49.

4K 254 38
                                    

Louis

Pontosan ugyanolyan izgatottan és idegesen ült most is a váróban, mint egy évvel ezelőtt. Akkor borzalmasan félt, hiszen nem tudta elképzelni, hogy mégis mi a baja, milyen betegsége lehet, ami az állandó rossz közérzetet okozzák nála. Aztán a vizsgálatok végén kiderült, hogy két hónapos terhes az élete pedig új értelmet nyert, miután elveszítette Harryt. Kapott egy aprócska kis életet, kinek fejlődését boldogan követte végig mindenegyes hónapban. És bár néha fájdalmas volt, megérte, hiszen Darcy most már egy csodálatos, egészséges hat hónapos csecsemő.
Most pedig ismét itt volt, Eleanor nélkül, Zaynnel, aki mosolyogva nyomkodta mobiltelefonját. A váróban a két fiún kívül nem volt senki, köszönhetően a késő délutáni időnek, így Louis viszonylag megkönnyebbült. Utálta, amikor egy halom terhes kismamával volt összezárva, akik állandóan kérdezgették és faggatták őt. Természetesen voltal aranyos nők, akik tanácsokkal igyekezték ellátni őt. Sok kismama viszont csúnyán elvette Louis kedvét, a gonoszkodó megjegyzéseikkel. Nem egyszer történt meg, hogy egy vizsgálat alkalmával sírva ment haza, mert valaki azt mondta rá, hogy az egész lénye természetellenes és nem kéne ezen a világon lennie. Sok időbe telt, mire valamelyest összeszedte magát és kizárta az utálkozó emberek véleményét. Nehéz volt, de kislányáért és a saját testi egészsége miatt muszáj volt összeszednie magát és talpra állni.
-Izgulsz?-rakta zsebre telefonját a pakisztáni és fordult a körmét rágó legjobb barátja felé. Louis nem reagált. Mélyen gondolataiba merülve ült, miközben az előtte lévő mentazöldre festett falat bámulta tágra nyitott kék szemekkel. Zayn felsóhajtva lökte meg Louis vékony vállait, mire összerezzent.
-Mi az?-kérdezte szaporán pislogva, végre megszabadítva körmeit fogai rabságából.-Mondtál valamit?
-Hol jársz, Tomlinson? Hogy nem itt az is biztos-bólintott a fiatalabbik.
-Csak elgondolkoztam, ennyi az egész. Ne haragudj.
-És, min gondolkozol ennyire?
Louis sóhajtva simította izzadságtól nedves tenyereit a vörös térdnadrág fedte combjaira.
-Csak..hogy..-kezdte, aztán tehetetlenül megrázta a fejét és félelemtől csillogó szemekkel nézett legjobb barátjára. -Annyira félek, Zayn. Ez..ez olyan hirtelen jött..még fel sem fogtam. Darcy még csak hat hónapos lesz, és már úton van a következő baba..Harry pedig úgy öt perce ismeri az első gyerekét.. Ez..ez sok..
A pakisztáni fiú összeráncolt szemöldökökkel vizslatta a kékszeműt.
-Ugye nem gondolkozol azon hogy...
-Elvetessem?-szakította félbe Louis hirtelen, mire Zayn szemei hatalmasra tágultak.
-Louis..
-Nem! Nem! Eszembe sem jutott! Úr Isten!-simította tenyereit az arcára, megrökönyödve nézve Zaynre. -Hogy fordulhat meg ilyen egyáltalán a fejedben?
-Pedig úgy hangzott, mintha nem akarnád ezt a kis babát.
-De akarom-szólt Louis határozottan.-ahogy Darcy-t úgy őt is akarni fogom. Csak azt mondom, hogy nem számítottam rá. És..és annyira fucsa, hogy most újra itt ülök.
-Harrynek szóltál már?
Louis fejét rázta.
Nem mondta még el Harrynek a terhességi teszt eredményét, sőt egyáltalán el sem mondta, hogy csinált terhességi tesztet. A fiú mostanában túl elfoglalt az új kiadóval, este pedig amikor haza jön borzalmasan fáradt. Louisnak nem volt szíve zaklatni ilyen dolgokkal, így inkább kért egy időpontot és eljött a régi orvosához, hogy biztosra menjen és meggyőződjön róla, valóban babát vár. És ha már biztos lesz, Louis a megfelelő pillanatban elfogja mondani szerelmének. Az pedig már a jövő titka, hogy Harry Styles miképp fog reagálni, hogy huszonnégy évesen másodszorra is apa lesz. 
-Még nem. De szólni fogok, amint biztos lesz.
-Mert a terhességi teszt szerinted nem mondott igazat?-vonta fel szemöldökeit a pakisztáni.
-Nem tudhatjuk-vont vállat az idősebb. Fejét azonnal felkapta, amint meghallotta a tőlük pár méternyire lévő ajtót kinyílni. Szíve azonnal a torkába ugrott az ismerős, kedves nővér láttára. Alice.
-Mr. Tomlinson, kérem fáradjon be-mosolyodott el, egy a homlokába hulló kósza szőke tincset a füle mögé tűrt, miközben kedvesen félre állt és türelmesen várta a fiúkat.
Louis remegő térdekkel állt fel a műanyag székről, majd fordult Zayn felé.
-Be..bejössz velem?-nézett fel a tetovált fiúra reménykedve. Zayn halványan elmosolyodott, karját pedig átvetette Louis vékony, remegő vállain.
A kékszemű fiú megkönnyebbülten szorította meg Zayn ujjait, miközben lassan a vizsgáló felé sétáltak.
Bent az idősebbik fiút a már megszokott sterilség, letisztult, gyógyszer szagú környezet fogadta. Az immáron halvány sárgára festett falakról még mindig a megszokott, a magzatok fejlődését ábrázoló képek lógtak alá. Az íróasztal mögött pedig a rég látott, mosolygós férfi arc nézett vissza rá.
-Louis! Már ezer éve-állt fel a férfi és sétált a két fiatal irányába.
-Dr. Hamilton-mosolyodott el a kékszemű.
-Üdv-Zayn csupán kurtán biccentett az negyvenes éveiben járó orvos irányába. Dr. Hamilton az asztalának támasztotta derekát, karjait mellkasa előtt keresztezte. Csupán fehér köppenyét viselte, a férfihoz megszokott lazasághoz híven pedig kék farmert, egy fekete pólót. Ujján vidáman csillant meg jegygyűrűje, valamint a köpenye zsebébe dugott aranykeretes szemüvege.
-Hogy van a kis Darcy? Minden rendben vele?-érdeklődött az orvos.
-A legnagyobb rendben van. Hat hónapos és egy kis tündér. A másik apukáját teljesen az kis ujja köré csavarta-nevetett fel a kékszemű fiú, amint eszébe jutott az ő kis gyönyörűséges kislánya. Mostanában csak Harry tudja elaltatni Darcy-t. A kislány imádja ha Harry énekel neki, Louis pedig imádja nézni, ahogy a kisbabájuk néhány másodperc alatt elslszik Harry mellkasán.
-Oh?-lepődött meg Dr. Hamilton.
Louis biccentett.
-Igen, Harry időközben felbukkant-vörösödött el. Aztán hirtelen elkomolyodott.-Én..öhm..tulajdonképpen..azért jöttem..mert..én..
Zayn biztatóan simította tenyerét Louis hátára, mire az idősebbik mély levegőt vett majd mélyen Dr. Hamilton szemeibe nézett.
-Elvégeztem egy..egy terhességi tesztet, mert mostanában furcsán éreztem ma..magam. Sokat hánytam..szédültem..és..és fáradt is voltam-nagy levegőt vett.-a teszt pozitív lett.
Dr. Hamilton lassan bólintott.
-Rendben-csapta össze tenyereit, majd  a számítógépe mögött ülő Alice-ra pillantott, miközben zsebéből kivette a szemüvegét és felvette.-Alice, kérem szóljon le a laborba, hogy Mr. Louis Tomlinson egy fél óra múlva lenézne, miután itt fent végeztünk.
Alice engedelmesen bólintott, Doktor Hamilton pedig újra az ujjait idegesen tördelő Louis felé nézett.
-Végezni fogunk egy gyors ultrahang vizsgálatot. Kérlek, feküdj fel az asztalra-mutatott a vizsgáló asztal irányába.
Louis izgatottan feküdt fel az asztalra, ujjai pedig azonnal megtalálták Zayn ujjait. A pakisztáni fiú nyugtatólag megszorította az idősebbik ujjait, kedves mosolyt küldve felé.
-Húzd fel a pólód kérlek-szólt hátra a válla felett az orvos, aki néhány gomb megnyomásával elérte, hogy a sötét képernyő felvillanjon.
Louis remegő kezekkel tette amit mondtak, a következő amit megérzett, az pedig egy hirtelen jött jeges érzés.
-Ez hideg!-sikkantott fel, amint bőrére került a hideg zselé.
-Elfelejtettem szólni-nevetett fel az orvos, Louis lapos hasára simítva a kis gép fejét.-Most elkezdem mozgatni, így kapunk egy képet a hasadról..
Louis bólintott, miközben idegesen markolászta Zayn ujjait. A pakisztáni fiú igyekezett nem mutatni, de Louis rettenetesen szorongatta az ujjait a fájdalom pedig kiült az arcára.
Louis nem tehetett róla. Borzasztóan izgult. Szinte mindenegyes izzadságcseppet érzett legördülni a homlokán, és hallotta, ahogyan a szíve eszeveszettül kalapál.
-Úristen...-suttogta Zayn döbbenten, szemei egy pillanatra sem hagyták el a képernyőt.
Dr. Hamilton mosolyogva nézett a két fiúra, mielőtt visszafordult és a képernyőre bökött volna.
-Az a foltocska ott középen egy három hetes magzat.
Louis szájára szorította tenyerét, miközben hangosan fel sírt.
*
Sammy már négy éves, nagyfiú lett. Okos, gyönyörű barna szemei vannak, akárcsak az anyukájának, a mosolya pedig elárulja, hogy a kisfiú milyen boldog.
Louis a kanapén feküdt, mellkasán az alvó Darcy-val. Míg egyik kezével kis lánya hátát simogatta, szabad kezével telefonját tartotta és nézte a képernyőn lévő imádnivaló fotót. Eleanor, négy éves kisfia Sam hatalmas mosollyal az arcán öleli magához a lány nyakát. A kisfiú, talpas, Verdás pizsamájában elragadó volt. Hatalmas barna szemei csillogtak a boldogságtól, akárcsak Eleanor. Sammy kiköpött Eleanor volt. Az orruk alakja, a szájuk, és a kisfiú kócos haja, ami a feje tetején göndörödött..
Louis emlékezett, hogy Eleanornak mennyire nehéz is volt otthagynia Sammy-t a nagynénjénél Robertanal. Sosem fogja elfelejteni, hogy a lány milyen állapotban volt, miután rájött nincs elég ereje ahhoz, hogy felnevelje a kisfiút. A csupán két éves kapcsolatban, amelyben a lánynak folyamatosan agresszivitásban volt része, teljesen tönkre tette őt. A huszonkét éves Eleanor még kilenc hónapos terhesen is tele volt zúzódásokkal, a lelki állapota válságosnak volt mondható. Miután Sammy megszületett Eleanor a világ legboldogabb embere volt. Egészséges, gyönyörű kisfia született, akit már az első perctől kezdve imádott és szeretett. De aztán napokkal később megkellett hoznia élete legnehezebb döntését. Ha már a kisbaba sírástól is kiakadt, mégis mi történne ha alváshiányban szenvedne? Idő kellett neki, hogy helyrehozza az életét. Idő ahhoz, hogy helyrehozza magát lelkileg.
Sammy öt naposan Robertahoz került, Eleanor pedig már négy teljes éve él a kisfia nélkül.
De nem sokáig, ugyanis a lány hamarosan újra magához veheti a kisfiát, miután nagynénje lemond Sammy gyámságáról.
Eleanor azt írta, hogy néhány nap és hazajön, Louis pedig alig várta már, hogy végre magához ölelje a legjobb barátnőjét és mindent kibeszélhessenek magukból. De arra még sokat kellett várniuk.
Louis egyedül volt otthon Darcyval, aminek most kifejezetten örült. Fáradt volt és szeretett volna kicsit egyedül lenni. Gondolatai lefárasztották őt, a gyomra kavargott és elege volt abból, hogy úgy érezte magát, akár egy mosott rongydarab. Most csak kislányára volt szüksége, egy bögre teára és senki másra. Az égiek pedig meghallgatták őt, hiszen Zayn Liamnél aludt, Harry pedig úgy, mint mostanában késő estig volt a stúdióban.
Darcy hason feküdt Louis mellkasán, úgy ahogy születésétől fogva tette. A kékszemű imádta, amikor így aludt, ilyenkor bármeddig gyönyörködhetett benne és kedvére piszkálgathatta az ő kis duci babáját.
-Nagytesó leszel szépségem-suttogta a férfi, Darcy ökölbe szorított kezeit simogatva. -apának lesz még egy pici babája, neked pedig nagyon jónak kell majd lenned! Most képzeld el, hogy ketten sírtok egyszerre...na igen...végem lesz. De apa imádni fog titeket! Az ő kis gyönyörűségei lesztek. És..és..és remélem, apuci is imádni fog téged-suttogta halkan, idegesen nyelve hunyta be a szemét, amint eszébe jutott, hogy még nem mondta el Harrynek, hogy ismét apa lesz.
Borzasztóan félt. Még csak egy hónapja dobta le a bombát és árulta el a fiúnak, hogy történetesen van egy kislánya. Most hogyan mondja el neki, hogy három hetes terhes?
Remélte, hogy hamarosan lesz alkalma elmondania neki, mert ha még egy ideig magában kell tartsa valószínűleg a gondolatai teljesen elpusztítják majd.

Öt órával később Louis már az ágyukban feküdt nyakig betakarózva. Az éjjeli lámpa volt az egyetlen, ami némi kis fényt adott neki, a szoba amúgy teljesen sötét volt. Darcy már rég aludt, ő viszont fent maradt, mert megakarta várni szerelmét, aki mostanában ilyen tájt ért haza a kiadótól.
A szoba ajtaja lassan kinyílt, Louis pedig magára erőltetett egy gyenge mosolyt, amint megpillantotta hullafáradt szerelmét besétálni a szobába. Harry haja egy merő kóc volt, fekete inge gyűrötten lógott rajta, arca szürke és nyúzott volt a nap megpróbáltatásaitól.
-Szia-suttogta az idősebb, karjait kitárva jelezve szerelmének, aki morogva, de lehajolt és átölelte őt.
-Te miért nem alszol még?-morogta a fiú, miután gyors csókot nyomott Louis vékony ajkaira. Harry lassú, vontatott mozdulatokkal kapta le magáról a felsőjét, valamint farmernadrágját és hajította a ruhadarabokat a közeli fotelba.
-Megakartalak várni-kék szemeivel figyelte, ahogyan Harry felkap egy törölközőt és a fürdőszoba ajtó felé lépdel. Ujjaira pillantott.-gondoltam beszélhetnénk.
Harry megdörzsölte arcát.
-Késő van a beszédhez Lou. Majd ígérem holnap beszélünk.
-De..ez..ez fontos-motyogta a kékszemű, kérlelően nézve Harry arcára.
-Várhat, nem?
-Ig..igen..de..
Harry idegesen sóhajtva nézett a plafonra, majd Louis-ra.
-Louis. Fáradt vagyok, oké? Bármi is az, szerintem várhat. Most..most nincs kedvem az újabb hülyeségedhez-mondta, azzal hátat fordított és besietett a fürdőszobába.
Louis halkan szipogva takarta be magát és feküdt el. Könnyei eleredtek,  miközben apróra összehúzta magát. Tenyerét a még egyáltalán nem látszódó pocakjára simította.
Talán egy tizenöt perc elteltével az éjjeli lámpája lekapcsolódott és érezte, hogy a matraca besüllyed valakinek a súlya alatt.
-Gyönyörűm?-Harry, orrát Louis nyakába fúrta, miköben kezével szorosan átölelte az apró testet.-Alszol gyönyörűm?
Louis nem válaszolt, viszont a hangos szipogása elárulta őt. Harry élesen szívta be mellette a levegőt.
-Lou, ugye...ugye nem sírsz?
-Hagyj bé..békén-nyöszörögte az idősebb, szemeit szorosan lehunyva.
-Édesem, nem úgy értettem..kérlek-simította meg könnyes arcát, apró puszit nyomva Louis nedves arcára.-csak fáradt vagyok, nem akartalak megsérteni szépségem.
-Azt..azt mondtad, hogy..hogy nem vagy rám kíváncsi. Ak..akkor ne is szólj ho..ho..hozzám..-rántotta el a vállát, és húzódott az ágy szélére.
Harry felsóhajtott, karjával szorosan magához húzta a kis testet, aki ha akart volna sem tudott már tiltakozni, kgyr sírva engedte, hogy Harry simogassa, ölelje és puszilja őt, miközben halkan dúdolja neki a Louis által legkedveltebb dalt.
-Tudom, hogy mostanában nagyon ritkán vagyok itthon, de ígérem, hogy ez hamarosan változni fog édesem.
-Harry?
-Tessék, angyalom?
-Megígéred, hogy..hogy bármi történjék te szeretni fogsz?
-Ezt, most miért akarod?
-Csak..csak kérlek..Tudni akarom, hogy így lenne-e.
Harry hosszú, forró csókot nyomott szerelme ajkaira.
-Örökké szerelmes leszek beléd, és szeretni foglak bármi történjék. Az életem vagy Louis Tomlinson.

Louis boldogan mosolyodott el és fúrta arcát Harry csupasz mellkasába.
Megígérte és ez így lesz...

Csak, hogy ne érjen senkit váratlanul...

Bármennyire fáj, de két teljes rész múlva az én munkám itt befog fejeződni. 💕

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang