𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｉ ｍｅｔ ａ ｍｏｎｓｔｅｒ

Yoongi

Beszéd olyan, mint egy halk gyilkos. Minél tovább hallgatod annál jobban és jobban elhiszed amit mondanak, mégha nem is igaz.

Így keveredtem bele a kábítószerek világába is.

Arra emlékeztett hogy létezem élek,lélegzek.
Olyankor a gondololataim nem nyomnak annyira,mint általában.
Nem hallom annyira az égető szavakat.

Hangokat.
Hang.

Annyi mindent akarok mondani nekik.

Szédülök
Ez egy kurva fekete lyuk.
Az óceán alján.A legalján.

Ha jól emlékszem az agyámban
lőttem be magam akkor csak ott lehetek, nem?
Bezártam az ajtómat?
Halloták ahogy ordítok a tehetetlenségtől?
Hallják majd a fulladozásomat?
Vajon elvisznek orvoshoz ezután Namjonnék?
Vajon láthatom megint őt a parkban,mint a múltkor?
Őt aki régi barátomnak nevezhetek,de nem is tudja mit érzek igazán a sötétségben?

Süllyedek, de megtart valami.
Nem érdekel csak öljön meg valaki.

Ohh...ne...

Az életem oké.
Az életem oké.
Az életem oké.
Mindig ezt mondom.
Az életem oké.
Megint süllyedek és megint megfog valami.
A kurva életebe.

Egy bálna?
Látok valami lilát,biztos a rohadék szörnyetegé.
Próbálok valami értelmes szót kinyögni de csak néma hang jön ki torkomon.

Irritáló.

Mért nem foglalkozik a saját életével,olyan jófej velem,mintha testvérek lennénk.
Végtére úgy is mutatkozunk be.Mindenkinek azt mondjuk,hogy a féltesóm.
Végtére is nem hazudunk.
Túl szoros a kötelék egy sima barátsághoz.

Emlékszem egy házi buliban voltam egyedül, csak inni akartam.
Megjelent azzal,hogy beszélgetne velem és én bele mentem.Egy vadidegennel,furcsa volt.
Monster fekete bőr dzsekijében volt és alatta egy szürke pulcsival és egy sima fekete farmer nadrággal.

Aznap este a város játszótérnél kötöttünk ki.
A hintán ültünk már félig józanul.
Ha ő ivott egyáltalán.
Egy mondat örökre megmaradt bennem:
-Nem tudom miért hívtalak el,bocsánat csak késztetést éreztem arra hogy itt legyek és beszélgessek veled-kínos mosoly telepedett rá az árcára ezután a mondat után-Ne haragudj, ha zavaró dolgokat mondtam.

Értelmesen beszélt velem, mintha olyan kurva fontos lennék.
Beszélgettünk és beszélgettünk.

Elmesélt nekem mindent.
És én is neki.
Akaratlanul is bennem maradt a beszélgetés után egy kis gondolat, mi lesz, ha mégse kellett volna megbíznom benne?

-Nem is tudjuk egymás nevét-nevettem fel.

Felállt a hintáról és a kezét nyújtva bemutatkozott, mintha most találkoznánk először.
-Kim Namjoon-felnéztem az arcára és egy kellemes mosoly jelent meg az arcán a szemei szinte nem is látszódtak.
-Min Yoongi-mondtam és kezet fogtunk és közben fel is húzott a hideg hintáról.
-Szerinted-mondta majd átkarolt.
--mondtam kurtán.
-Ja!-nevetett fel.
-Olyan mintha az öcsém lennél-jelentette be a szörny.
-Ja,reménykedj csak!-mondtam majd rámosolyogtam.
Szinte a bejárati ajtóig kísért ,elköszönt majd menni akart, de utána szóltam.
Már egy jó 10 méter is lehetett közöttünk amikor feleszméltem és leszarva a csöndes utca nyugalmát, megint olyan dolgot tettem amit sose tennék.
-Hé!Hova mész?-ordítottam utána
-Hát haz-
-Csak így elmennél!Elmondtam neked mindent, nem hagyom hogy legalább egy telefonszám nélkül elmenj a faszba!-mondtam idegesen majd felé mentem ideges léptekkel.

-Rendben van-mondta kikerekedett szemekkel majd odaadtuk egymásnak a számainkat.
-Hé nem akarsz nálam aludni?-mondtam zavartan-Már késő van,nem akarom hogy oda legyen a szörnyem,nincs mivel ijesztegetni a szomszédokat.
-Ha nem zavarom a nyugodt életed,persze.

-Nincs életem meg barátaim se ,úgyhogy-nevettem fel kínosan.
-Ne mondj ilyet! - mérges szemekkel meredt rám-A barátom vagy!A KIBASZOTT BARÁTOM!

B A R Á T O M.