𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｅｌｆｏｊｔｏｔｔ ｅｒőｓｚａｋ

Namjoon:

Megint itt vagyok Dragonnal.
Nem kéne.Fekete köd veszi körül az elmém.
-Hé-szólt hozzám-Néha igazán elmondhatnád mi az ami fojtogat.

-Nem rád tartozik-feleltem karcos hangon.

Akkor viszont figyelj rám, ha hozzád beszélek-előrébb dőlt-Vagy szeretnéd, hogy megint rossz vége legyen?-mosolya az ördögével egyezett, sőtt rosszabb volt.Száját kinyitott így még elborultabb lett, szemeit az enyémbe fúrta, éreztem, hogy azzal a pillantással bármit átlát.
Nem is egy idióta.
Okos mégis itt tart. Lefelé tartunk a pokolnál is lentebb, a sötétségbe.

-Ugye, nem akarsz a padlón lenni?- kezdtem megijedni.Pislogtam egyet, eltűnt Dragon?!

-Jungkook..? - mi a szar? Kérdésem válaszra talált.
-Csak is - gyerekesen oldalra döntötte a fejét. Az előbb nem Dragonnal beszéltem?
-Nam azt akarom tépj szét mindent! - beteg vigyor jelent meg az arcán. Szemei megváltoztak.
Nem a kedvességtől duzzadtak az biztos. Saját kezével fojtogatja magát. Kezeimet odatettem sajátjára.

Olyat tettem, mint még soha.

Ez csak egy vízió, egy mozdulattal eltörtem a nyakát.

Nem volt nehéz, mégis csak jól jött az az orvosi.
Újabb pislogásom után újra Dragon volt ott.. Az arcomat pofozgatta elájultam volna?

-Hála az égnek! - nézet bele szemembe megkönnyebbülve.

-Én csak... Kibuktam-kimásztam karjai közül, kezdtem magamhoz térni.

-Jiminnel tudod mi van? - kérdezett rá.

-Kéne tudnom?

-Érdekelhetne, te idióta.

-Azon kívül, hogy egy egyetemre jártunk semmi közünk nincs egymáshoz-átnézett rajtam azokkal a sárkány szemekkel.

-Te hülyének nézel?!-kirázott a hideg senki más nem gyűlőlhet jobban most ebben a pillanatban saját magamnál és ez ebben, igazat mondok.