MinSung Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 3. fejezet: A következő szint

Minho az előtérben áll, a verejték összegyűlik a nyakán, ahogyan várja az apját. Az ajtó kinyílik és helyette az anyja lép ki rajta. Szomorú arccal üdvözli, aminek jól tudja, hogy ő az oka. 

- Sajnálom. - mondja Minho. Az anyja szoros ölelésbe vonja.

- Ne tedd; nem tettél semmi rosszat. - suttogja az anyja, majd vállainál eltolja magától Minho-t és elsötétült tekintettel közli vele: - Apád az étkezőben vár téged. Próbálj nem ellenséges lenni vele, rendben?

Minho aprót bólint. Az étkező felé tart, támogatása jeléül anyja egyik kezét a hátán pihenteti. A helységbe érve kis mosollyal leveszi róla kezét - egyedül kell ezzel megbirkóznia - . 

Az apja még mindig öltönyben ül, a nyakkendője lazább, ingjének felső három gombja ki van gombolva. Kezeit ökölbe szorítja és az asztalra helyezi. Nem ismeri el Minho jelenlétét, hanem éles tekintettel mered maga elé. 

Minho mély levegőt vesz. - Itthon vagyok, apa.

Amikor a férfi szó nélkül ül tovább, Minho egy lépést hátrál és hátat fordít neki. 

- Mit gondolsz, hová mégy?

Minho megtorpan. - Az emeletre.

- Megengedtem? Még nem beszéltünk.

- És?

- Minho! - pattan fel az apja a székről. Három lépéssel Minho előtt terem. 

- Igen? - vonja fel szemöldökeit Minho kihívással a hangjában. 

- A tanárod felhívott. - kiált rá az apja.

Minho erőt vesz magán; nem mutathat gyengeséget. Egy lépéssel bejut az apja személyes terébe. - És? Mit akarsz? Még mindig jelest kapok ebből a tárgyból, ahogyan a többiből. Elmentem egy buliba; na és? Anya elengedett, nem ittam, akkor? - száraz nevetést enged. - Unalmas seggfej vagy. Örülhetsz, hogy eddig nem lázadtam ellened már, ha ez annak számít.

Előbb hallja a csattanást a bal arcán, mint ahogyan megérzi a fájdalmat az állkapcsában.

- Nem beszélhetsz így az apáddal! Ez az én házam, az én szabályaimmal. Meg kell adnod a tiszteletet. - újból felemeli a kezét, ám ezúttal Minho megragadja a csuklóját, mielőtt megütné.

- Lee Dongwon; befejezed! Azonnal! - az anyja beleavatkozik, hangja szigorú. - Nem fogod újra megütni a fiúnkat.

- Meg kell tanulnia, hogy tisztelje az apját!

- Nem kapsz semmit. - mondja Minho határozottan. - Fáradt vagyok, úgyhogy lefekszem. Jó éjt anya! És apa.

Az emeletre megy anélkül, hogy visszanézne. Nem tudja felfogni, hogy az édesanyja miért van egy olyan ember mellett, mint az apja. Csendesen zárja be hálószobája ajtaját, pedig dühében becsapná azt. Bár jólesett neki kimondani ezeket az apjának, de jól tudja, hogy nem szabadott volna így beszélnie vele. 

Lefekszik, egyik karjával eltakarja szemeit. Az igaz, hogy még mindig jelest kap, de korántsem hibátlan a teljesítménye. Ha nem tudja megtartani a színvonalát, akkor semmi értelme próbálkozni annál az egyetemnél, ahova az apja akarja, hogy menjen. De vajon oda akar menni?

Az apja szereti őt. Mélyen legbelül Minho tudja, hogy az apja azért ilyen szigorú vele, mert szereti és azt akarja neki jó legyen. Ez elég ahhoz, hogy alátámassza tetteit? Minho ebben kételkedik. 

Ott van Jisung is. Minho az oldalára fordul. A törött sörösüveg képe beleégett a fejébe. Mindössze egyetlen rossz mozdulat és Jisung soha sem kel fel a földről. De miért érdekli Jisung? Az elmúlt hetek folyamán közelebb kerültek egymáshoz - ha az iskola tetőn számítanak a beszélgetések - mégis nyilvánvalóan Jisung egyáltalán nem bízik benne. Nincsenek annyira közel, mint azt Minho szeretné. Legközelebb akkor voltak egymáshoz, amikor majdnem csókolóztak.