BIZALOMJÁTÉK

1. fejezet Átlagosan

Minden jónak indult. Reggel jókor ébredtem, finom volt a reggeli, anyámmal nem veszekedtünk. Valamint; megtaláltam a skót kockás, zöld szoknyámat; hozzá a fekete garbómat; és a vastag sarkú bokacsizmámat. Szóval még a szettem is jó volt. Vörös hajamat sikerült normálisan befonnom és nem keseregtem azon, hogy a rohadt Andrew észre se vesz. A táskám nem ázott be az esőtől, -mert esett-, ez drágáim, London. Itt mindig esik ez a szutyok. Szar az élet, ja. Puszit nyomtam anyám arcára. És a fülesemet bedugtam a fülembe. Green Dayt üvöltettem. Ekkor megcsörrent a telóm. Stefani neve villogott a kijelzőn.
"- Csövi, Ginger. Hol a jó kurva életben vagy?" - drága, édes barátnőm hozza a formáját.
- Hát itt a sarkon, miért? - nem értem, egyáltalán nem vagyok késésben! Baszki, Stef!
"- Óra..." - vihogott. Rápillantottam az órámra. 7:56. A kurva életbe! Ezt, hogy hoztam már megint össze??
"- Na? Miss Pontosság." - köszi, Stef. Én is nagyon szeretlek.
- Pöcsöm. - fejtettem ki nőiesen a véleményemet. - Rohanok, várj meg.
"- Együtt késünk el?"
- Persze, csakis - nyomtam meg végszóként a piros gombot. Majd zsebre basztam a telóm, és indultam...vagyis a tüdőmet kiköpve rohantam a buszmegállóba. Stefantival épp' elértem a buszt. A busz pontosan, ahogy mindig 8:02-kor gördült az iskola elé. Stef-fel végig nyargalunk a folyosón és éppen beesünk drámára. Ránézek az órámra 8:06. Minden rendben. Mrs. Shells óra 10-kor méltóztatik bejönni, és 35-kor távozik, mert neki az a mondása, hogy "Amennyivel később jövök, annyival megyek el előbb. ". Jó kis mondás. Mindenki tudja, hogy csalja a férjét, és a vén gondnokkal, Mr. Jerskey-vel enyelegnek. Csak ne lennék, baszki, dráma-magyar-német faktos. No problem! Következő óra matek. Semmi érdekes. Aztán német. Azt nagyon szeretem. Főleg Herr Wiederleichen-t. Irtó jó tanár! Levágom magam, az utolsó padba, az ablak mellé. Itt is a rohadt Andrew-et ültette mellém a faszi.
- Guten Tag, meine Damen und Herren! (Jó napot, hölgyeim és uraim!) - köszön.
- Guten Tag, Herr Lehrer! (Jó napot, tanár úr!)
A német mindig érdekes. Aztán tesi, ott tollasoztunk, mázlimra abban baszott jó vagyok, kaptam is egy 5-öst. Pár órát végignyomtam, plusz egy töri TZ, a franciákból. Kurva jó! A franciás anyag tök érdekes. Kiléptem a terem ajtaján, ekkor csattantam egy nagyot. Faszom, neki mentem Andrew-nak. És pont volt egy fahéjas cappuccino a kezemben. Igazán baszó!
- Úristen, bocs - mondja Andrew minden sajnálkozását nélkül. Szőke haját fújkálva, sötétzöld szemeimbe néz. Bazdmeg, elpirultam!
- Semmi gond, seggfej! - motyogom, de úgy, hogy hallja azért.
- Tessék? Mit mondtál, Gemma? - kapja el a kezem.
- Ginger, baszki, Gingernek hívnak - sziszegem a képébe, és ráborítom a maradék kávét. Hjah, miért szeretem ezt a faszfejt? A válasz: foggggggalmam sincs. Ma edzés van. Tollasozom. Még ez is, bár szeretem! Stefanival felszállok a buszra, ahogy szoktam. Összepuszilkodtunk mielőtt leszállnék, eggyel előbb, mint ő. Berohantam a házba és kiszedem az edzéscuccom. Szürke sort, versenyütő, meg egy Nike póló, ja meg cipő. Plusz dezodor. Szóval elmentem edzésre. Ma nem ment jól! Az ejtések jók voltak, de a felső nem volt erős. A fonák egészen elment. Tarával egy kicsit beszélgettünk edzés után.
Úristen, megy az a kurva busz! Lekéseeeeem. Elkezdtem futni, bocsánat, sprintelni, ideközben megrezzent a telefonom.
Andrew Barnes ismerősnek jelölt.
"Szia kávés lány!" - a szívem megdobbant. Igazából miért szeretem Andrew-et? Egy baszott nagy seggfej. De kosarazik, méghozzá igen jól. Ezért mondjuk jó izmos is. Mellesleg iszonyat jóképű. Csak ne lenne ő is német faktos. Ja, és barátnője is van. Egy gyönyörű végzős lány. Szőke haj, jó nagy mell, hosszú lábak. Minden ízében tökéletes lány, akihez képest én egy nulla vagyok. Szép remények! De bejelöööölt. Ezt neked Shazz', ezt neked baszki. Elővettem a telóm, hogy dobjak egy üzenetet Stef-nek.
"Képzeeeeeld, And..." - leléptem az útról, egy óriási villanás. Csak a buszt láttam, de azt kurva közelről.
"Ufff, ez fájni fog."
                                 *     *     *

Kinyitottam a szemem. Egy barna hajú, jeges kék szemű fiú meredt rám, egész közelről. Az orrán pár alig látható szeplő. A haja jól fésült. Zöld, ezüst csíkos nyakkendőt viselt és egy puha, szövet, sötétszürke öltönyt és élnadrágat. Annyira ismerős volt! Csak nem tudom honnan...