A Sátán Menyasszonya

A nagy terv

Jong Up az eset után, sokkal többször volt a lánnyal, és ennél is többször vetette fel azt, hogy hagyja ott a munkahelyét. Vele akart lenni minden egyes percben, nehogy baja essen. Párszor már azt is felvetette, hogy költözzenek össze, ha már együtt vannak, de Zehra mindig próbálta kikerülni valamivel a témát. Túl gyorsnak gondolta az egészet, noha már több mint egy hónapja együtt vannak. Egyre jobban megszerette a fiút, de olykor úgy érezte, hogy túlzásba viszi ezt az egész kapcsolatot. Az utóbbi időkben egyre jobban próbálta őt rávenni sokmindenre illetve kérni tőle. De az volt a legérdekesebb, hogy a csókokon és a simogatásokon kívül semmi nem történt köztük. Akárhányszor együtt aludtak, Jong Up csak a pólóiban engedte aludni Zehra-t, mert imádta a látványát. Tetszett neki ahogy a hatalmas ruhadarab eltakarta apró termetét, és amiatt, mert az övé volt, így úgy érezte, hogy birtokolja. Hozzá tartozott ez az angyali szépségű lány, és erre persze büszke is volt.

- Minden megvan? - kérdezte meg a fiú, miközben elővette kocsikupcsát. Odasétált párjához, aki táskájának zsebeibe pakolta cuccait.

- Igen, azt hiszem. De majd felhívlak, vagy visszajövök ha nem lesz meg valami - válaszolt, miközben tekintetét ráemelte és édesen elmosolyodott ahogy érezte a másik gondoskodását.

- Akkor jó - ahogy ezt kimondta, lehajolt, és egy finom csókban részesítette Zehra-t, melyet nagy örömmel el is fogadott és persze viszonzott is. Az ajkaik szinkronban mozogtak és nem engedték hogy a másiké egy centire is eltávolodjon. Jong Up már egy jó ideje várta azt a pillanatot, hogy mikor lehet végleg az övé. Nem akart már megállni a csókoknál sem a simogatásoknál. Látni akarta mezítelen valóját, és gátlások, megállás, okok és szégyen nélkül - Na induljunk Kicsim - vált el tőle, de kinyitva szemeit, kettőjük tekintete azonnak megtalálta egymást. Zehra csak aprókat bólogatott, miközben a csóktól felduzzadt ajkait beharapta. A férfi legszívesebben tovább kóstolgatta volna azokat a mézédes, csábító párnákat, de tudta hogy indulniuk kell.

...

Zehra angolul beszélve keresett gépén adatokat, a külföldi szállítóknak. Szemei égtek a monitor bámulása miatt, és a vonal másik oldalan lévő személy is kezdte pedzegetni a határait. Értetlen volt és olyan össze-vissza beszélt hogy nem is értette mit akar mondani. Néhány dolgot ki tudott belőle venni, de még így sem állt össze a kép. Pokolba kívánt minden egyes ilyen értetlen embert és lényt, és leginkább azt akarta, hogy szenvedjenek, melynek gondolatát, csak egy személy élvezett. Bang Yong Guk, vagyis Lucifer, mosolyogva nézte a lányt ki mit sem tudva szenvedett a másiktól. Na ez az ő menyasszonya! Büszkén mosolyogva leste Zehra minden egyes mozdulatát, tanulmányozva, és csodálva őt, ahogy ujjait ropogtatva és kopogva az asztalon tűri el azt az idiótát. Szinte hallotta gondolatait és látta, hogy akarja megkínozni, és már tudta, hogy tökéletes Királynő lesz. Minél hamarabb meg kell halnia, mielőtt Jong Up megváltoztat mindent és megváltoztatja a sorsot és feloldozza a lányt a bűnei alól. Agya kattogott, megtalálva a legjobb ötletet, de tudta hogy az az emberfajzat simán végez a lényeivel és hogy nem okoz neki semmi akadályt. Megint az őrületbe kell kergetnie Zehra-t, hogy újra megtegye és ezúttal úgy, hogy senki se tudja megmenteni. De látta hogy az a hős lovag majdnem pillanatban ott van vele és nem hagyja magára menyasszonyát, mely zavaró tényező volt a tervében. Hogyan tudná mindezt megoldani?

Villámcsapásként szált fejébe az ötlet, ami miatt győzelemittas mosoly terült szét arcán. Rájött arra, hogy itt is kedves kis démonjai a megoldás. Ő nem tudta megszállni az embereket, de a lényei igen, és a lényeit ő meg tudta szállni és használni a testüket. Bábként használni egy ember testét, és felmenni a köztes síkra a menyasszonyáért? Izgalmas játéknak találta, és talán esélye lesz arra hogy még az embervilágban elcsábítsa Jong Up-tól, és ha elég szerencséje van, ami miért ne lenne, az ágyába viheti Zehra-t. Ezzel a lelkét még jobban bepiszkítaná.

- Vergilius! - ordította el magát a sátán, maga elé hívatva egyik lelkét, ki azonnal mögötte termedt, féltérdre ereszkedve. Yong Guk csak háratett kezekkel állt és nézte tovább a lányt, ki már letette a telefont és orrnyergét dörzsölgetve könyökölt az asztalon idegességében - Keress egy erős démont nekem. Feladatot adok neki.