KONRÁD- Nem ment jól mi? - kérdezte Bálint, miután visszatért a szobába.
- Szerinted? - meredtem rá egy pillanatra, majd folytattam a laptop kihalászását a szekrényből, amire én marha az összes könyvet rápakoltam. Lehet, hogy könnyebb lenne, hogyha felszabadítanám az felette lévő területet és akkor talán, de tényleg csak nagyon talán, nem horpadna be a teteje se.
- Ez csak egy udvarias kérdés volt inkább - mondta Bálint, míg szemügyre vette a hűtőnk tartalmát, amiben nem volt túl nagy választék. Egy kis vaj, felvágott és körülbelül ennyi. Ja, meg kiürült ételesek, amiket mosogatás nélkül csak visszateszünk. - A francba már, hogy nálunk sosincs rendes kaja.
- A szikkadt vajas kenyér nem normális kaja? Pedig nagyon jó - forgattam a szememet, hiszen már napok óta azon élünk mindketten.
- Akkor egyed. Én átmegyek tarhálni Villőhöz - hozta meg a döntést Bálint gyorsan. Mit ne mondjak a barátnője egyszerűen fantasztikus. Bírnám, hogyha nekem is lenne egy Villőm. Bármikor főz Bálintra, mindenben támogatja és segít neki, nem mellesleg pedig szereti is. Kell ennél több? - Te nem jössz?
- Most ezt komolyan kérdezed? - horkantottam fel és gyorsan belecsúsztattam a laptopot a táskájába, amit végre sikeresen kiszedtem a szekrény legaljáról, így az asztalon egy piramishoz hasonló könyvrakat sorakozik és vár arra, hogy visszavigyem a könyvtárba.
- Pedig reménykedtem abban, hogy nemet fogsz mondani.
- Akkor felesleges volt megkérdezed - vágtam rá egyből, pedig tudtam, hogy csak poénkodik. Nem szoktam harmadik személyként beletrollkodni a kapcsolatukba, mert elvégre nekem erre nincsen időm, meg semmi szórakoztató nem lenne benne.
- Máris vizsgaidőszakra készülsz? - biccentett a fejével a könyvhalmaz felé.
- Az hiányzik még az életemből - morogtam, majd bezártam az szobát. Nem mintha kívülről be tudnának menni, mivel csak belülről nyílik, de azért nem szívesen hagyom nyitva az ajtót. - Csak a beadandót csináltam meg.
- Melyikre? - sápadt el Bálint egyből.
- Betekintés a magyar büntetőjog fejlődésébe. Vagy valami ilyesmi a neve - tűnődtem el, mert sose értettem, hogy miért adnak bonyolult neveket egyes tárgyaknak.
- Mikorra kell leadni? Ugye nem jövőhétre? Mert akkor hosszú éjszakáknak nézek elébe.
- Dehogy. Hogy állsz vele?
- Sehogy. Éppen ez a baj. Miért ezt a szabvált vettük fel? Valami jobb is lehetett volna, mondjuk...az a pszichopaták a valóságban. Tudod, amire Dénesék is járnak - morgott Bálint, amiért egy szar szabadon választható tárgyat vettünk fel.
- Azért mert kidobott a Neptun és mindenre betelt a hely. A kredit meg kell - vontam meg a vállamat. Engem azért ennyire nem érintett meg, hogy csak ide sikerült órát felvenni, elvégre érdekes lenne a téma, hogyha mondjuk nem venné szigorúan a tanár a tárgyát, miközben ez nem kötelező tárgy. Ugyebár a tantárgyaknak 2 fajtája van: a kötelező és a szabadon választható tárgyak. A kötelezőnél benne is van a nevében, hogy minden adott szakot hallgatónak el kell végeznie az előírt tárgyat, ezzel szemben ott vannak a szabadon választhatóak. Ott fel van sorolva minden félévben olyan 6-7, ami egyes egyetemen sok, máshol kevés és azok közül lehet választani, hogy melyikre akarsz járni. Szerintem most minden hallgató szívéből beszélek, hogyha azt mondom, hogy egyikre se megy örömmel, de mivel meg van határozva, hogy mennyi kreditet kell teljesíteni a diplomához. Azt pedig, hogy egy tárgy mennyi kreditet ér, honnan is tudom? Marha egyszerű. Amikor vesszük fel a Neptunon keresztül, ami minden felsőoktatásban tanuló szerelme, pláne hogy állandóan lefagy, kidob, nehéz rajta eligazodni és teljesen idióták alkották meg, ki van írva mellé, hogy az adott tárgy elvégzésével mennyi kreditet kapunk. Meg persze van olyan is, hogy kötelezően szabadon választható tárgy, ami egy külön kategória, mivel muszáj felvenned, mert ott van a kötelező szó, csak úgy jobban hangzik, hogyha a feltételes módot meghagyják mellette, mintha lenne döntésed, miközben amúgy nincsen.
YOU ARE READING
Fétis || ✔️
Teen FictionMilyen is egyetemistának lenni? Szabadság, kevés szülői kontroll, jobbnál jobb bulik, megannyi emlék, amikre később boldogan emlékezünk vissza. Nem hiába van az a mondás, hogy az egyetemi évek lesznek életünk legszebb és legmeghatározóbb évei. Már...