Rózsát a Rózának

17.rész

Gréti? Mi a baj?-nézett rám Dani.

Mély levegő. Ne nézz rá hisz ismer téged, tudja mit mondanak a szemeid.

-Nincsen semmi.-zihaltam és az ellenkező irányba indúltam
-Várj már. Mi történt?-állt elém mire csak megráztam a fejem.
Dani körbenézett majd megálapodott egy helyen a tekintete.
-Marcell? És ki a csaj? Nem..Lé?-kerdezte.
-De!-vágtam közbe.
-Jó-jó. Nyugi.-tartotta fel a kezét.
-Boccs.-fordúltam le az első utcán.
-Marcell a fiú.-rakta össze.
-Hm?-álltam meg egy pillanatra aztán még gyorsabban keztem el lépkedni.
-Most komolyan? Marcell?-kacagott fel gúnyosan.
-Nem hozzád való.-tartotta velem a lépést.

Üvöltve szerettem volna megkérdezni hogy miért? De nem tettem.
Hallgattam. És láss csodát Dani újra megszólalt.

-Marcell csajozós. Egyik héten itt a másik héten ott kopogtat.
-Mintha ismernéd.-mondtam én is gúnyosan.
-Mert azt hiszed te ismered?
-Hagyjuk.
-Na és persze Léna. A nagy baratnő. Eléggé megdöbbentél. Csak nem hazudott?
-Baszodj meg.-vágtam oda.
-Nem kell káromkodni. Telibe találtam nem igaz?-húzta félmosolyra a száját.
-Ezért kéne velem lenned, nem értem mit látsz a Marcell gyerekben.
-A "baszódj meg" tudtommal nem káromkodás, hanem tanács. Na szia.-hagytam ott.
...
Otthon ismerős hangot hallottam.
-Sziasztok.-találtam meg Sziliéket.
-Szia Szili hugaaa. Még mindig nem hiszem el...-köszöntött Ákos.
-Ákosekkal elmegyünk kicsit iszogatni, dumálni.-mondta Szilárd.
-Nem mehetek? Nem akarok egyedül lenni itthon.
-Hogyne jöhetél!-karolt belém Szofi.
-Történt valami?-kérdezte de úgy hogy csak én halljam.
-Ömm...majd elmondom.
-Szerelmi ügyek..-sóhajtott.
-Akkor indulhatunk?-néztek ránk a fiúk.
-Persze.-válaszolt helyettem is Szófia.
Negyed óra múlva már szórakozóhely asztalánál ültünk.
Azon a szórakozó helyen ahol Ákos dolgozott.
Ahol Marcellal táncoltam. Ahol Marcellel nevettem, beszélgettem és ahol elösször megcsókolt.

-Mit hozzak?-zökkentett ki a gondolatomból tesóm.
-Mindegy. Csak tisztán.-válaszoltam mire a fiúk elmentek az italokért.
-Marcell?-fordúlt felém Szofia.
-Igen. De...még nem tudok beszélni erről.-mondtam mire Szofi bólintott, hogy megérti.
Közben a fiúk visszatértek az italokkal.
Hmmm...vodka. Belekortyolok, és megborzongok.
Az ivás jó terv. Szeretnél megfeletkezni a lelkedet mardosó fájdalomról, ezért erjesztett gabonaféléket döntesz le a torkodon, hogy még jobban megfeledkezhess róla. Hogy jobban égessen az alkohol mint a szíved.
Igazából nem nagyon szóltam bele a beszelgetésbe, néha bólintottam vagy épp felnevettem amikor a többiek is. De végig Marcellen és Lénán kattogtam.
Miért hazudott?

Nem voltunk sokáig, fél egy körül értünk haza. Ákostól pedig a szórakozó helyen elköszöntünk.
-Megnézem Maját.-szóltam be.
-Jó! De ne legyél sokáig már csepereg az eső.-hallottam bentről Szilit.
Megsimogattam Maját és sunyiba adtam neki jutalom falatokat. Imádom ezt a kutyát, mindig mosolyt csal az arcomra.
A kutyitól eljöttem és bár egyre jobban esett az eső, úgy döntöttem setálok egyett az udvaron majd megálapodott a hintán a szemem. Milyen rég hintáztam...

Egyedül ültem a hintán szakadó esőbe. Nem érdekelt az, hogy megfázok. Nem érdekelt semmi. Csak hallgattam ahogy az esőcseppek koppannak a betonon, élveztem, hogy a ruha átázik rajtam és csurom vizes leszek. Nem törődtem semmivel. Szabadnak éreztem magam. Nem gondoltam a problémáimra, nem gondoltam rá.
-Grétiii!-Szofi szalad ki egy takaróval, amit gyorsan rám terített és megölelt.
Eddig bírtam. Abban a pillanatban bőgtem el magam.
-Szofi..én..szeretem.-zokogtam.
-Tudom életem. Tudom.-ölelt még szorosabban.

Az igazi fájdalom néma. A könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés.

-Gyere, menjünk be.-engedett el annyira, a szemembe tudjon nézni.
Szofi felkísert a szobámba mire az ágyra vetettem magam és tovább bőgtem. Szofia leült az ágyamra Szili pedig mögötte állt.
-Ez csajos ügy.-tessékelte ki.
-Megyek.-zárta be maga után az ajtót.
-Tudod..-szipogtam.
-Én olyan hülye vagyok. Nem is jártunk. Nem is ...nem volt köztünk semmi és megis szeretem. És még nem sikerült megválnom tőle.-ültem fel.
-Ez telejesen normális, szivem. Megpróbálni megválni valamitől, amit szeretsz, olyan, mint vízbe fojtani magad. *Itt fintorogtam* Szeretnéd megtenni, de ellenkezik a természettel, hogy ne vegyél levegőt. Követeli a tested, és az eszed is azt súgja, hogy szüksége van rá. Végül a felszínre törsz és veszel egy nagy levegőt, mert képtelen vagy megtagadni magadtól a légzés alapvető szükségletét.
A szerelmet.-mosolygott rám szomorúan és megölelt.

-Köszönöm.-mondtam könnyes szemmel.
-Most pedig lezuhanyzol és átöltözől mert meg fogsz fázni. És próbálj meg alhdni egy nagyot.-puszilt meg és utoljára megölelt.
-Rendben.-bólintottam.
-

Jó éjt.-lépett ki a szobámból.
-Jó éjt.-mondtam majd úgy tettem ahogy mondta.
Lezuhanyoztam, felvettem a legkényelmesebb pizsim és befeküdtem az ágyba.

Oké egyátalán nem érdekel.-döntöttem el magamban.
Egy perc múlva *elkezdek sírni*

Mikor összegyűlnek azok a rossz érzések, csalódás, átvertség, viszonzatlan szerelem, kihasználtság, magányosság, a könnycseppek akaratlanúl folydogálnak végig az arcodon...és te nem tudsz ellene semmit sem csinálni.

Aludni nem tudtam így bedugtam a fülesem és zenét hallgattam.

A zene kifejezi mind azt amit nem tudsz megfogalmazni. Átsegít minden bajon, problémán. Ha kell szomorkodik veled, ha vidám vagy táncba hív. A zene gyógyír a lelkednek. És mert néha könnyebb a zenével üvöltve sírni, mint néma csöndben, arcodra fagyott szóval üldögélni.