46.

3.9K 258 38
                                    

Nem bírtam ki. Kurváára nem.
Úgyhogy, mindenkinek Boldog Karácsonyt mégegyszer💕😂

Louis

Régen imádta, hogy Harryvel bármikor kimehetett a városba és hosszú sétákat ejthettek meg a parkokban, miközben a gondtalan szerelmesek életét élték. Imádta, hogy bármikor, bárhol megcsókolhatta őt, foghatta a kezét és mindenféle baromságot mondhatott neki, amin Harry rendszerint jóízűen nevetett. Harryvel minden olyan könnyű volt és egyszerű. Olyankor szabad volt, gondatlan és nem utolsó sorban a világ legboldogabb embere.
De most, hogy Harry egy világhírű sztár lett, Louis már nem őrült annyira a romantikus sétáknak úgy, mint régen. Mi a romantikus abban, ha azt akit szeretsz minden egyes pillanatban leszólítják és fényképet követelnek tőle? Mi a romantikus abban, ha egy lépést sem tudsz tenni anélkül, hogy valaki sikítva a nyakadba ugrana? Louis-nak elege volt már abból, hogy Harry-t valami vásári majomnak nézték. Gyűlölte a tényt, hogy szerelmének mindig jó pofát kellett vágni a fényképező embereknek vagy az interjút követelő újságíróknak. Az ostoba paparazzókról pedig nem is beszélve, akik Harry minden egyes lépését követték. De Louis legjobban azt utálta, hogy a magánéletüknek annyi. Pechére az eszes rajongók, akik a szerethető réteget erősítették..kitalálták Louis londoni házának címét. A fiú pedig a napokban minden egyes reggel szembesült az épület előtt tanyázó rajongó lányok sokaságával. Nem tölthetett fel közösségi oldalaira olyan képet, amilyet szeretett volna, nem mondhatott, írhatott olyat, amit szeretett volna, mert ha egy rossz döntése akad, annak bizony Harry issza meg a levét.
A két fiatal ennek ellenére a világ legboldogabb emberei közé sorolhatóak. Louis és Harry tökéletes párt alkottak, tökéletes szülei voltak a lassan hat hónapos kislánynak, aki az apucija szemefénye lett. Darcy imádnivaló kislány, ez pedig mindenkinek feltűnt, amint kikerült az Instagramra egy olyan kép, ahol Harry tartja karjaiban és sétál vele az utcán. A lesifotósok szép munkát végeztek, de Louis örült volna, ha lányáról kevesebb kép készül, hiszen nem szerette volna, ha a média darabokra szedi az ő kis gyönyörűséges hercegnőjét.
És bár Louis legszívesebben otthon ült és pihentette volna fáradt tagjait így este hat óra felé közeledve, ő és Harry mégis a plázát járták körbe. Az új ház egy hónap alatt lassan elkészülni látszott. Nem hívtak lakberendezőket, sem festőket sőt még építészeket sem. A legjobb barátaikra hagyatkoztak és amint meglátták, Zayn milyen munkát végzett az összes szoba kifestésével azonnal tudták, hogy nem nyúltak mellé. Eleanor választotta a csempéket, Louis a bútorokat, Liam pedig a külső burkolatot rendezte. Harry dolga csak annyi volt, hogy beleegyezzen mindenbe amibe csak lehetséges.
-Ez túl csicsás!-húzta el a száját az idősebbik fiú.
-Szerintem szép-nézett Harry a kezében tartott álló lámpára, amelynek burájáról apró dísz kövek hullottak alá.
-Szerintem meg undorító-fintorodott el Louis, kezeit összefonva mellkasa előtt. Unottan nézett végig a választékokon, jobb lábával a cementlapon dobolva.
Harry frusztrált sóhajt hallatva túrt bele a szanaszét ágazó hajába, mielőtt visszatette volna helyére a lámpát. Louisnak nem tetszett az Eleanor által választott kis lámpa a Harryvel közös hálójukba. Harry érdekesnek tartotta, hogy a ház összes sarka tetszett a szerelmének kivéve egy ostoba kis lámpát, aminek amúgy semmi haszna. Így hát este hát óra felé közeledve Harry-nek muszáj volt felhívnia Preston-t, hogy kísérje el őt és hisztis szerelmét a plázába, Louis-nak amúgy semmi kedve sem volt, de azért mégis elakart menni.
-És ez?-kapott fel egy halvány rózsaszín darabot.-Ez, hogy tetszik?
Louis szaporán pislogva meredt az előtte álló fiúra, arcán a tipikus "ugye, ezt te sem gondolod komolyan?" tekintettel.
-Most mi van?-rázta meg fejét Harry értetlenül.
-Ez rózsaszín!-mutatott a lámpára.
-Igen? És? Látom.
-A szobánk fehér, Harry-dobbantott Louis hisztisen, mire a göndör hajú szemei hatalmasra kerekedtek. -nem vihetünk oda rózsaszín lámpát! Mégis hogy nézne az ki??
Harry furcsán nézte az ideges tekintetű Louis-t, miközben félkézzel lassan visszahelyezte a lámpát az eredeti helyére.
-Angyalom,-kezdte a fiú lassan kékszemű szerelme elé sétálva.-nyugodj le, jó? Füstöl a fejed.
Aztán Harry meglepetésére, Louis ciccegve rázta le magáról a karjait...aztán fejét rázva elsétált a másik sorba, nyomában Prestonnal.
-Kölyök?-kérdezte kíváncsian a testőr, mire Harry csak halántékát masszírozva rázta meg a fejét, jelezve, hogy ne szóljon semmit.
-Rossz nap..vagy remélem csak éhes-morogta a fiú, aztán elindult szerelme után.
Később a két fiatal egy vöröses-barna álló lámpával sétáltak ki a boltból nyomukban Prestonnal, aki szorosan mögöttük sétált.
-Most már nyugodt vagy?-kérdezte Harry szemöldökeit megemelve, ujjait szorosan vigyorgó szerelme ujjai köré kulcsolva.
-Tökéletesen vagyok-felelte a fiú, aztán egy pillanatra megállt, hogy gyors csókot nyomhasson Harry borostás arcára.
-Most, hogy sikeresen kiválasztottad a béna lámpád..
-Nem béna!-ölelte magához a fehér dobozt.-Te vagy a béna!
-Este nem ezt mondtad, angyalom-kacsintott a fiatalabbik, mire Louis ajkai elnyíltak egymástól. -Ne nézz így. Ez az igazság.
-Nem..
-Nem-e?-húzta fel szemöldökeit a fiú megállva egy gyorskajálda előtt. A göndör hajú körbe nézett és amikor meggyőződött arról, hogy Preston megfelelő távolságra van tőlük, Louis elé lépett és derekát átkarolva rántotta közel magához.-Te bénának nevezed azt, aki miatt tegnap éjjel háromszor mentél el sikítva..
Louis paradicsom vörösre színeződött arccal nézett a felé tornyosuló Harryre, aki a lámpát közé és Louis közé szorította.
-Fejezd be..-motyogta az idősebb szégyenlősen.
-Mégis mit, angyalom?-vigyorgott a göndör, pimaszul végig simítva Louis derekát egyre lejjebb csúszva. -Azt hittem szereted ha apuci a béna kezeivel hozzád ér.
-Szemét-súgta halkan Louis, arca szinte már lángolt, de csak Harry hangosan felnevetve ölelte magához szerelmét és nem törődve az őket fényképezőkkel csókolta meg őt.
-Na gyere-nyújtotta a kezét.-már biztosan éhes vagy.
Louis boldogan rángatva lámpáját követte szerelmét a közeli McDonalds-ba.

Louis az elmúlt napokban úgy érezte magát, mint egy mosott rongydarab. A feje állandóan, szinte már megállás nélkül fájt minden egyes nap és borzalmasan fáradt volt. Hibáztathatta volna a kislányát, amiért olyan sok energiát igényel este is, mint reggel. Vagy hibáztathatta volna az augusztusi időjárást, amely mostanában meglepődésre késztette az összes londoni lakóst. De nem tette. Kislánya nem ébredt fel éjjelenként gyakran, nappal pedig ketten vigyáztak rá Harryvel. Az időjáráshoz, ami egyszer felmelegedett egyszer pedig lehűlt, már minden brit ember hozzászokott.
Az étkező asztalnál ült, miközben laposakat pislogva nézte a halkan csepergő esőt az ablakon keresztül. Kezében lévő teája vidáman gőzölgött a bögrében, és bár már percek óta egy kortyot sem ivott belőle, Louis nem vette a fáradtságot, hogy lerakja az asztalra.
Furcsa volt neki, hogy a Szombat délutánja unalmasan csendesen teljen. Harry nem volt otthon, ugyanis valami találkozója akadt egy új menedzsmenttel, akinek ajánlata elég kecsegtetőnek látszott, a zöldszemű pedig elég szimpatikusnak találta a fiatal lányt, Ritat. Így hát szerelme Liammel és Briana-val felszerelkezve ment el a találkozóra és már előre értesítette Louis-t, hogy későn ér haza, mivel a meting után Gemmaval lesz. Darcy a nagyszüleinél volt, emiatt Tomlinson-papa rettenetesen boldog volt, hiszen alig látta az ő kis unokáját és végre együtt nézhetik a Peppa Malacot, amitől Johannah rendszerint kiborul. Eleanor két hét után sem tért vissza Manchesterből, de Louis nem aggódott, mert a lány elmondása szerint, minden a legnagyobb rendben volt.
-Lou?
-Hm?-Louis mosolyogva fordította fejét a kanapén ülő kishúga felé.
-Kaphatnék olyan finom szendvicset még?-kérdezte szégyenlősen, mire Louis nevetve bólintott.
-Majonézzel?-lépett a hűtő elé.
-Igen, köszönöm-felelte a lány, majd ismét előhúzta rózsaszín tokos telefonját, hogy tovább nyomkodhassa.
Louis múltkor látta, amint kishúga telefonja felvillan. Egy hajszálon múlott, hogy az üzenetküldő nevét elolvassa. De pechére, Lottie azonnal a mobilja után kapott, így Louis csak egy N betűt tudott kivenni.
A kékszemű fiú erősen küzdött a fejfájásával, valamint fájó gyomrával, miközben nagynehezen de összerakta húgának a sonkás-uborkás-majonézes szendvicsét.
-Nem haragszol..ha én..én most ledőlök?-kérdezte Lottiet, miután átnyújtotta a fehér tányéron lévő szendvicset.
Lottie furcsán méregette kissé sápadt bátyját.
-Nem..nyugodtan. De..de jól érzed magad?
-Persze, csak kicsit fáj a fejem-mosolyodott el kényszeredetten.-, de alszom egy kicsit és jobb lesz. Zayn hamarosan itthon lesz.
-Jól van, de most menj-intett testvérének.-mielőtt itt összeesel nekem.
Louis szemeit forgatva lépett testvéréhez és egy apró puszi után a lány homlokán, a kékszemű fiú lassan sétált a szobája felé. Az ágyát megkerülve, azonnal beugrott a puha párnák közé, majd szemeit lehunyva két másodperc múlva már aludt is.

*
-Szia, hát te?-mosolygott Louis a szobájába éppen akkor belépő Zaynre. Louis vagy két órát aludt, Harry hívására ébredt fel, aki már borzalmasan hiányolta szerelmét, így hát az álmosság azonnal kiszállt belőle és vagy fél órát csevegtek. Harry este tízre már vele lesz, de akkor is fizikai fájdalmat érzett, hiszen a göndör hajú nem volt még mellette.
-Hoztam neked valamit-mondta a pakisztáni. Louis a fiú kezében tartott műanyag zacskóra pillantott, amin a gyógyszertár zöld lógója nézett vissza rá.
-Nekem?-bökte mellkason magát.-Miért? Nem is vagyok beteg.
-Nem is gyógyszert hoztam-rázta meg fejét a fekete hajú, majd belenyúlt a fehér zacskóba.
A következő pillanatban Louis érezte, hogy valami a homlokának ütközik.
-Ez még is mi a..-hangja azonnal elhalt, amint felvette az ágyneműre esett halvány rózsaszín dobozt. Elkerekedett szemekkel nézett fel az ágy előtt álló Zaynre, aki komolyan bámulta őt, kezeit mellkasa előtt keresztezve.
A kékszemű egyszerűen nem értette, hogy legjobb barátja miért hozott neki terhességi tesztet...

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now