Huszadik

6.1K 356 264
                                    


STEFÁNIA

- Nagyon örülök annak, hogy nem vetted fel azt a retkes telefont - fontam össze magam előtt a kezemet, miközben az előttem álló srácra meredtem rá.

- Most komolyan ezért jöttél ide? - vonta fel a fél szemöldökét és arcán egy gúnyos vigyor jelent meg.

- Mégis mi másért? Azt mondtad, hogy majd találkozunk a kávézóban, én hülye meg oda is mentem és vártam rád másfél órát. Hogyha felhangosítottad volna azt a rohadt telefont...

- Láttam, hogy hívtál - szakított félbe Adrián.

- Igen? - szaladt fel a szemöldököm a felhők szintjéig körülbelül. - Akkor meg mégis miért nem méltóztattál felvenni?

- Nem volt hozzád kedvem - vonta meg a vállát. - És igazából most sincs, úgyhogy el is mehetsz.

- Te eszednél vagy? Egyik pillanatban ugorjak, aztán meg pattanjak le, mert neked ahhoz van kedved? Ez nem így működik - ráztam meg a fejemet hevesen és kezdtem azt a parányi kis türelmemet is elveszíteni.

- Menj el Stefánia, addig amíg szépen mondom.

- Na ide figyelj Adrián. Megértem én, hogy megvisel...

- NEM ÉRTESZ TE SEMMIT. HÚZZ EL A BÜDÖS FRANCBA BOGDÁN - ordított rám olyan hangerővel, hogyha a környék fáin lettek volna madarak, akkor az összes felszállt volna.

- Barom állat - fordultam meg, hogy ne lássa, mennyire bántottak a szavai és a buszmegállóig futottam.

- ÁÁÁ - üvöltöttem, miközben kipattant a szemem és amilyen hirtelen próbáltam felülni, olyan nagy sebességgel vágtam be a fejemet a ferde síkba, mert hát persze, hogy nekem az alá kell tenni az ágyamat ebben a rohadt tetőtérben.

- Mi történt? - csapta ki az ajtómat pillanatokon belül Soma, majd pár másodperc múlva az egész família is a háta mögött sorakozott.

- Semmi, semmi - simítottam hátra a hajamat, ami teljesen a képemre meg a nyakamra volt tapadva.

- Biztos? Nem szoktál te csak úgy üvölteni éjszakánként - ásított egyet anya.

- Nem lehet az embernek csak úgy rémálma? Komolyan mondom, hogy nem hiszlek el titeket. Még ebből is ügyet csináltok. Inkább aludjatok vissza, mert nem az ÁVH jött értem - morogtam folyamatosan, mert semmi kedvem nem volt jelenleg hozzájuk.

- Azért ezt itt hagyom - tette le Hunor az asztalomra egy serpenyőt.

- És én ezzel mégis mit csináljak? Hányjak bele?

- Jobb a problémákat megelőzni - okoskodott Hunor még kómás állapotában is.

- Szerintem te lődd el magadat inkább - tolta ki Lehel a szobámból az drága ikremet, végül pedig mindenki belátta, hogy felesleges volt a bolondéria, így egyedül Soma maradt, aki csak maga előtt összefont karral meredt rám.

- Mi van?

- Ezt inkább én kérdezem tőled.

- Hogyha ilyen homályosan fogalmazol, nem fogom tudni, hogy mire is célzol - meredtem rá unottan.

- Csak nem megint Adriánnal kapcsolatosak a rémálmaid?

- Nem - ráztam meg egyből a fejemet tagadóan, amit teljesen felesleges volt, mert pontosan tudta Soma, hogy kamuzok.

- Ez nem lesz így jó.

- Megoldom... - dörzsöltem meg az arcomat. - Valahogy.

- Stefi biztos, hogy nem akarsz beszélgetni? Lehet, hogy könnyebb lenne...

Fétis || ✔️Where stories live. Discover now