𝚃𝚊𝚛𝚝𝚜 𝚏𝚎𝚗𝚗 𝚊 𝚟𝚒́𝚣𝚎𝚗 ○Yoonmin○

Ｉｆ ｔｈｅ ｓｉｌｅｎｃｅ ｃａｎ ｈｕｒｔ

Namjoon

Nem kellet volna hozzá érnem a kocsiba.....
Most csak mégjobban elhúzódik.
Annyira bánt ez az egész.
Hogy kéne elmondani...megbeszélni..

Muszáj cigiznem egyett!

Mindjárt ott vagyunk,végre!

Beparkoltam majd Kookhoz szóltam.
-Tudom,hogy végig néztel.
-Mit csinálhatnék?

Felmentünk a lakásomba elég koszos.
A lélektelen is rosszul lenne itt.
Olyan üres ez egész szoba,felfoghatatlan.

Letettem a kulcsaim,cipőm,levettem majd a nappaliba mentem ott megvárva Jungkookot.

-Szóval....-kezdtem bele mikor leült.
-Szóval?-nézedt rám komor tekintettel.

-Elbasztam és erre nincs semmilyen ima vagy mentség,ha lehetne..

-Visszatekernél mindent mi?-folytatni akartam,de mondta tovább-Mi az amit nem akarsz visszatekerni Nam?Igazán elgondolkozhatnál.Legalább azt mond meg mivel lőtted be magad?-egy cseppnyi aggódást véltem felfedezni édes szemeibe ami akár a nikotin a cigiből magához láncol,mint ahogy én őt az ágyhoz aznap este.

-Wet

-Te...!!!!!-felállt a kanapéról-És kivel voltál aznap este?!

-Jackson-megvető pillantással nézedt felém, éreztem.

-Te normális vagy mit képzeltél tudhattad volna mire képes az a drog ráadásul,ha tőle van és még vele is lőtted be magad akkor nem gondoltad,hogy megszívod te.!?

-Ezután mind tudjuk,hogy mi történt-mondtam ráemelve tekintetemet.

-Egy életre elkúrtad ezt, ugye tudod?-nézedt rám megtörten-Én szerettelek és olyan,mintha ezt kihasználtad volna..én.. Nem akarlak többé látni-teljesen kétségbe estem

-Jungkook kérlek ne tedd ezt... - felálltam.

-Elegem van belőled! - kellt ki magából-Soha többé nem akarlak látni,undorodom tőled- ezután pedig pofán baszott-nem tudom hogyan kedvelhettem meg egy ótvar drogost.

Felnevettem,majd lefejeltem.

-Ne szórakozz velem,hozzám képest csak egy tudatlan kölyök vagy!

Újra nekem jött majd a lendülettől hátra estünk elkezdett ütni ahol csak tudott.
Az elején még én is ütöttem aztán ráhagytam
Lassan kezdtem lenyugodni.

-Jobb már?

Abba hagyta.
Éreztem közeledő édes illatát és egyenletlen szuszogását.

Kinyitottam szemeimet és akkor láttam legszebb és legszívszorítóbb dolgot egyszerre.

Az édes ajkain vér folyt végig ami orrából jött és felrepett szemöldökéből.
Barna szemei csillogtak könnyeitől, a vére és fájdalma rámcsöppent egyre több és több.

A legszebb gyönyörűség.

Lassan felültem majd közelebb hajoltam hozzá,hogy csak ő hallja.

-Menj..el

Egyre jobban és jobban azt akarom,hogy örökre mosolyogjon,de csak tőlem.

Ezeken gondolkozva hajoltam el fájdalommal teli ajkaitól, jobb lenne, ha újra érezhetném édes ízüket, de sajna ez úgyse fog megtörtént többet.