Jeongin:
Nem tudom megcsinálni. Nem fog menni. A függönyön túl van az egész iskola és árgus szemmel fogják nézni azt, hogy mikor hibázok el valamit. Hiába van kint Chan és Woojin, jelenleg ez sem segít a helyzetemen. Sőt. Még idegesebb vagyok, mert, így még rájuk is szégyent hozok. Minek kellett ide jönnöm? Az első nap hallgatnom kellett volna Seungminre és kijelentkezni innen.
-Yang Jeongin. Készen vagy? És mégis hol van a partnered?-kérdezte meg tőlem az egyik segítő, aki szólítja ki a színpadra az embereket.
-Ő nem fog eljönni.-hajtottam le a fejem.
-Oh értem. Sajnálom. Attól még te elő akarod adni egyedül is?-kérdezte, mire csak bólogattam.-Akkor viszont készülj, mert pár perc és te jössz.-magyarázta, majd otthagyott engem.
Najó. Jeongin. Szedd össze magad. Add elő azt a dalt. És felejtsd el ezt az egészet.
-Innie.-hallottam meg hirtelen egy ismerős hangot. Megfordultam majd drága legjobb barátommal találtam szembe magam.
-Seungmin-siettem oda hozzá, majd szorosan átöleltem.-Ti mikor léptek fel?-kérdeztem.
-Öhm. Nem tudom. De nem ezért jöttem, hanem, mert fontos dolgot akarok neked mondani-magyarázta komolyan, mire én felvontam a szemöldököm.
-Még pedig?-érdeklődtem.
-Hyunjin-
-Jeongin te jössz!-jelent meg hirtelen mellettem az aszisztens, vagy mi és elkezdett felterelni engem a színpadra. De mégis mit akart mondani Minnie. Mi van Hyunjinnal? Na mindegy.
-Biztos készen állsz?-kérdezett rá a mellettem álló.
-Nem hiszem-válaszoltam.
-Akkor jó. Erre senki sem áll készen, de te jössz. Sok szerencsét.-ez volt az utolsó mondat, amit hallottam, mielőtt kiléptem a színpadra.
-Most, pedig egy újdonsült diákunk, Yang Jeongin és az egy évvel felette járó, Hwang Hyunjin előadása következik.-vezette fel a műsört az igazgató mosolyogva, de mikor felém fordult átváltott a tekintete értetlenné. Felkelt a székéből, majd odajött hozzám.-Hyunjin merre van?-súgta a fülembe.
-Nem jön uram. Egydül fogom elődani ezt a dalt.-mondtam határozottan.
-Képes vagy rá.? Gólyaként ez egy nagy feladat számdora.-magyarázta megértően.
-Tisztában vagyok vele, uram, de megpróbálom. Ez volt az álmom, hogy ide felvegyenek. Nem fogom már most feladni.-húzódtam el, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Ahogy gondolod. Sok szerencsét.-tette vállamra a kezét, majd visszaült a székébe.
-Öhm, Yang Jeongin vagyok. Most kerültem ide szóval számomra nagyon fontos ez a dal. Sajnos a partnerem nem tud ma itt lenni. Úgyhogy kénytelen lesz mindenki velem beérni-mutatkoztam be, miközben próbáltam megkerseni a tömegben Woojint meg Chant, de természetesen nem jártam sikerrel.
Odaadtam a pedriveot a hangszórót kezelő embernek, aki beindította a zenét. Vettem egy utolsó mély levegőt és felkészültem.
-Állj!
Hyunjin:
Olyan gyorsan rohantam a színapd felé, hogy közben vagy hatszor, majdnem közeli viszonyba kerültem a földdel. Viszont ez most egyáltalan nem tudott érdekelni. Nekem senki nem mondta, hogy ennyire gyorsan haladunk és, hogy már a mi dalunk jön.
Odaértem a helyszínre és megláttam, hogy Jeongin a színpadon áll és beszél az igazgatóval. Gyorsan felrohantam a színapd mögötti részbe, ahol elkezdtem keresni, hogy hogyan jutok ki a színpadra.
