JM - Jungkook és Tae

1.9K 147 12
                                    



Zörög valami. Kapcsoljátok ki kérlek... Hiába imádkozom, nem hallgat el. Lassan kinyitom egy pillanatra pilláim. Erős fény szűrődik be az ablakon. Halványan látom Kookie alakját, ahogy az ajtó felé oson, és hallgatózik.

- Szerelmem, hová mész! – suttogom neki rekedten, még félálomba. –Gyere vissza! – fordulok át, hogy ne égessen a napfény. NAPFÉNY! Reggel van! JÉZUS! Hirtelen felülök, és hatalmasokat pislogva, Jungkookra nézek, aki valamiért meglepettnek tűnik. – Reggel van! – mondom neki. Nem felel, csak ledöbbenve néz. – Mi van? Nem én tehetek róla! Beállítottam azt a rohadt telefont, esküszöm! 5.30kor szólnia kellett volna! – nézek a sötét képernyőre. Lemerült... de még akkor is jeleznie kellene, nem? Ezt elcsesztem... - Hát... ez gáz! Ne haragudj! – nézek rá tarkóm vakarva. Jungkook ráncolja a szemöldökét. Még mindig nagyon el van gondolkodva. – Hahó!! – lengetem meg a kezem.

- Öhm... - megköszörüli a torkát, és elfordítja tekintetét rólam. - Már egy ideje figyelem a zajokat. Fent vannak többen is... - dől sóhajtva az ajtónak. Ekkor kopognak.

- Jimin, ideje felkelni! Van még három óra az indulásig! Vár L. A.! – kiabál be Namjoon.

- Már fent vagyok! – kiáltom ki mielőtt rám törné az ajtót.

- Bemehetek? Beszélni szeretnék veled... - halkítja le hangját laederünk.

- Most öltözök. Majd megkereslek! – kelek ki az ágyból.

- Oké! – hallom, ahogy léptei elhalkulnak.

- Mit csináljunk? – kérdezi Jungkook az ágyamra ülve, amíg én hátat fordítok neki, és a szekrényemben válogatom a ruhákat.

- Hát... - nézek a szekrényem tükréből rá. – Szerintem abban semmi nincs, hogy átjöttél dumálni reggel. Ideges voltál a turné miatt. – mondom neki.

- Jiminie... - hajtja le a fejét. – Jin, már 6 előtt fent volt. Szerintem nem tudott aludni. Éreztem a kávé illatát. – mondja szinte suttogva.

- Őt hagyd rám. Majd beszélek vele. – kaptam magamra egy felsőt, a többit pedig a bőröndömbe tettem.

- Nem akarom, hogy tudják! – mondja parancsoló hangon. Sóhajtok, és mellé ülök.

- Nem terveztem elmondani. – nézek a szemébe. Jungkook hosszan fürkészi a tekintetem, majd derekamra teszi a kezét. Mielőtt megszólalhattam volna, az ölébe ránt, és számra tapad. Istenem, de finomak az ajkai. Szorosan tartja derekam, és hevesen csókol. Nem számítottam erre, ezért most testem átjárja, az iránta érzett szerelmem, és vágyam. Mikor elválik tőlem, mind a ketten gyorsabban vesszük a levegőt. – Ezh... mih... azh... ishtennek kellhett. – mondom mérges szemekkel.

- Kitudja, mikor csókolhatlak meg megint. – mondja csábosan mosolyogva. Pöcs! Lepattanok az öléről.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha önző vagy. – Fordulok vissza a bőröndömhöz. Kell egy kis idő, hogy rendezzem az érzéseim, és a gondolataim. Lehunyom a szemem, és kifújom a levegőt. Mikor kinyitom a pilláim, akkor látom, hogy Kookie végig nézett a tükörből. Kicsit elpirulok azon agyalva, hogy vajon most mit gondolhat. – Neked is menned kell pakolni, nem? – kérdezem.

- Jaja. Csak várom, hogy kicsit kevesebb legyen a mozgás. – mosolyog, még mindig úgy, mint az előbb. – Szeretem, ha zavarba vagy. – tekintetem magamra kapom. A tükörben én is jól megtudom nézni, a két kis piros foltot. – Ilyet már az ágyba nem tudok kicsalni belőled. Csak, amikor nem számítasz rá. Pedig szeretem. – mondja fesztelenül. Az égre emelem a szemem.

Csak szex?Where stories live. Discover now