Inside My Head (Hyunin ff)

8. rész

Jeongin:

Kinyitottam a szemem ránéztem az órára, ami tízet mutatott. Már pánikolni akartam, hogy elkéstem, de aztán eszembe jutott, hogy ma nem kell iskolába mennem. Gyorsan megnéztem a telefonomat, ahol vagy 20 nem fogadott hívás volt Seungmintől. Szegényt jól egyedül hagytam, de délután áthívom és mindent elmondok neki. Lementem, hogy fogat mossak, mert étvágyam az nem volt természetesen. Van egy ilyen rossz szokásom, hogy amikor stresszelek, akkor nem vagyok képes enni. Ez volt, akkor is, mikor tervezgettem, hogy elmondom anyáéknak, hogy meleg vagyok. Napokig nem ettem szinte semmit, fogytam is vagy 5 kilót legalább. Megláttam az ajtón egy cetlit. Gyorsan levettem és elkezdtem olvasni.

"'Szia Innie baba. Este nagyon későn érünk haza, szóval, addig valamivel foglald el magad, ha akarod Seungmint nyugodtam hívd át. Kérlek egyél valamit tudom, hogy ilyenkor nem nagyon megy, de egy kicsit legalább. Ha bármi baj van hívj engem, vagy Woojint. Kitartást!"'

Szeretünk

Chan

Elolvastam az üzenetet, ami megmosolyogtatott. Nagyon hálás vagyok Chanéknek, amiért ennyire törődnek velem. Tényleg olyan, mintha már nem is az öccsük, hanem a fiuk lennék. Ha egyszer fogadnak örökbe gyereket, mert hát Woojin miatt biztos fognak, biztosan nagyon jó szülők lesznek. Visszamentem az emeletre, majd felhívtam Seungmint.

-Innie. Hála az égnek élsz. Nem tudtam hol vagy már nagyon féltem, hogy történ veled valami. Miért nem jöttél?-aggodalmaskodott.

-Hosszú történet. Délután ráérsz, mert akkor elmesélem.-mondtam neki.

-Igen ma nincsen próba, szóval suli után egyből megyek is-mondta, majd elköszöntünk és letettük a készüléket. Vajon Hyunjinnek hiányzom? Buta Jeongin már miért hiányoznál hiszem most undorodik tőled.

Így örlődtem magamban, míg el nem fogott az álom.

Hyunjin:

Tegnap este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Végig Jeonginon járt az eszem. Elég nagy bunkóság volt tőlem, hogy otthagytam, de nagyon váratlanul ért a dolog. Az apám eleve is nagyon konzervatív így elítéli ezt, tehát jó, hogy én sem reagáltam le ezt az egészet a legjobban.

Úgy lépkedtem be a suliba, mint egy hulla, amit a többiek is láttak rajtam.

-Öhm Jinnie, nem aludtál vagy csak elcsapott valami?-kérdezte Jisung.

-Az első-mondtam szűkszavúan.

-Na miért? Mi történt?-lépett elém Felix, hogy ne tudjak tovább sétálni.

-Összevesztem valakivel. Vagyis nem is összevesztem csak nagyon nagy hülyeséget csináltam.-hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemükbe néznem.

-Hyunjin. Mit csináltál? És kivel?-kérdezte Jisung szigorúan.

-Jeonginnel-suttogtam még mindig kerülve a szemkontaktust.

-Mi történt mesélj. Gyere üljünk le-ragadta meg az egyik a karom Felix a másikat Jisung, majd húztak oda a legközelebbi padhoz.

-Tegnap hazakísértem, de közben a nyakunkra szakadt az ég, így behívott hozzájuk. Azt tudnotok kell, hogy ő nem a szüleinél lakik, hanem egy srácnál és a párjánál. Csak kiderült, hogy annak a srácnak a párja nem éppen nő. Megkérdeztem tőle, hogy ez nem zavarja, mire Jeongin annyit mondott, hogy nem, mert ők is olyanok, mint ő. Erre nekem beugrottak azok amiket az apám mondott a melegekről és kicsit kiakadtam. Azt mondtam neki, hogy ne találkozzunk és ne beszéljünk lehetőleg, majd otthagytam-fejeztem a be a sztorit. Ekkor egy olyan dolog történt, amire nem számítottam. Hirtelen egy erős ütést éreztem az arcomon, minek hatására leestem a pad széléről.-Ez meg mi volt?-fogtam a sajgó területet.