BIZALOMJÁTÉK

5. Fejezet Megszeghetetlen

Mikor Binns végzett az érdekfeszítő mágiatörivel, elsőként rontottam ki a teremből. Corall nem győzött utánam vágtatni.
- Hé, Ginger! Állj, már meg baszki! - és pont belerohant McGalába.
- Miss Goldberg, micsoda hangnem ez! Kérem. 8 pont a Mardekártól - jelentette ki, majd fejcsóválva vette tudomásul, hogy Corall leszarta és inkább utánam futott.
- Mi a baj? - kérdezte és átölelt. Sírva a vállába fúrtam a fejemet, és beszívtem a megnyugtató illatát. Amiben cigaretta, és fás illatú parfüm keveredett.
- Honvágyam van - hazudtam. - Nem is értem, miért vagyok itt! Nincs is varázserőm! - üvöltöttem.
- Nyugi. Biztos van, csak még nem fedezted fel - nyomott egy puszit a fejem búbjára. Mint egy kibaszott anyuka, eskü!
- Persze, én meg egy pergamen vagyok - vágtam rá visszakézből.
- Hagyjalak? - kérdezte.
- Hát,...édes vagy. Az most jó lesz - töröltem le a könnyeimet. Felszaladtam a 3. emeletre és háromszor elsétáltam a fal előtt. Egy ajtó jelent meg. Beléptem, a szobám volt ott. Nos, jó hely ez a szükség szobája.
- Na, mutasd magad, Denem! - szedtem elő a naplót.

" Ginger, figyelj rám! " - jelent meg az írása, amint kinyitottam a bőrkötéses könyvecskét.
" Nos? "
" Kellünk egymásnak. Érted? Elvérzünk egymás nélkül. "
" Te ezt nem értheted, azt se tudod mi a szeretet, vagy más emberi érzelem! "

- Dehogynem - csendült fel mögöttem egy mélyzengésű hang.
- Hogy a faszba kerülsz ide? - emeltem fel a hangom.
- Varázsló vagyok, Drewen. Feltűnt már?
- Maradj már. Most komolyan, neked ez valami becsípődés? Hogy a naplódat mindenki elolvashatja, vagy hát kommunikálhat veled? - csattantam fel.
- Milyen becsípődés? Ez meg fog történni? - húzta össze a szemöldökeit.
- Nem - hazudtam.
- Szóval igen - nyugtázta a fiú. Közelebb jött, és rám nézett. Sötétbarnászöld szemeit az enyémbe fúrta.
- Ginger, mondj el mindent! - csillogott a szeme.
- NEM - vágtam rá. Megragadta a kezemet és erőszakkal magához húzott. A kezével megemelte az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Mondd-el - szótagolta.
- Akkor hazajutok? - kérdeztem elhalóan.
- Teszek róla - bólintott sziklaszilárdan.
- Eskü. A Megszeghetetlen Eskü. Tegyük le, mert így nem tudsz átverni! - nyújtottam felé a kezemet.
- Jó - túrta hátra barna fürtjeit. Összefontuk a kezünket. Tom pöccintett párat a pálcájával. - Ginger Drewen, esküszöl, hogy elmondassz mindent rólam? - kérdezte. Egy hosszú, parázsló fonal fonódott a kezemre.
- Esküszöm. És te, Tom Rowle Denem, esküszöl, hogy hazajuttatsz? - kérdeztem. Újabb parázsló kötél.
- Esküszöm.
A kötél, és az eskü emléke a bőrünkbe és az elménkbe ivódott.
- Akkor minden kedden, este. 9-kor - tette a fiú hozzá.
- Úgy legyen - néztem a szemébe. A fényes felület keményen tükröződött.
- Egy kérés. Tudsz nekem üzenni. Így - mutatott a kezemre, felhúztam a bal csuklómon a mardekáros pulcsit. A Sötét Jegy. Aztakurva!
- Nyugodj meg. Ha tényleg kellek, ráböksz a pálcáddal. Szép napot, Ginger - intett és zsebre tett kézzel kiballagott a szobából. Leültem a földre. Átkulcsoltam a kezemmel a térdeimet és az államat ráhajtva pörgettem le az elmúlt fél óra eseményeit. Viselem a Sötét Jegyet. A Megszeghetetlen Eskü. Miket tettem?

                                     *        *        *

- Bazdmeg! Úristen! - dörzsöltem meg a szememet.  A kockás köpenyemet felvéve felkucorodtam az ágyra és a kezembe vettem a naplót. Rájöttem, hogy semmit se látok. "Legyen már egy pálcám!" - gondoltam. És lám, a kezemben is tartottam egy szép faragású, csavaros nyelű pálcát. A nyelét apró faragások díszítették. Leolvastam a cetlit, ami hozzá volt kötözve.

„ Feketefenyő, 11 és ¾ hüvelyk, thesztrálszőr ”

- Lumos! - suttogtam halkan, apró fény gyúlt. De jó, hogy voltam akkora HP gyökér, hogy benyaltam szinte az összes varázslatot. Végre hasznát veszem!

" Ébren vagy? " - írtam bele a naplóba.
" Szerinted? "
" Ezek szerint igen. "
" Zseniális logika, Ginger. "
" Hogy bírod? Már ennyi idősen is annyi szörnyű dolgot tettél? Hogy viseled el? " - írtam le, őszinte megbecsüléssel és enyhe rémülettel.
" Nem nehéz. Ha árva vagy, és nincs kit szeretned, nincs kinek megfelelned. Így könnyű. "
" Azta. Voltál már szerelmes? " - firkantottam.
" Ez nem rólam szól. Rólad szól. És a válaszom nem. A szerelem egy csodálatos, ám becsapós érzés. Az egyik pillanatban meghalnál, akit „szeretsz”; másik pillanatban undorodva lököd el magadtól. Egy illúzió! "
" Hű, de őszinte valaki! "
" És te? Érezted már? "
" Nem, vagyis nem tudom. Általában azt hittem, aztán utólag rájöttem, hogy ez nem az. " - írtam bele, visszaidézve az életemet.
" Tom...nekem itt a helyem? "
" Semmiképpen sem. De egy nagy helyzet van. "
" Mondd! " - írtam őszinte érdeklődéssel.
" Vérbeli mardekáros vagy! "

Szinte éreztem és láttam magam előtt a fiú arcát, ahogy kimondja. És a legnagyobb baj, az, hogy én is annak éreztem magamat.
_________________________________________
Sziasztok!
Rohadt gyors voltam, ugye? Remélem tetszik, és nem "dolgoztam" hiába ♡.