Jisung:
Ott feküdtem az ágyban Minho mellett. Annyira aggódok érte, de annak örülök, hogy mostmár végre tudok neki segíteni. Oldalamra fordultam, hogy szembenézhessek az előbb említettel. Elmosolyodtam, mikor megláttam nyugodt arcát. Még feküdtem volna mellette, de megéreztem azt, hogy majd éhen halok, ezért nehezen kikászálódtam az ágyból és a konyhába vettem az irányt. Találtam a hűtőbe tojást, úgy voltam vele, hogy az tökéletes lesz számunkra. Mikor elkészült a művem visszamentem alvó barátomhoz, viszont mikor beléptem az ajtón, meghallottam, Minho sírását. Gyorsan letettem a tálcát az éjjeliszekrényre, majd odasiettem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Shh, Minho semmi baj. Itt vagyok. Shh.-nyugtatgattam.
-Jisungie nem akarok többé aludni-szipogott.
-Ne mondj ilyet, muszály lesz pihenned. Tudom, hogy nehéz ilyen álmokat látni, de tudd, hogy ez nem a valóság rendben?-kérdeztem, mire ő csak gyengéden bólintott. Még egy darabig egymást ölelve ültünk kellemes csendben, aztán eszembe jutott, hogy a szekrényen van az ennivalónk.
-Hyung, csináltam kaját.-próbáltam felkelni, de Minho csak szorosan megfogta az ingemet és megrázta a fejét. Sóhajtottam egyet-Figyelj, muszály lesz enned valamit, így is túlságosan sovány vagy. Kérlek egyél a kedvemért-néztem rá boci szemeimmel, mire ő vonakodva durmolt a mellkasomba egy jólvant. Odavittem neki a tálcát, majd az ölébe helyeztem a tányért.-Gyerünk Minho-bíztattam, erre ő végül csak elkezdett enni. Mosolyogva figyeltem, ahogy lassan eltűnik a neki készített étel. Egy idő után megállt és letette a kanalat.
-Kérlek egyél még~-győzködtem, de nem sikerült rávennem, hogy egyen. Így is büszke voltam rá.-Ügyes vagy hyung.-dícsértem meg-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem. Láttam, hogy gondolkozik, majd végül valami ötlete támadt, mert felnézett rám.
-Folytassuk azt, amit elkezdtünk a múltkor-pirult el. Én nagyon ledöbbentem, hogy ezt akarja, de ki vagyok én, hogy ellenkezzek vele. Gyorsan fölékerekedtem, két kezét a feje mellett az ágyhoz szorítottam majd éhesen rátapadtam ajkaira. Olyan jó érzés volt végre érezni őt. Mindenemet átjárta a melegség és még egy kellemes borzongás is végig futott rajtam. A nyelvemmel bekéreckedtem szájába, hogy tovább mélyítsem a csókunkat. Elengedtem kezeit, erre ő reflexből egyből a nyakam köré fonta a karját. Én egyik kezemmel tartottam magam, nehogy ráessek, mert nem akarom összetörni őt, míg a másikkal pólója alá nyúltam, ezzel felfedve sápadt bőrét. Elváltam kipirosodott ajkaitól, majd a nyakát kezdtem el ostromolni. Bátran folytattam volna a cselekedeimet, de megéreztem, ahogy Minho el kezd remegni. Gyorsan ráemeltem tekintetem az arcára, majd megláttam, hogy szeméből könnyek folynak le.
-Életem, mi a baj?-aggodalmaskodtam.-Tettem valami rosszat?-kérdeztem. Mire ő csak megrázta a fejét.-Akkor mi a baj?-mostmár tényleg nagyon kíváncsi voltam.
-Miért nem hagytál még el?-kérdezte gyenge hangon-Csak ártottam neked és teher vagyok számodra. Te mégis itt vagy velem és szeretsz, de nem tudom miért. Utálnod kéne engem. Mivel érdemeltem ki azt, hogy vagy nekem?-kezdett el zokogni. Gyorsan felültem, Minhot is magammal húzva, majd beültettem az ölembe és lágyan simogattam a hátát és a haját birizgáltam.
-Minho ne gondolj ilyenekre. Szeretlek hányszor kell elmondanom, hogy elhidd? Soha nem hagynálak el, mert te vagy nekem a legfontosabb. Kérlek hidd el nekem. Annyira szeretlek, hogy azt nem tudom elmondani neked-csókoltam meg most nem szenvedélyesen, hanem szeretetteljesen és lágyan. Egy kis idő után Minho újra megszólalt.
-Folytathatjuk-mondta szemeibe nézve, mire én csak felvontam a szemöldökömet.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Szerintem halasszuk e-nem hagyta, hogy befejezzem, mivel egy szenvedélyes csókba invitált engem. Hiába akartam ellenkezni, már nem tudtam teljesen átadtam magam neki és a vágynak...
