Végzet (befejezett)

24. fejezet

Az elmúlt hetekben jártam az orvosomnál illetve elutaztam Angliába. Először is, nem az a lényeg miszerint babát várok hanem, hogy ikreket hordok a szívem alatt. Másodszor ezért már jóval előbb gömbölyödni kezdtem. Harmadszor, anya és apa a világon a legboldogabbak. Igyekeztem Harryt is elérni de semmi jelentőséget nem fordított rám. De minden bizonnnyal ő az apuka mert rajta kívül más férfival nem voltam.

-Luna, nem szabad!

Szóltam a fürge négylábúra, aki eléggé szívemhez nőtt a hónapok alatt. Viszont neki Ara cipői tezszettek meg így képes vagyok harcba szállni vele. Lányom nevetgélve figyelni, ahogy rángatom az egyik szandálját a kutyus szájából.

-Nyertél, Mami!

Tapsikolt Arabelle miután fújtatva állok fel a félig megrágott szandállal kezemben. Gyorsan adok egy homlok puszit neki majd elsietek a konyhába, ahol az ebédünk fő.

-Ara menjetek ki Lunaval az udvarba játszani.

Mondom lányomnak, aki kacarázva fut ki kedvencünkkel játszani. Legalább lefoglalja magát míg kész nem lesz az ebéd. Mobilom hangja szakítja szét a kellemes csendet, sóhajtva veszem kezembe a készüléket.

-Harry?

Meglepődött hangomat aligha tudom leplezni, amikor felveszem. A vonal túlsó felén egy gúnyos kacaj hangzik fel.

-Komolyan enyém a baba?

Hangjából csöpög a gúny, haragom gyorsan megérkezik hozzám és félő, hogy Harryn töltöm ki minden eddigi stresszt, amit magamban tartottam.

-Kettő is. Remélem nem gondoltad, hogy olcsó nőként mindenkinek szétrakom a lábam?!

Veszem fel stílusát. Kezdek visszatérni, Harry kitudja hozni belőlem a bunkóságot. Pedig én sosem beszélek lekezelően vagy sértő hangnemben.

-Aranyom, megfogok házasodni. Jobb ha elfelejtesz. A kölyköknek pedig valami apukát kerítened kéne.

Majdnem felrobbanok annyira felidegesített. Hogy mondthat nekem ilyet, amikor felcsinált majd még hidegen is hagyja a dolog. Megjegyzem most már három gyereke is van.

-Styles, te egy undorító ember vagy. Istenem, mekkora hibát követtem el mikor anno beleszerettem az ocsmány képedbe. Rohadnál meg!

Ideges hadarásom után bontottam a vonalat majd sírva rogytam le a földre. A hormonok jobban kikészítenek most mint, amikor Arabellel voltam terhes. Délután is elég feszült vagyok és Ara ezt érzi rajtam. Szótfogadóbb ha megkérem valamire pedig nem rá haragszok, az apja dűhített fel.

-Anya! Pár napra betudtok fogadni? Elkell intéznem a dolgokat a babákkal.

Beszélek gyorsan a telefonba, ahogy anyuká felveszi azt. Rögvest igent mond nekem ezért félig már az utazáson járt az eszem. Jegyeket foglalok az első Londonba tartó gépre majd felszaladok és csomagolni kezdek. Ara és Luna a nappaliban ülve kíváncsian figyelnek engem.

-Megyünk a nagyihoz!

Jelentettem be nagy mosollyal mire lányom szemei nagyra nyílnak majd a nyakamba ugrik és szorosan megölelget. Szobájába megy és zsiráfjával együtt jön vissza elém. Lunat a szabályoknak megfelelően viszem magammal a gépre. Mély levegőt veszek, amikor felszállunk a vonatra, ami egyből a reptérre visz minket.

-Fogd a kezem. Sokan vannak itt!

Szólok lányomnak, aki nem is ellenkezik már nyújtja is kezét felém. Átvágunk a tömeget majd az ellenőrzéseken átesve felszállhattunk a repülőre. Az út alatt leginkább éberen figyelem Lunat vagy Arabellet. Most nagyobb figyelmet tüntetek neki ki. Ahogy landontunk lányomat karomba veszem és Luna kosarával együtt elindulok megkeresni a csomagjaimat. Arra viszont nem számítottam, hogy egy tucat fotós vár ráma reptéren.

-Mióta várandós, Lilian? A barátja tudja?

Hangzik el az egyik riportertől de nem felelek rá hiszen sietek. Magamban jót nevetek a barát szón, amit lehetségesen Harryre használt. Ha tudná mekkors bunkó egy ember. Egyből taxiba szállok és anyukám házáig meg sem vagyok hajnaldó állni.

-Drágám, gyertek be. Ne haragudj de itt van Anne is.

Szabadkozik egyből anya, azonban nem csak Anne vár ránk a nappaliban hanem maga a gyerekeim apja. Magabiztosan üldögélt és beszélgetett apával vaalmilyen foci meccsről. Dühös leszek és ezt az anyja elől sem tudom elrejteni. Feltudnám pofozni, Harryt!