MinSung Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 3. fejezet: Boldog befejezés

- Üdv itthon! - mindenki éljenzett, miközben Minho kinyitotta a dorm ajtaját. Arcán ragyogó mosollyal húzta be bőröndjét, majd, amint levette cipőit, a srácok hatalmas csoportos ölelésbe vonták a dorm előszobájában.

- Annyira örülök, hogy újra együtt a csapat! - mormolta Chan valakinek; maga sem tudta kinek, mert túlságosan zsúfoltan voltak a nem túl nagy helységben.

Mindenki egyetértett vele és ölelésük még szorosabbá vált. Egy ideig így maradtak, míg Jisung megszólalt: - Srácok, mit szólnátok, ha megünnepelnénk, hogy ismét kilencen vagyunk?

---

Röviddel ezután a csendet zene váltotta fel; a fiúk különböző snackekkel tömték a hasukat; boldogan beszélgettek; sokat ölelkeztek, amelynek Minho és Felix voltak legtöbbször főszereplői. Egy idő után úgy döntöttek, hogy jól megünneplik az újra egyesülést, így Woojin és Chan sört ragadtak. Amikor Changbin is megkísérelte ezt, Chan kicsavarta a kezéből az italt.

- Hé!

- Még nem vagy elég idős hozzá.

- Komolyan?

- Igen.

- Két hét múlva már nem mondhatod ezt.

- De addig igen. Nincs alkohol!

Amikor a többiek rájöttek, hogy mi folyik itt, mindannyian Chan köré gyűltek és könyörögni kezdtek neki. Megpróbált ellenállni, de Felix duzzogva megfogta a kezét. - Kérlek, hyung! - pislogott rá nagyra nyílt szemekkel.

- Jól van. - sóhajtott fel Chan megadóan.

A gyerekek ujjongva emelték kezeiket magasba. Woojin fejét rázva, ugyanakkor mosolyogva adott egy üveg sört Changbin-nek és Felix-nek, aki hála puszit adott Chan arcára. Ettől a leader szíve hevesebben kezdett verni. Már egy ideje érezte, kedveli Felix-et, azonban ahelyett, hogy csillapodott, megszűnt volna az érzés, csak rosszabb lett. Saját figyelmét elterelje a fiúról, megköszörülte torkát, majd felemelte a kezében tartott üveg sört: - Mindenki, egy pillanatra megkaphatnám a figyelmeteket? Én csak...szeretnék köszönetet mondani nektek. Sok mindenen keresztül mentünk együtt. Rövid idő után úgy érzem, hogy egész életen át tartó barátságot kötöttem veletek. Hálás vagyok, amiért egy ilyen nagyszerű csapat vezetője lehetek. Köszönöm srácok, hogy lehetővé tettétek ezt! Egészségetekre!

Lehetetlen volt visszatartania az öröm könnyeit, amikor meglátta, hogy Jisung megtörölte szemeit, így néhány csepp legördült az ő arcán is. Hamarosan a többiek újabb hatalmas csoportos ölelésbe vonták. 

Nem sokkal később minden pár - Minho és Jisung, illetve Felix kirúgása után egymáshoz közel került Changbin és Seungmin - csókolózni kezdtett. Bár Seungmin hamar megszakította a csókot és fintorogva nézett Changbin szemeibe. - Sör ízed van.

- Nem vagyok szakértő, de talán azért, mert sört ittam. 

Seungmin kibontakozott barátja öleléséből, majd maga előtt összefont karokkal hátat fordított neki. Changbin szemeit forgatva letette sörét az asztalra, aztán szorosan magához húzta Seungmin-t és egyik kezét torkára vezette. A fiúk egy pillanatra azt hitték, hogy játékosan megfojtja a barátját, de csak megcsókolta Seungmin arcát. Amikor ujjongani kezdtek, mennyire aranyosak együtt, Changbin megfenyegette a tagokat, hogy megöli őket álmukban.

---

Néhány óra elteltével Chan volt az első, aki elfáradt és eldöntötte, hogy lefekszik. Szólt erről Woojin-nak, hiszen neki kell tovább vigyáznia a gyerekekre, aztán felment a közös szobájukba. Néhány másodperccel később már nyílt is az ajtó.

- Chan?

- Valami baj van, Felix?

- Nem, csak...még nem volt alkalmam megköszönni.

- Megköszönni mit?

- Mindent. A támogatást; a segítséget a koreai nyelvvel; mindig ott voltál nekem, amikor honvágyam volt vagy segítségre volt szükségem...mindent! Ez volt életem legjobb éve és most, hogy mindannyian együtt debütálunk, úgy érzem, még sok nagyszerű év következik. Még mindig nem hiszem el, hogy valóban megcsináltuk! Én csak...

- Csak?

Felix válasz nélkül Chan felé indult, megragadta arcát és megcsókolta. Minden megfagyott. Chan kezei a levegőben maradtak. Ölelésre, pacsira számított vagy bármi másra, de nem csókra. Felix egy pillanattal később elvált tőle és széles szemekkel nézett az idősebbre sokkot kapva attól, amit tett.

- Fenébe! Sajnálom! É-Én...

- Ne kérj bocsánatot! - mosolyodott el Chan, majd egyik kezét a fiatalabb derekára, másikat arcára helyezte és magához húzta egy újabb csókra. Felix először meglepve állt előtte, aztán a leader vállára téve kezét viszonozta a csókot. Miután elhúzódtak egymástól, mindketten elpirulva, széles mosollyal néztek a másik szemeibe. - Együtt?

- Oh, ne haragudj, de mit mondtál? A koreaim nem a legjobb.

- Oh, nagyon is jól értetted, kölyök.

Hirtelen Chan elkezdte csiklandozni Felix-et, aki nevetve próbált szabadulni, de sikertelen volt a kísérlete. Hamarosan levegő után kapkodva nyögött ki egy "okét", így Chan befejezte kínzását és kérdőn felvont szemöldökkel, mosolyogva kulcsolta össze ujjaikat. 

- Igen, a barátod akarok lenni, hyung. 

- Oh, nagyon formális voltál.

- Hallgass és csókolj meg!

Chan szó nélkül teljesítette a fiatalabb kérését.