Jisung:
Lee Minho mi? Vajon milyen ember lehet? Olyan, mint Changbin? Remélem nem. Igazából aranyosnak tűnt így elsőre. Úgy tudom nagyon jól táncol és ez jól jön a fellépésnél. Beszélnem kéne valahogy vele. Ő is a kollégiumba lakik? Mindjárt megkérdezem.
Felpattantam az ágyamból, hogy megkérdezzem a portást.
-Hova mész Sungie?-kérdezte Felix. Igen Felixel egy szobában vagyunk szerencsére.
-Megkérdezem, hogy Minho kollégista-e.-magyaráztam neki.
-Igen az. Changbinnal együtt. Úgy tudom szobatársak-mesélete, amin meglepődtem.
-Honnan tudod ezt?-fordultam vissza az ajtóból, hogy ránézzek barátomra.
-Megkérdeztem már, de Minho most nincs itt azt mondta a portás, hogy táncolni van.-mondta.
-De akkor te miért nem beszélsz Changbinnel?-érdeklődtem.
-Mert félek. Azért valljuk be Seo Changbinról beszélünk. Az egész iskola legbalhésabb diákjáról.-hajtotta fejét a tenyerébe.
-Figyelj én lemegyek veled, majd elmegyek megnézem Minhot, mivel azt hiszem tudom merre lehet.-vetettem fel ezt az ötletet. Itt van a közelben a gimi táncterme. Valószínűleg ott van Minho. Vagyis remélem.
-Jó rendben menjünk, de ha meghalok életed végéig kísérteni foglak.-fenyegetett, amin én csak nevetni tudtam.
Felix:
Odaértünk a keresett szobához, ahol elköszöntem Jisungtól, majd lassan odasétáltam az ajtó elé. Vettem egy mély levegőt, majd vonakodva bekopogtam. Kis idő múlva kinyílt az ajtó és, így szemtől szembe álltam a suli legrettegettebb diákjával.
-Mit akarsz gólya?-kérdezte flegmán.
-É-én csak azt akarom kérdezni, hogy mikor kezdünk el gyakorolni?-dadogtam.
-Nem sok kedvem van ehhez ugye tudod? Mit nyerek én azzal, ha segítek neked? Szerintem semmit, szóval ennek annyi-mondta, majd rámcsukta az ajtót. Én csak lefagyva álltam az ajtó előtt és meredtem magam elé. Ha most ez nem sikerül, akkor el leszek küldve nem? Nem akarom ezt. Annyi mindent feladtam ezért. Nem csak én, a családom is rengeteg mindet tett azért, hogy én itt legyek. Sok mindent áldoztak fel miattam. Nem lehet itt vége.
-Kérlek ne csináld ezt velem. Ha most nem segítesz nekem, akkor kirúgnak. Nem akarok csalódást okozni a családomnak.-kezdtek el folyni a könnyeim. Hirtelen meghallottam, ahogy megint nyitódik az ajtó. Felkaptam a fejem és megint megláttam Changbint.
-Ahj kölyök. Rendben legyen segítek neked, de nem ingyen.-mondta, mire kikerekdtek a szemeim.-Amíg nem végzünk azt csinálod, amit én mondok és amikor én mondom, érted?
-R-rendben köszönöm.-hajoltam meg.
-Na, akkor gondolom most be kéne hívjalak, hogy beszéljünk. Csak szólok, hogy elég nagy rendetlenség van, mert Minho még nem takarított.-magyarázta, majd belépett az ő szobájukba. Tényleg kicsit rumlis volt, de messze nem olyan vészes, mint gondoltam.
-Te miért nem takarítasz? Miért a szobatársadnak kell?-kérdeztem.
-Mert Minho ezt szereti csinálni. Ezzel elfelejti a problémáit.-mondta monoton hangon. Lehet nem kéne még rákérdeznem milyen problémái.
-Értem.-mondtam.
-Remélem a kis barátod, akit kapott társnak nem készíti ki őt és nem lesz rá negatív hatással.-mondta szigorúan szinte már fenyegetően.
