A Sátán Menyasszonya

Ördög bújt beléd

Hajába túrva nézegette meg magát minden szemszögből a Pokol Ura. Érezte hogy ez a test érzékenyebb, gyengébb, törékenyebb és sebezhetőbb mint az igazi valója. Ereje segítségével átalakította gazdateste arcát az övére, és így már azokkal jobban tetszett neki a látvány. Elcsábítja menyasszonyát attól a vadásztól, és megöli mindkettőjüket, de addig életben hagyja Jong Up-ot, hogy még a való életben is lássa ahogy magáévá teszi a lányt. Ki akarta próbálni milyen is embertesttel a szex. Kíváncsi volt, hogy vajon jobb-e ilyen alakban mint ahogy eddig tették. De azokban az álmokban, mikor csak az övé volt Zehra, ott valami Pokolian jó volt az együttlét, de így sem volt az igazi. Övé lesz a lány, és ezt senki sem fogja tudni megakadályozni.

...

- Na mi volt? - tette fel a kérdést Jong Up, amint Zehra beszállt mellé a kocsiba egy édes és gyors köszöntőcsók után, melyet már nagyon várt.

- Felidegesített egy idióta - mondta el röviden, mert ahogy csak rá gondolt, azonnal felbaszta az agyát. Orrnyergét kezdte el dörzsölgetni, kiűzve fejéből az összes rossz gondolatot.

- Na - hallotta meg a boldog, lágy hangot és abban a pillanatban egy kezet érzett a combján, mely finomat elkezdte simogatni - Ezeket el kell engedni. Nem szabad ezen idegesítened magad. És már mondtam Drágám - nézett rá egy pillanatra, majd visszavezette tekintetét az útra - Bármikor ki tudsz onnan lépni. Nem jó neked az a munka. Túl sok a stressz. Az pedig nem tesz jót neked.

- De ez jól fizet - magyarázkodott.

- Ez nem nagy mentség. Az én munkám is jól fizet. És nézz meg engem. Mikor láttál engem utoljára idegesnek?

- Egyszer sem. De akkor is. Ha másik munkahelynél kezdenék, akkor pedig kevesebb fizetést kapnék. Abból pedig nem tudom fenttartani a lakást, a számlákat fizetni és nem tudok kaját se venni. És...

- Ezért mondom hogy költözz hozzám. Közösen fent tudjuk tartani. Ha hamarabb hazamész, akkor meg tudnál lepni engem egy finom vacsorával és nem kellene helyette azzal szenvedni hogy a lakásodban kell valamit elintézni. Itt ugyan úgy el tudod végezni a munkád mint ott.

- De ha szakítunk? Akkor pedig rohadt nehéz lesz lakást keresni vagy csak simán egy albérletet és azzal a fizetéssel semmire sem futná ugyan úgy - magyarázkodott tovább.

- Ennek az ideje nem most lesz, és reméljük hogy soha... Költözz hozzám. Nem lenne belőle semmi probléma. Elférsz, és túl nagy a lakás ahhoz hogy egyszemélyes legyen - győzködte - Eddig is szinte minden nap együtt aludtunk. Csak annyi változna, hogy utána már nem megyünk vissza és csak itt fogsz aludni. Többet tudnánk együtt lenni - mosolyodott el lágyan - Olyan sok jó dolog van az összeköltözésben. Nem csak a kevesebb kiadás, hanem az is hogy együtt vagyunk - beállt kettőjük közé a csend. Nem volt ez nyugtalanító, hiszen Jong Up tudta hogy Szerelme agya épp ezen kattog és emiatt nem szólalt meg. Mosolya hatalmas volt, ahogy tudta, nyert ügye van. Azt már nem hozhatja fel, hogy még túl korai. Tagadni sem lehet hogy mennyi éjszakát töltöttek el egymás mellett és hogy élvezték. Ha összeköltöznek, onnantól nem lennének magányos éjszakák. Nem lenne össze-vissza mászkálás. Tökéletesebb lenne minden.

- De még mindig ott lenne a sok "ha".

- Ezekkel ne törődj - legyintett egyet.

- De kell - erősködött a lány, kipirult orcával. Ezt a dolgot már nem tudta hova tenni, és a témát már nem tidta kikerülni. A megszokott szövegek már nem váltak volna be, és csak fölösleges szavak lettek volna.

- Az én fizetésemmel biztos hogy el tudom tartani kettőnket úgy is, hogy nem dolgozol.

- Tudod hogy nem akarok eltartott nő lenni - tette karba kezeit, majd fejét a másik irányba fordította és kinézett az ablakon, kémlelve a tájat.

- Tudom Kicsim, csak úgy mondom. Nem számít hogy mennyit keresel az új munkahelyen. Így is el tudjuk tartani magunkat, szóval emiatt nem kell aggódni. És így tudunk gyűjteni is. Új kocsira, valami nagyobb ajándékra, utazásra, vagy esetleg egy házra. Tudod jól hogy azon vagyok hogy mindent megadjak neked.

- De te pedig tudod hogy engem nem kell elkényeztetni. Nem szeretem - durcis mondatára kuncognia kellett a fiúnak.

- Na látod? Ezért szeretlek.

- Mi? Miért? - hökkent meg és tekintetét a másikra vezette.

- Mert nem várod el hogy mindent feneked alá tegyenek.

- Mert szerintem ez nagyon undorító.

- Igazad van. De nem változtat ezen az a tény, hogy mindent meg akarok adni neked.

- De nem kell.

- De igen.

- Nem.

- De igen. Baba. Így is úgy is én győzök.

- Te csak azt hiszed - vágott neki vissza, amin a férfi jót nevetett. Kedve felhőtlen volt és tagadhatatlanul boldog volt a mellette ülővel - Na de. Akkor hozzám költözöl?

- Nem, mert ezeket mondtad?

- Ez csak szeretet - erre újból az ablak felé fordulva játszott megint csendkirályt - Jaj te lány. Elhiszed hogy rohadtul szeretlek? - pillantott oldalra, figyelve a másik reakcióját. Zehra nemlegesen megrázta a fejét, akár egy megbántott, durcis kisgyerek - Miért vagy ilyen kurva aranyos? - kérdezte szenvedve, miközben leparkolt a lakás mellett. Leállította a kocsit, és azon nyomban a másik térfelére hajolva fordította maga felé a fejét és csókolta meg hevesen. A lány meglepődött a hirtelen tettre, de elvesztve eszét, csókolt vissza.