BIZALOMJÁTÉK

15. Fejezet Szerelmesen

Tom,...Tom küldte. Beszélnem kell vele. Most. Azonnal! Nem törődve Corall megrökönyödött arckifejezésével, kiszaladtam a szobából, és a fiú részlegbe bekopogtattam.
- Ne verd már, kiszakad! - ordította ki egy fekete hajú, pufók fiú. Azt hiszem Monstro.
- Hol van Tom? - kérdeztem zihálva.
- Könyvtárban - csapta be az orrom előtt az ajtót. Elrohantam a könyvtárig, ahogy beléptem majdnem elüvöltöttem magamat, hogy 'Tooom, hol vagy, basszus?!', de látva, hogy Madam Cvikker, hogy nézett rám, inkább kihagytam. Ehelyett gyors gyaloglásra váltottam, és elkezdtem feltérképezni a terepet. Az utolsó előtti sorban, a zárolt részleg előtt egy fiú ült. Barna hajú. Tom! A lábaim elgyengültek, az erőm szinte elhagyott. A fiú összekucorodva olvasott valami bőrkötéses, régi könyvet. Ahogy meglátott, felnézett rám, és követte a mozdulataimat, ahogy mellé ültem.
- Te adtad... - suttogtam, és lecsatoltam a nyakamból a láncot. Az ujjamra fűztem és néztem ahogy a pénzérme méretű medál, szinte hipnotizálva fordult kettőt-hármat.
- Igen - mondta rekedten.
- Miért? - zártam a tenyerembe a langyos fémet.
- Tudod, akartam, hogy ne felejts el - nyomta meg a szavakat.
- Nem foglak elfelejteni - mosolyodtam el, és egy sós könnycsepp, forrón végig csúszott az arcomon. Tom felém hajolt, és lecsókolta az egyetlenegy könnycseppet, ami a szememből hullott.
- Én megpróbálnám, ha te is akarod - fúrta a szemeit a szemeimbe.
- Félek - mondtam ki.
- Semmi okod sincs rá.
- Miért? Dehát a jövőd? Én it vagyok...nem vagyok benne az igazi történetedben - habogtam.
- De, mostmár a történet része vagy - tűrt a fülem mögé egy vörös hajtincset. Majd átkarolt.
- Tartsuk titokban - búgta a fülembe.
- Rendben - mondtam elvakultan. A szerelem, a fiú iránti vonzódás elvakított, elvesztettem a józan ítélőképességemet. Ekkor megcsókolt. A gyomrom ugyanúgy görcsbe rándult, de ez a csók más volt. Mintha egy esküt pecsételtünk volna meg vele. Pedig esküről szó sem volt.

- Háááh... - dőltem Corall ágyára.
- Áucs, mivan, baszki? - pont a körmét lakkozta szilvalilára, és miattam elcseszte.
- Semmi, csak boldog vagyok - villantottam meg egy telifogas vigyort Corall felé, akit viszont ez nem hatott meg, pedig egy könnyű pálca mozdulattal kijavíthatta volna a hibát. De nem, ő baszakodott!
- Szóval, mi a helyzet, amitől ilyen boldog vagy? - kérdezte.
- Nem mondhatom el - hunytam le a szememet. Narancssárga foltokat láttam, mert a villany maxra volt tekerve.
- Denem? - puhatolózott.
- Nem - mondtam.
- Lestrange? - kérdezte újra. Kár próbálkozni, úgyse mondom el.
- Nem - vágtam rá.
- Nem fogod elmondani? - kezded drága kapisgálni.
- Nem bizony - fúrtam a fejemet a hajába.
- Csak ne csinálj hülyeséget, például ne ess teherbe, meg ilyenek...oké?
- Vettem, anyu - nevettem fel. Corall tovább festette a körmét, a többi lány még ribancokodott valahol, vagy kínoztak valakit. Ez két lehetőség van.
" Éjfélkor, a klubban. " - nyitottam ki a naplót.
" De türelmetlen valaki. " - írtam vissza mosolyogva.
" Csak legyél ott. Kérdezni szeretnék valamit...mert tudod, tartozol pár információval. " - ekkor elöntött a keserűség.
" Csak ennyi? "
" Nos,...igen" - jött a válasz.
" Ginger? Itt vagy? "
" Nem. Szerinted? "
" De kedves itt valaki. " - a cinizmusa papíron keresztül is mart.
" Sokat gyakoroltam! "

Este fél 7-kor rendes szokásom szerint az utam, a Nagyterembe vezetett. A hasam korgott, hogy sűrgősen kaja kell. Most! Szedtem a tányéromra egy adag salátát (vonalakra vigyázni kell), plusz csirkemellet, meg egy kis krumplipürét.
- Diétázol, Drewen? Rád fér! - kacagott Yxley gonoszul; az utánfutója, Nott csak sunyin bólintott. Válaszul sípcsonton rúgtam az asztal alatt.
- Mit képzelsz, te kis kurva? - sziszegte.
- A gonosz mindig elnyeri méltó bűntetését - mondtam. Tipikus "valódi-ember-mese" idézet.
Kaja után, lefelé igyekeztem, hogy még valamicskét tudjak aludni, az este előtt. Ekkor valaki elkapta a karomat, és berántott a falikárpit mögé.
- Lumos - mondtam. Fény gyúlt, és egy barna hajú fiúval találtam szemben magamat.
- Szia - nézett rám.
- Nox! - suttogtam hevesen. Újra sötétség borult ránk, én pedig hevesen lecsaptam a fiú szájára. Hideg kezeivel a hajamba túrt, én pedig az inggallérjánál fogva rántottam magamhoz. Úgy éreztem, mintha egy láthatatlan kéz kutakodott volna az intim emlékeim közötti, de elhessegettem, hogy csak képzelődés.
- Szóval, mit akartál mondani? - suttogtam a sötétben.
- Jól halad a főzet. És hozd el a fiolát, amiben a vér van. Meg van ugye? - kérdezte.
- Ahamm...éjfél?
- Éjfél - mondta, és finoman puszit lehelt a számra.
- Ginger, te szeretsz engem? - suttogta a hajamba. - Mert én nem tudom milyen a szeretet, illetve a szerelem.
- Tudod...egyáltalán nem olyan, mint a filmekben. Nálam semmi pillangóraj, meg ilyen faszságok. Túlzottan sokat gondolok az illetőre, illetve görcsbe rándul a gyomrom. És elvörösödöm, bár ez szerintem a hajam miatt is van. A vöröshajúak könnyebben vörösödnek el, te tudtad? Nekem ez régóta teóriám már... - ekkor viszont félbeszakította a fecsegésemet. Ajkait finoman az enyémre nyomta. Megcsókolt. Egyre hevesebben. 3-szor próbáltuk egymást elengedni, de vagy Tom húzott vissza a derekamnál fogva, vagy én túrtam a hajába. Teljesnek éreztem magamat. És szörnyen sebezhetőnek. Kézenfogva haladtunk a klubhelyiségig. Ekkor viszont szembejött velünk Nott. Tom rögtön elegendte a kezemet.
- Nocsak, az álompáros. Milyen szép! De kár, hogy Drewen olyan elbaszott, hogy már lássuk csak...Abraxas Malfoyba, Lestrange-be és most te is, Denem. Ha egy igazán hűséges valakit akarsz, itt vagyok - húzta rúzsozott ajkait Ophelia Nott gonosz, és kacér mosolyra.
- Te minden vagy, csak nem hűséges! - csattantam fel, pálcát rántottam.
- Ohó, te most párbajozni akarsz...velem? Hajrá, Stupor! - kiáltotta, én pedig repültem kb. másfél métert.
- Petrifikus Totalus! - mondta Tom, és erre Ophelia sóbálvánnyá változott.
- Tanuld meg, kivel packázol ribanc! - álltam fel, és hirtelen valami elborította az agyamat és a csini kis orrára akartam taposni. Tom elkapta a karomat.
- Mit csinálsz? - kérdezte, kirántottam szorításából a kezemet.
- Te csak ne 'mit csinálsz'-ozz, amikor fel se mersz vállalni! - sziszegtem, és elindultam a pince felé. Reméltem, hogy Tom utánam lohol, hogy visszarántva, klisésen megcsókol. De ehelyett hagyott elmenni, ezek szerint ennyit se érek neki.
_________________________________________
Köszöntelek!❤
3 rész egy hétvége alatt, remélem ezzel mindenkinek feldobtam a hosszú hétvégét. További jó pihenést, szabadidőben pedig ⭐&💬!

Outlaaw ♡