Végzet (befejezett)

3. fejezet

Két nap telt el azóta, hogy anyukám bejelentette miszerint Angliába utazunk. Teljes tervet eszelt ki hogyan juthatunk el Londonba anélkül, hogy lebuknánk a sajtó előtt. Innen Toszkánából még könnyedén venném  az akadályokat de a reptéren nehezebb lenne számomra a mozgás. Ara elég nyűgös volt az utóbbi napokban ezért félek előre, hogy az utazás napján is rossz kedvében találom.

-Lilian! Elég lesz az agyalásból!

Andana asszony mérges hangjától egy pillanatra megijedek aztán komolyan nézek a barna szempárba. Olyan ő számomra mint a második édesanyám. Nélküle elveszett lennék ezen a helyen.

-Helyesen cselekszem?

Teszem fel hangosan a kérdésem mire az asszony hanyagul ledobja a dohányzóasztalra az újságot majd átült mellém és szigorúan mered rám. Ilyenkor mint egy rossz kislány ujjaimat tördelem.

-Szerintem 2 évvel Arabelle Styles születése után ideje lenne végre felvállalnod a büszkeséged! Vagy a végzeted, ahogy te mondanád!

Elgondolkodva hallgatom a szavait és magamban igazat adva az asszonynak végül bólintok. Jól tudja, hogy itt az idő lerántani a lepedőt a titkaimról. Egyszer tudomást kell szereznie Ara apukájának a lányáról. Megcsörgetem anyát és véglegesítem a dátumot, amikor elhagyjuk Toszkánát. Nehéz szívvel megyek el erről a csodás helyről.

-Tudod, Anne és én úgy találtuk helyenek ha Harry magán repülőjével jöttök. Nem kell aggódnod, rajta leszek  én is. A végállomás London lesz.

Hümmögök párat és lelki szemeim előtt játszom le anya által mondott információkat. Egyetértve felelek neki mire kuncogva elmondja újra a pontos dátumokat. Mindent megjegyzek majd bontom a vonalat. Andana asszony segítségével elkezdtem csomagolni estére pedig készen is lettünk mindennel.

-Holnap nagy nap lesz.

Intett kedves asszony az udvarban megállva. Ő rá bíztam a kisebb telket, ami jelenleg otthonunkat foglalja magába. Szívesen átjön és gondozza a növényeket míg távol vagyunk lányommal. Ara estére elfáradt így könnyen vittem a fürdőbe majd gyorsan lefürdettem. Pizsamában lépkedett szobájába, zsiráfja rögvest karjaiba került.

-Aludj jól, Manó!

Puszit adtam kipirult orcájára aztán lekapcsoltam a lámpát a szobában. Ara elmotyogta még a bizonyos 'szeretlek' szót de utána magával ragadta az álom.

Korán reggel ébresztőre ébredtem. Nehezen vánszorogtam ki a védelmet nyújtó ágyból, hamar letusoltam és rendbe tettem magam. Sietősen elpakoltam maradék dolgaimat aztán Arabelle szobájába mentem. A göndör fürtös lány alig akart felkelni viszont nagy ásítások közepette csak sikerült neki.

-Na gyere, angyalom! Megyünk Angliába!

Igyekeztem lelkesíteni őt, de semmi hatása nem lett nála. Barna haja egy fehér pánttal volt hátra fogva, kezében pedig megint zsiráfja kapott helyet. Levendula lila ruhát adtam rá, amibe a gyenge szél néha belekapott. Andana asszony férje vitt minket ki a reptére, ahol anyukámat kerestem mert állítása szerint ő vezet a magángéphez.

-Lilian, Arabelle!

Az ismerős hangra mindketten felfigyeltünk. Ara mosolyogva kitárt karokkal szaladt a nagymamája felé. Távolabbról figyeltem, ahogy családom egy része egyesült.

-Elmondtad apának?

Tettem fel kissé félve szülőmnek a kérdést miközben lányomat karomba kaptam. Megindultunk az ellenőrző pontokig, ahol mindent rendben találtak majd egy reptéri dolgozó kísért a géphez.

-Igen. Kíváncsi az unokájára. De rád haragszik.

Felelte immáron a gépen ülve percekkel az felszállás előtt. Számítottam rá, hogy apa nem lesz olyan elnéző mint anyukám. Sóhajtva túrtam rendezetlen tincseim közé ugyanakkor mélyen elmerülten a gondolataim világában.

#####
Írói megjegyzés: Vártátok már a hétvégét? Én rettenetesen! Szörnyű hetem volt. Szerettem volna már tegnap publikálni a részt, azonban naypapámmal voltam és előtte nem szeretem a telefonomat használni mert olyankor vele akarom eltölteni az időt. Ha tetszett a rész akkor dobj egy kommentet vagy csillagozz!

Hatalmas puszi: Amina❤