Rózsát a Rózának

3.rész

Léna pár perc után utanam jött. Addigra felhívtam a bátyám, hogy jöhet értünk.

-Miert modntad azt, hogy Rózának hívnak??
-Mert eeeezz!-mutattam magamra.
-Nem én vagyok! Egyátalán nem!-kiabáltam.
-Ohh tényleg. Elmondtad neki az igazi nevem?-vettem visszább a hangomból.
-Dehogy! Vettem a lapot és nem mondtam meg. És szóltam Ákosnak is, hogy tartsa a száját.
-Imádlak.-suttogtam és a nyakába ugrottam.
-Tudom.-ölelet meg még szorosabban.
-De most komolyan Róza?-nevetett.
-Csak úgy jött a rózsaszín hajamról.-vetettem oda.
Szili ertünk jött. Beszálltunk a kocsiba, éppen bekötöttem magam amikor Léna megszólalt.
-Az nem a lovagod? -suttogta miközben az ablakra mutatott.
-De...mintha keresne valamit.-néztem Lénára.
-Vagy valakit.
Közben Marcell meglátott és vadúl lóbálta a kezét és gyorsította a lépteit felénk, csakhogy a kocsi elindúlt, Marcell pedig ottmaradt...
.

..

Ma Léna nálunk alszik, így lezuhanyoztunk és egyből ágyba is bújtunk mivel elfáradtunk.
-Hallgatlak.-pislogott nagyokat.
-Nem lehetne maskor ezt megbeszélni?
-Holnap.-húzta össze a szemét.
-Rendben.-ígértem meg.

Másnap dél körül keltünk fel.
Nagyon faradtak voltunk, még szerencse, hogy tesóm barátnője készített reggelit (egy konyhatündér a csaj). Reggeli után vagy inkább ebéd? ..mindegy, szóval leültünk Lénával megbeszélni a tegnap estét.
-Még mindig hallgatlak, Róza.-kuncogott.
-Jaj...felejtsük már el...-fogtam a fejem.
-Vajon miert jött utánunk?-tettem fel a kérdést.
-Hohooo egyesszám tesókám. Utánad.-javított ki.
-Lényegtelen.-legyintettem.
-Nem hagytad el a cipőd? Mint a hamucsaj.-nevetett.
-Dehogy..ha valaki éjfélkor elhagyja a cipőjét akkor valószínűleg részeg. Ez a valóság nem a disneylend.
-Jójó..csak poén volt.
-Báár nem is... Várj...Hol a fülbevalóm?
-Az a nagy kék, amit anyukádtól vettél kölcsön?
-Aham.
-Passz. Nem a bárpulton volt?
-JesszuusMaris! De. Otthagytam.
-Nyugi ha otthagytad Ákos majd vissza tudja adni.
-Uuhhh tényleg. Majd jövök neki eggyel.
-Szóval Marcell?-tért vissza az eredeti témához.
-Nincs vele semmi. Csak egy éjszaka volt. Nem keltette fel a figyelmem. Én sem az övét mivel minden este más csajjal van. Amugy sem tudja ki vagyok tehát suliba se ismer fel és ez így tökéletes.
-Nem tetszik ez nekem. Igen is érdekeld a csávót és teged is érdekel hiába tagadod.
Pedig majdnem elhittem, hogy beveszi. Kell nekem legjobbarátnő.

-Inkább meg sem szólalok.
-Na mostmár mennem kell haza.-húzta a száját.
-Majd meg úgy is beszélünk. Meg suliba tali.
Eköszöntünk egymastól majd kikísértem Lénát.

Na igen ezzel az estével kezdődött minden...

De térjünk vissza az elejére. Amit tudni kell rólam és Lénáról, hogy kettőnk közzül Léna az akiért mindenki oda van. Én csak egy átlagosnál is átlagosabb lány vagyok. De tényleg.
A hajam hullámos, átlagos, világos barna, néha ha úgytartja kedve nyáron kiszőkűl egy kicsit, a szemem is mint tudjátok átlagos kékes-zöld, nem az a tipikus igéző kék szem mint egy pár lánynak, hogy ránézel és woow..nem az enyémben nincs semmi különleges, az alakom se egy toppmodell mondjuk úgy, hogy átlagos... értitek a lényeget.

Bezzeg a bátyám Szilárd na ő, mindenki számára a nagy Ő de tényleg, mindenki imádja. Tökeletesen néz ki szökés-barnás hajával azok a bugyiszaggató kék szemeivel, tökeletesen kidolgozott napbarnitott test és kedves meg okos, vad idegenekkel ugy el tud beszelgetni, hogy csak nézek...tehát mindenki számára főnyeremény..persze foglalt mivel Szofival mar lassan 4 éve vannak együtt. Nagyon aranyosak és örülök, hogy tesóm nem egy kis ribit választott magának. Szofival teljesen összeillenek szó mi szó bejött az élet a gyereknek.

2-en vagyunk tesók és van egy kutyink. Egy csodaszép kék szemű Huskynk, Maja.

Háttér story vége.
...

-Ákos nem talált semmilyen fülbevalót.-mondta Léna a telefonba.
-Ajaj...hát ez gázos. -válaszoltam.
Otthon biztos nem volt a fülbevaló mert egész nap azt kerestem, mindent átnéztem, de sehol sem találtam.
Annyi a szerencsém, hogy anya csak különleges alkalmakkor viseli és munkába nem is szokta vinni..szóval nem feltünő, hogy eltűnt az ékszeres dobozból.
Este még utoljára megnéztem a rózsaszín hajam a tükörben.
Jó volt egy kicsit más lenni, de elég is volt egy darabig.
Igy azzal a lendülettel mentem a fürdőbe kimosni, amikor észrevettem, hogy egy tincsből nem jön ki a festék akárhogy próbálkozom.
-Lénaaa!? Képzeld most mosom a hajam.
-Igen?-hallottam a telefonból két nevetés között.
-Mért nem tudom kimosni egy rózsaszín tincset a hajamból??
-Hát az úgy volt..hogy Szofival megbeszeltük hogy egyetlen egy tincset be lehetne festeni úgy rendesen. Meg direkt hátúl van és nem lehet észrevenni még ha felkötöd sem. Egy emlék tőlem neked az estéről.-konstantálta.
-Megöllek, csak érjünk be holnap a suliba.
-Puszi.-cuppantott egyett a telefonba és lerakta.
Beszrás ez a csaj. De így is imádom. És még egyszer hálás leszek neki ezért a tincsért.