Jisung:
Éppen a gyakoroló terem felé tartok, ahol már vár engem a duettpartnerem. Vagyis igazából már nem csak az, hanem a párom is. Milyen fantasztikus ezt kimondani. Belépkedtem az ajtón és egyből a szokásos terembe vettem az irányt. Mikor beértem a helyiségbe, megláttam, hogy Minho felkapja a fejét, majd rámosolygott és felkelt a földről, hogy odajöjjön hozzám.
-Szia Jisungie-ölelt meg, majd nyomott egy lágy csókot ajkaimra. Mostmár tudom miért mondják azt, hogy függőévé lehet válni valaki csókjának. Egyszerűen, annyira puhák az ajkai, hogy nem akarok tőle elválni, de tudom, hogy sajnos muszály lesz, mert így nem haladunk sehova.
-Neked is szia, Minho-mosolyogtam vissza rá és mélyen a szemébe néztem. Valósággal elvesztem íriszeiben.-Készán állsz a gyakorlásra?-kérdeztem.
-Persze kezdhetjük-csapta össze a tenyereit, majd bekapcsolta a zenét és elkezdődött a kemény gakorlás.
Minho elképsztően jól táncol. Biztos vagyok benne, hogy nála jobb társat nem is kívanhatnék és nem is akarnék. Tánc közben is gyönyörű, vajon én is ilyen jól nézek ki? Nem hiszem.
-Tartsünk szünetet szerintem-javalsolta, Minho, majd kikapcsolta a zenét és lehuppant a padlóra. Mikor odaértem elé, majd megálltam vele szembe, mire ő megfogta a kezem és belerántott az ölébe. Megint szembe találtam magam arcával.-Remélem tudod, hogy nagyon jól nézel ki így másfél óra tánc után-bókolt nekem. Felemeltem a karom és körbefontam a nyaka körül, hogy közelebb húzzam magamhoz.
-Ezt pont te mondod?-hajoltam rá ismét ajkaira, mire ő körbefonta kezét a derekamon. Mikor elváltunk egymástól, beletemettem az arcom a nyakába és beszívtam az illatát.-Remélem tudod, hogy nagyon boldog vagyok-motyogtam pólójába.
-Szerintem, annyira nem lehetsz boldog, mint én-vezette bele ujjait a hajamba, amitől jólesően sóhajtottam egyet.-Mit szóltak hozzá a barátaid?-kerdezte.
-Felix már azelőtt tudta, hogy én elmondtam volna neki. Hyunjint meg éppen kioktattam, szóval neki nagyon nem volt alkalma véleményt fűzni hozzá.-magyaráztam.
-Changbintól tudta meg?-érdeklődte, meg, mire csak bólogattam-Miért oktattad ki a másik srácot?-folytatta fejbőröm simogatását, ami nagyon jól esett.
-A duettpartneréről kiderült, hogy meleg és Hyunjin annyira kiakadt, hogy otthagyta. Mondtam neki, hogy egy hatalmas idióta, meg, ha ilyen, akkor elfelejtheti a több évnyi barátságunkat, mert én is az vagyok és van is valakim-meséltem neki és még jobban beletemettem arcom vállába.
-Biztos megbánta.-próbált nyugtatgatni. Jó érzés, hogy van egy ember, akivel megbeszélhetem ezeket a dolgokat.
-Biztos vagyok benne. Tudod, Hyunjin apja nagyon konzervatív és ezeket nagyon rosszul viseli, így nem csodálom, hogy ő is így reagált rá.-kezdtem el birizgálni pólója anyagát, miközben még mindig a nyakába voltam borulva.-Csak tudod, nagyon rosszul esett, ezeket hallani a legjobb barátomtól. Tudom, hogy megbánta meg nem gondolt bele, hogy én mit érzek, de, akkor is fáj egy kicsit, mert belegondoltam, hogy, így lehet engem is elhagy. Megnyugtatott hogy nem, de akkor is megijedtem, hogy képes lenne ennyi miatt ignorálni.-motyogtam bele vállába, majd lehunytam a szemem, hogy kicsit megnyugodjak-Féltem, hogy emiatt elveszítem őt, amit viszont nagyon nem szeretnék-vettem egy reszketeg sóhajt, ami megmutatta azt, hogy mennyire fontos nekem Hyunjin, ha már ennyi miatt képes vagyok elsírni magam.
-Hé, Jisung. Sh, semmi baj.-hintett lágy puszikat nyakamra, amitől kirázott a hideg.-Remélem tudod azt, hogy még, ha az egész világ ellened van, én, akkor is melletted leszek és támogatni foglak. Ígérem-suttogta hideg bőrőmre, meleg ajkaival, ami nagyon jól esett, keze, pedig hajamból hátamra vándorolt, amit nyugtatólag elkezdett simogatni. Minden érintésétől kirázott a hideg.
