A Sátán Menyasszonya

Az Ördögnek sosem lesz senkije

- Teát vagy kakaót kérsz Kicsim? - hallatszott fel Jong Up hangja, aki a konyhában tevékenykedett. A lány a kanapén ülve várta barátját, hogy el tudják kezdeni a közös kis otthoni mozizást.

- Kakaót - szólt vissza.

- Jó döntés - nevetett fel, majd pár pillanat múlva, már két kezében egyensúlyozva a két bögrét, lépett párja mellé, ki már azon nyomban el is vette, megkönnyítve a másik dolgát.

- Köszönöm - ahogy ezt kimondta, a fiú odahajolt hozzá, és egy pár másodperces csókban részesítse kedvesét. Még mindig új volt számára ez a közeledés, de egyre jobban elfogadta. Kezdte egyre jobban elengedni magát mellette. Nem félt már annyira mint azelőtt. Engedte hogy megcsókolja. Megengedte hogy simogassa, hogy még jobban magához ölelje. Most pedig belement abba, hogy a fiúnál töltik ezt az estét. Kicsit feszengett emiatt, hisz évekkel ezelőtt volt utoljára férfival, nem hogy nála. Úgy viselkedett egy picit, akár egy riadt szűzkislány. Szíve folyamatosan vert hevesen, de úgy hogy úgy érezte, mindjárt felrobban. Próbálta mutatni a laza nőt, ami ment is neki, annak ellenére hogy ilyenekkel küzdött meg magában.

- Kezdhetjük Kicsim - ült le mellé, majd kezét, amiben már nem volt semmi, átvetette Zehra háta mögött, és még közelebb húzta.

- Igen - válaszolt, majd a kapcsolót megfogva indította el a jó szórakozásnak ígérkező filmet, melyet egyikük sem ismert.

Jong Up megnyugodott, ahogy a lány feje a vállán pihent. Úgy érezte, hogy megtalálta és megszerezte azt a lányt aki kell neki. Nem követel tőle semmit, nem vág fel azzal, hogy szép, inkább folyamatosan azt mondja magáról hogy csúnya, de mondjuk ez nem tetszett neki. Ne mondjon ilyen butaságokat, ha nem is igaz. Jó stílusa volt, és édes jelleme. A fiú ismerte a lány képességét, mivel ő is rendelkezett ezzel de ő születésénél fogva. Ő egyike volt az olyan démonvadászoknak, akik látták ezeket a lényeket. Nem akarta megemlíteni kedvesének. Kilétét sem akarta felfedni, nehogy célkereszt legyen, és jobbnak látta, ha nem is tud róla. De ezek ellenére, nem kihasználni akarta Zehra-t, mert ő is ezzel rendelkezik. Megszerette és nem akarta elengedni. Beleszeretett a lányba, aki az elején még el akarta lökni magától. De nem adta fel, és tessék. Most már az övé. A karjai közt fekszik, a legvédtelenebb állapotában, kiszolgáltatva, és megbízott benne, hogy vigyázzon rá.

Hüvelykujjával simogatta a lány felkarjának bőrét, amit a könyökéig lecsúszott, cipzáros pucsi hagyott fedetlenül. Egy ideje már ment a film, de őt nem érdekelték az akciók, sem a verekedések, inkább kizárta a külvilágot, és csak a másik szuszogását hallgatta. A kakaó már mindkettőjük bögréjéből elfogyott, és már az asztalon helyezkedtek el egymás mellett, akár ők a kanapén. Zehra feje Jong Up nyakhajlatában pihent, ahogy mocorogva közelebb csúszott hozzá. Vágigszántott hátán a hideg, ahogy megérezte nyakán a meleg, lassan kifújt lehelletet.

- Jaj te lány - mondta kuncogva, persze halkan, nehogy felébredjen. Ölébe véve a másikat, vitte a hálóba ahol lefektette a hatalmas franciaágy egyik felére, majd levette róla a pulóvert, betakarta. Sarkaira ülve figyelte Zehra nyugodt arcát. Közelebb hajolva hozzá, nyomott ajkaira egy pici csókot, majd kiment a szobából, elrakva a szennyest és hogy kikapcsolja a tévét. Összecsapva a kezét nyilvánította magát késznek, és boldogan battyogott a szoba felé ahol a lány nyugodott, de megtorpant ahogy látta, hogy az ablakában ott van egy ember feje, melyen a haj és a bőr is félig meddig leégett, de ahogy jobban megnézte, ez nem ember volt, hanem egy féllény, akit a szenteltvizes csapdája elkapott. Szemei teljesen feketék voltak, és fejét csak félig látta. Fiókjába nyúlva kivette onnan pisztolyát, amiben ezüst töltények sorakoztak fel, arra várva hogy harcba szálljanak. Kibiztosította, kinyitotta az ablakot, majd azzal a lendülettel fejbe lőtte a lényt, aki hatalmasat ordítva porladt el. Hamvait a szél könnyűszerrel elfújta, eltűntetve a nyomokat.

Mocorgást hallva afelé fordult, majd megpillantotta, ahogy kedvese szemét dörzsölgetve ül fel, kicsit kócos hajjal.

- Miért nem alszol? - szólalt meg fáradt hangján. A fiú elgondolkozott. Nem hallotta? Vagy nem érzékelte hogy valami durrant és ordított? Ez neki nem tetszett annyira. Érezte hogy ez a lény nem miatta, hanem Zehra miatt jött ide, mert eddig nem nagyon tudtak idejönni.. De miért? Mire kellene nekik? Kattogott agya ezerrel. Eddig ezek a lények csapdái miatt meg sem merték közelíteni, most meg feláldozva magukat jönnek ide, egyenesen a végbe. Nem tetszett neki ez az egész. Most már jobban oda kell figyelnie - Mi a baj? - kelt ki ágyából Zehra, majd Jong Up mellé lépve fogta meg a fiú kezét, míg a másikkal felkarjába kapaszkodott. Teljes testével a másik oldalának dőlt és fejét a vállába fúrta - Baj van? - tette fel halkabban a kérdést, mire Jong Up keze is szorítani kezdte az ő tenyerében fekvő apró mancsot, és izmai elernyedtek. Másik kezében lévő fegyvert úgy trmartotta, hogy a lány még véletlenül se lássa meg.

- Semmi baj - nyugtatta meg - Csak valami furát láttam és jobban megnéztem, de semmi különös. Nem kell aggódni - tudta hogy hazugsággal nem sok mindent érhet el, de ezzel kilétét és Zehra épségét megvédhette ahogy tudta. Lucifer, öreg barátja biztosan kihasználja ezt a helyzetet, hogy van valakije és ezzel irányítani akarja és a végén megöli. Hisz az emberek többsége megvédi azt akit szeret, az Ördög meg nem törődik az ilyen dolgokkal mint a szerelem. Az Ördögnek sosem lesz senkije, ez így van rendjén.