Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

43.

Harry

Nem hibáztathatta Eleanort. Nem vádolhatja meg azzal, hogy direkt hozott a kislányának olyan bébi ételt amire Darcy különösen allergiás. Mert Eleanor nem tudhatta, Zayn sem, és még Louis sem tudhatta.
Kiderült, hogy Darcy allergiás a sárgarépára, vagyis a benne lévő karotinra. A kislány szervezete rosszul reagált az ételre, amit életében először kóstolt és mindenki számára elképzelhetetlenül végződött az első alkalom. Dr. Harris szerint Darcy tökéletesen lesz, csak még néhány napig szeretné benntartani megfigyelésen, csak hogy meggyőződjön a csecsemőnek nincs több légzési problémája. Természetesen Harry nem tiltakozott, ha szükséges lenne, akkor még egy hónapig is benntarthatná csak az ő kis tündérkéje legyen egészséges és ép kisbaba, mint az incidens előtt. 
Este tíz óra múlt már. A látogatási idő már rég lejárt, ennek ellenére Harry édesanyja és nővére, még mindig a váróban ültek. A többiek már rég hazamentek, miután ők is benéztek egy rövid időre Darcy-hoz. A borzalmas állapotban lévő Eleanort, Zayn azonnal hazavitte, amikor a lány majdnem összeesett a rengeteg aggodalomtól, valamint fáradtságtól.
-Hát ti?-vonta fel szemöldökeit a zöldszemű fiú, aki éppen akkor ért fel a lépcsőm jobb kezében egy újabb gőzölgő, kávénak egyáltalán nem mondható löttyöt tartva. Harry hiába ivott meg vagy négyet italból, még mindig ugyanolyan fáradt volt, mégsem vette rá magát, hogy elaludjon a vendég ágyon Darcy ideiglenesen szobájában. -Azt hittem már hazamentetek-lépett közelebb édesanyjához, valamint a halványan mosolygó Gemmahoz.
-Elakartunk köszönni-felelte az asszony, táskáját átvetve vállán, majd fia elé lépve végig simított Harry borostás arcán. Anne vigyorogva döntötte oldalra a fejét.-szóval van egy unokám, hm?
Harry mosolyogva sütötte le szemeit, majd bólintott.
-Igen-büszkén mosolyogva nézett édesanyja könnyekkel teli szemeibe.-van egy unokád.
-Istenem-suttogta a nő meghatottan, aztán szorosan magához ölelte fiatalabbik gyermekét. Harry szemeit forgatva ölelte át Anne-t, majd felnézett. Gemma ajkait harapdálva ácsorgott, mint aki nem tudja, hogy mit kéne tenni ebben a helyzetben. Harry pontosan jól tudta, hogy Gemma azt hiszti még mindig haragszik rá. De ez nem igaz. Nincs miért haragudnia, hiszen nővére neü hazudott, nem csapott be senkit, csak jót akart az öccsének a maga fura módján. Harry pedig hálás volt neki, hiszen ha nem tudja meg Gemmától, hogy van egy kislánya, akkor valószínűleg még mindig abban a hitben élt volns, hogy Darcy csak egy baba, akire Louis néha vigyáz.
-Gyere ide-tátogta a fiú, fejével intve a lánynak, aki gödröcskés mosolyát villantva indult meg testvére felé és hagyta, hogy öccse szorosan megölelje őt és Anne-t, aki már teljesen összekönnyezte Harry szürke pólóját. A zöld szemű fiú torkán megkönnyebbült sóhaj szaladt ki, amint a két nőt, akik hatalmas szerepet töltöttek be az életében közel tarthatta magához. A családja. A családja, amely most már bővült..
Az élete lassan rendbe jön.
-Kis öcsi-puszilta arcon nővére, majd elhúzódott.-tudod, hogy büszke vagyok rád?
-Tudom-biccentett a fiú, félkarral átölelve édesanyját, aki egy papír zsebkendővel próbálta leszedni az elfolyt szemhéjfestéket.-Anya...kérlek, fejezd már be a sírást, minden rendben van és minden rendben lesz. Felesleges sírnod!
Anne halkan kuncogott fel, mielőtt hangosan kifújta volna orrát.
-Nehéz nem sírnom-szipogott-amikor az én kicsikémnek, van egy kicsikéje! Az én pici kisfiam apa lett!
-Anyu..-temette arcát tenyerébe a fiú.
-Istenem, pedig nem rég még mezítelenül futkároztál a lakásban én pedig utánad! Még pelenkás voltál és..és nem rég még a kis popódat riszáltad a tévé előtt arra a Rick Astley számra!-zokogott a nő.
Harry vörös arccal, segítségkérően pillantott folyamatosan vihogó nővérére, aki bólintva egyet ölelte magához a kiskori képek után néző Annet, aki táskája tartalmát már félig felforgatta.
-Jó éjszakát nektek!-intett Gemma, a lift ajtóhoz lépve, maga mellé állítva Annet.-Ha bármi van, légyszíves hívj fel minket, jó?
-Úgy lesz-biccentett Harry, újra a kezébe véve a kis asztalra helyezett, már rég kihűlt műanyag poharas kávét.-vigyázzatok magatokra. Óvatosan vezess!
Gemma szemeit forgatta.
-Szia öcsi.
-Szia Gem.
Aztán a lift ajtó becsukódott, Harry pedig sóhajtva nézett fel a plafonra, mielőtt kedvesen biccentett a recepciós asztalnál lévő bajuszos férfinak. Végül rájött, hogy felesleges köszönnie, hiszen a férfi mát régóta az igazak álmát aludta. Így hát vállát megvonva indult el a folyosón, kislánya szobája felé véve az irányt.
*
-Angyalom?-lépett be a szobába a göndör hajú, halkan megszólítva a fotelben kucorgó férfit.
Harry becsukta maga mögött az ajtót, majd a sarokban lévő kis asztalra helyezte a kávét, aztán kiegyenesedve szerelme elé lépett.
-Édesem...-mosolyodott el a fiú, amint megpillantotta szerelmét. Louis, Harry pulcsiját magához ölelve aludt, lábait felhúzva mellkasához. Harry jól tudta, mit jelentenek az aprócska ráncok Louis szemöldökei között. Szerelme álma olyankor nem volt nyugodott, nem aludt igazán jól és Harrynek olyankor kellett szorosan magához ölelnie Louis-t, halkan énekelnie neki. De most nem tett semmi ilyesmit, hiszen Louis borzasztóan fáradt volt és a legkisebb alvás is jól jött neki. Így hát a göndör hajú fiú megfordult és egy széket megfogva ült le az inkubátorral szemben, ahol Louisval közös kisbabájuk feküdt.
-Szia tündérem-érintette meg Harry kislánya lábát.-remélem hamarosan felkelsz és újra együtt lehetünk. Sok jó dolgot fogsz csinálni apával és velem. Megígérem, hogy rengeteg időt leszünk együtt és én leszek a világ legjobb apukája. Tudom, hogy nem lehettem veled egészen pici korod óta és sajnos nem tudom pontosan, hogy melyik rágóka a kedvenced vagy hogy mikor kezdtél hangokat kiadni..-sóhajtott a fiú.-de ígérem, hogy mindent bepótolunk, jó? Te vagy apa kedvence, apa csodálatos kislánya és együtt leszünk örökre.
Harry őszintén mosolyogva, boldogsággal lelkében bámulta az apró kisbabát, aki belőle és Louisból volt. Egyszerűen megmagyarázhatatlan érzés fogta el, akárhányszor Darcyra nézett. Talán ez egy újfajta szerelem, ami csak közte és kislánya között jöhetett létre. Hosszú percekig ülhetett már az inkubátor előtt, mert már érezte, hogy háta lassan beáll a sok egy helyben üléstől.
-Féltem-Harry majd' szívrohamot kapott, amikor meghallotta szerelme, alvástól rekedt hangját maga mögül.
-Te..tessék?-kérdezte a fiatalabbik, lassan felállva eddigi helyéről. Louis még mindig a fotelben ült és könnyes szemekkel nézett fel az értetlen tekintetű Harryre.
-Kicsim mi a...-kezdte a göndör, de Louis beléfojtotta a szavakat. 
A kékszemű reszketeg lélegzetet véve nézett le remegő kezeire.
-Tudom, hogy haragszol rám hiába nem mondod. Tu..tudom, hogy utálsz, am..ami..amiért nem mondtam el neked, hogy Darcy a te lányod. De értsd meg, hogy re..re..rettenetese. f..féltem...
Harry némán nézte szerelmét, kezeit összefonva mellkasa előtt.
-Ami..amikor megtudtam, hogy terhes vagyok..az..az életem egyik legmeghatározóbb pillanata lett. Nem tudtam eldönteni, hogy azért sírok-e mert boldog vagyok, vagy mert szomorú, amiért itt vagyok két hónapos terhes és me..me..mellesleg férfi-Louis könnyei között nevetett fel.-Minden vizsgálatról megvoltak a képek, és mindig egyel többet kértem a megszokott hat helyett..Azokat a plusz fényképeket mindig külön borítékokba raktam..mi..mindig megőriztem..Mert azt vártam..minden egyes nap azt vártam, hogy te végre felbukkanj és odaadhassam neked őket... De te nem jöttél, nem tudtam hol vagy, mit csinálsz és kivel vagy..csak az tudtam, hogy nem vagy Londonban és..és..és már nem akarsz engem.
Harry érezte, ahogyan könnyek futnak zöld szemeibe. Louis hangosan szipogva törölte meg arcát remegő ujjaival.
-Teltek a hónapok, nőtt a pocakom és kiderült, hogy kislányom lesz. Azonnal tudtam, hogy mi lesz a neve..mert emlékeztem, hogy te ezt szeretted volna és boldog is voltam, amiért ezt megadhatom neked..De te sehol sem voltál, Harry. Nem voltál mellettem, kirúgtál az életedből, eldobtál, mert nem voltam neked elég jó..És..hiába akartalak én magaü megkeresni..egyszerűen a tudat mindig ott motoszkált a fejemben, hogy mi van ha nem akarsz minket? Nem akarod a lányod? Féltem, hogy megvetsz..hogy elítélsz...hogy Úgy nézel majd rám, mint azok az emberek akik undorodnak tőlem...
És amikor Darcy megszületett...-Louis könnyei közt, mosolyogva nézett fel Harryre.-életem legboldogabb napja volt..Kora szülött volt, minden problémája megvolt, amit egy koraszülött csecsemő csak elkaphat..De megszületett, lélegzett és..és annyira boldog voltam. És nem csak azért, mert megszületett a lányunk. Hanem mert lehet tudatodon kívül, adhattam neked egy ajándékot...egy örökre szóló ajándékot. És gyűlőm magam, amiért nem kerestelek, amiért nem tettem tűvé mindent..Gyűlölöm magam, amiért egy csomó fontos pillanatból kihagytalak, amiért azokat az ulrahang felvételeket nem kaphattad meg..De értsd meg-szólt Louis könyörgően.-féltem..Én szerettelek....de te eldobtál és rettenetesen fáj még mindig..
Harry szorosan lehunyta a szemeit, kezeivel erősen túrt bele a hajába és mielőtt bármit reagálhatott volna, Louis lassan felállt és elé sétált.
Remegő kis kezeivel Harry nyakába csimpaszkodott, mire a göndör hajú kinyitotta könnyes, zöld szemeit.
-De tudod..-szólt halkan Louis, kék szemeit egy pillanatra sem szakítva el Harry arcáról.-és sohasem szüntelek meg szeretni...tudod?
Harry szíve hevesen kezdett el verni mellkasában, ahogyan lenézett az idősebbik fiúra. Aztán Harry könnyei között felnézett a plafonra, majd szerelme derekát átölelve hajolt lejjebb és passzírozta ajkaikat össze.
Éhesen csókolták egymást, szinte felfalták a másikat. Könnyeik egybe olvadtak, halk, boldog zokogásuk pedig beterítette az egész szobát.
-Szeretlek, angyalom.
Mert Harry abban a pillanatban tényleg boldog volt, hiszen az ő kis angyalkáját tarthatta a karjaiban...