Végzet (befejezett)

1. fejezet

A képes albumot forgatom kezeim között míg néhányszor átpillantok felette, hogy barna fürtös lányomat meglessem. Két éves létére igencsak fürge, azonban most nagyon lefoglalja a kék labda. Elmosolyodom ha belegondolok az elmúlt éveimre itt Toszkánában. Megszöktem a sajtó, a hírnév, a megfelelési kényszer elől.

-Mami!

A hang, mely számomra az életet jelenti. Felkapom fejem majd az albumot félre rakva a pöttöm kislányhoz sietek, akinek szüksége van rám.

-Mondd, Ara!

Bátorítom őt de helyette csak felmutat a virágos ládákhoz az ablakban. Megpillantom a zümmögő méhet és egyszerre ráncolom szemöldököm és gondolkodom hogyan hessegetem ki. Kölcsön veszem manóm fehér kispárnáját majd óvatos lendítéseket teszek vele a levegőben az ablak felé. A méh helyesen cselekszik, amikor kirepül a szabadba így Ara nagyokat kacarászva mutatja ki nekem mennyire vidám.

-Hős Mami!

Nagy mosolyomat nem rejtem el előle ezért hamar karjaimba kapom mire még nagyobb kacajok töltik be a nappalinkat. Megforgatom őt a levegőben, amit annyira szeret. Lerakva a földre újra a játékaihoz fordul így már nem is vagyok olyan érdekes számára. Alkalmam kihasználom és ebédhez készülődöm. Tegnap Andana asszony remek ételekkel lepett meg minket, amiből még bőven maradt mára is. Nem kell sokat vacakolnom vele csak berakom a mikróba és pár percig hagyom. Mikor az csilingelve jelezni kezd kiveszem belőle az ételt és tányérra helyezem. Arabelle kevesebbet kap de bizom benne, hogy megeszi ezt is.

-Na ki az a nagylány, aki most ebédelni megy?

Gugolok le elé a nappaliban, nagy zöld íriszei csillognak a vidámságtól. Karjait nyújtja mire segítek neki felállni, azonban az ebédlőbe saját talpain jut el. Beültetem a székébe és a kész ebédet teszem le elé. Mosolyognom kell látva, hogy jóízűen falatozik mert én is ugyan ezt teszem. Amint az utolsó falatokkal végzünk a tányérokat a mosogatóba helyezem Ara pedig ásítozva néz fel rám az ebédlőajtóból.

-Menj fel a szobádba, angyalom!

Szóltam a zöld szemünek mire bágyadtan pillant felém. Ezt kell egyértelműen annak vennem, hogy nélkülem nem megy sehova sem. Ezért hát a vízbe ásztatott tányérokat ott hagyom, kezemet szárazra törlöm majd felkapom a göndör fürtöst.

-Na gyere te, sózsák!

Ahogy kimondom vicces becenevét elneveti magát és nyakamba csimpaszkodik. Felmegyünk a lépcsőn mire balra fordulok és a folyosó végén lévő fehérajtós szobába nyitok be. Kellemes levendula színű falakkal találkozom, az ablak nyitva van így a szintén fehér függöny lengedezve ereszti be az éltető levegőt. Arabelle világos keretű ágyában számtalan plüss állatka helyett kapott de kedvence a zsiráf mivel rögvest az után kap miután letettem az ágyra.

-Szeretlek, Mami!

Szorosan öleli az állatot mintha biztonságot adna minden félelme ellen. Talán ez így is van. Homlokon csókolom és viszonzom az érzelmes kijelentését. Arabella lehunyja pilláit majd nem telik bele hosszú idő mire egyenletes szuszogását hallom. Göndör tincsei a padlizsán lila párnán terült szét, még a zsiráfon is kunkorodnak a csokoládé barna fürtök.

#####
Írói megjegyzés: Mivel nagyon nehéz illetve hosszú évnek nézek elébe ezért ebbe a könyvbe valamint a Breathin című munkámba ritkábban kerülnek fel a részek. Mivel nagyon átgondolt történetet szeretnék alkotni így kapkodva sem szándékozom felpakolni a fejezeteket.
Köszönöm a megértéseteket! Ha tetszett a rész akkor dobj egy kommentet vagy csillagozz!

Hatalmas puszi: Amina❤

Ui: Kopf hoch! Fel a fejjel! Kitartást a sulihoz! Ha kiakarod önteni a szíved, nyugodtan írj! ;)