Fétis || ✔️

Tizedik

STEFÁNIA

Egész zuhanyzás alatt az járt a fejemben, amit Konrád mondott. Mégis mi a szarra utalt azzal, hogy tudja, honnan kell újrakezdeni. Én meg mégis hol voltam, hogy nem szóltam be neki emiatt?

Lehet elkapott a láz a tusfürdőm láttán, hogy végre nem fogok büdösen ténferegni, mint az a szobatársam, aki tavaly volt velünk együtt azon a romhalmazon és háromnaponta ha fürdött. Mondjuk szerintem spórolt a vízzel vagy nem tudom, de mindegy. Én nem ő vagyok és nem fogok tiszta retkesen ténferegni.

Az egész koliban gyanús csend volt, ami meglepő, hiszen mindig jön, megy valaki, mindig hallani a folyosóra sorozat-, film - vagy esetleg zenefoszlányokat kiszűrődni, de most ahogy sétáltam vissza a szobánkba egyszerűen semmi. Ez pedig nem tetszik nekem. Olyan érzésem van, mintha a vihar előtti csend játszódna le. A másik tippem pedig az, hogy egy kicseszett zombiapokalipszis kellős középre tévedtem és mindjárt megtámadnak, de akkor addig élnek. Mármint a zombik.

- Jaj, ne már - hallottam meg egy lány nevetést hirtelen, amit egy egy srácé követett.

- Nem tehetek róla, hogy ez az igazság Detti - felelte a pala, nekem meg egy villanykörte kigyulladt a fejem felett. Ha a megérzéseim nem csalnak, akkor gonosz lelkek közelegnek, hiszen éppenséggel ismerek egy Detti nevű lányt, vagyis már hallottam róla. Sajnos. Amekkora mázlim szokott lenni mostanság, olyan nincsen, hogy ne tolna ki velem az univezium, ezért már lélekben készültem Ákos és a nője látványára, illetve átkoztam magamat, hogy nekem is pont most kellett elcsoszogni a folyosó másik végére, hogy a petpalackokat a kihelyezett kukába kidobjam. Soha többet nem leszek erre hajlandó. Majd Nina, akinek amúgy is ki kellene vennie a részét a szobánk tisztában tartásából, amit rendszeresen én teszek meg, ő pedig csak úgy van.

- Stefó? - vett észre Ákos egyből, amikor a közelembe értek. Így lenne ötösöm a lottón, mint ahogy most jósoltam.

- Nem - néztem rá egy pillanatra, majd folytattam a palackok összetaposását, ami egészen jól ment azok után, hogy Bíró Ákos képét képzeltem a talpam alá. Ha így halad, akkor ezt pedig nem kellesz elképzelni se. - Jázmin.

- Ezek szerint te vagy Stefi. Már sokat mesélt rólad Ákos, Detti vagyok - nyújtotta ki a kezét a drága Bíró által már említett lány.

- Hát akkor mégsem Jázmin vagyok - motyogtam magamnak, míg megráztam a feltűnően szép lánynak a kezét. Hiába gyűlölöm őt is meg Ákost is, nem vagyok vak, így a tényeket sem tudom figyelmen kívül hagyni. Sötétvörös haja hullámokban fogta közre a babaarcát. Sokkal vékonyabb volt, mint én és a kinézetéből adódóan simán megmondta az ember, hogy ő bizony nem végzős gimis. Mit ne mondjak? Mellette én simán elmehettem volna egy utolsó alkoholistának. Hogy is mondta nem is olyan régen Ákos? Ja, igen. Neveletlen vagyok. Legalább passzol a stílusomhoz a kinézetem. - Mondanám, hogy én is hallottam már sokat rólad, de nem akarom, hogy megnyíljon alattam a padló. Túl nagyot esnék.

- Tessék? - zavarodott össze egy perc alatt szerencsétlen lány és mintha azt láttam volna, hogy apró kérdőjelekkel a szemben fordult Ákos felé, hogy reagáljon valamit ő is. Azonban a szeretett barátja farkasszemet nézett velem és szerintem a szíve mélyén azt találgatta, hogy mégis mik az én szándékaim.

- Csak vicceltem - jelent meg egy apró győztes mosoly az arcomon, amikor tudatosult bennem, hogy Ákos se annyira magabiztos magában, mint amennyire ő ezt hitte. Erről pedig én tehetek.

- Te már csak ilyen vicces vagy - szólalt meg az emlegetett is.

- Már egy percre tényleg azt hittem, hogy azt se tudod, hogy ki vagyok, mert én már hallottam rólad - csacsogott Detti.