza a fejét.
-Najó...viccet félretéve. Az igazság, hogy a szép lányok, kegyetlen gyilkosok. Megölik az ömbizalmam.-ismertem be.
-Attól, hogy nem úgy nézel ki, mint valaki, akit te vonzónak találsz, nem azt jelenti, hogy te nem vagy vonzó. A virágok gyönyörűek, és a naplemente is az. Pedig egyátalán nem hasonlítanak.
-Hümm..-gondolkodtam el.
-Észbentartom, köszönöm.-öleltem meg. Bár így is, hogy a pult közöttünk volt, nagyon jólesett az ölelése.
Majd Marcell telója szakított el minket. Gyorsan felvette én pedig kicsit össze pakoltam.
-Ömm..ez most gáz..de anyám volt az megint. Mivel este 10 óra van és az öcsémet egyedül hagytam.
-Óó bassszus...ennyi az idő??-kerekedett el a szemem.
-Igen. Szóval most mennem kell.
-Persze, menjél nyugodtan. De basszuuss! Mivan?! 10 óra? Mi a szart csináltunk eddig?
-Hát igazságszerint még csinálhattunk volna mást is.
-Na, jó lesz mán szépfiú.-tessékeltem kifelé.
-Jaj, várj egy petcet.-szaladtam be és párperc múlva már rohantam is vissza Marcellhoz egy szatyorral.
-Ez mi?-nézett fel a kocsi ablakából.
-Kostoló az öcsédnek.-mosolyogtam.
-De aranyos vagy. Köszönöm.-ölelt meg a kocsi ablakából.
-Én köszönöm.
-Egyszer csak össze jön ez az ölelés úgy, hogy nem lesz közöttünk semmi.-mutatott nevetve a kocsi ajtajára mire én is felnevettem.
Majd elhajtott.
Indultam be a házba és már útközben  tárcsáztam Léna mobilját.