❝ 𝐌𝐄𝐑𝐓 𝐀𝐏𝐔𝐂𝐈 𝐀𝐙𝐓 𝐌𝐎𝐍𝐃𝐓𝐀 ❞ ; 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲!𝐧𝐚𝐦𝐤𝐨𝐨𝐤

❜ ─ 𝟓 ─ ❛ + 𝗵𝗲𝗹𝘆𝘇𝗲𝘁𝗷𝗲𝗹𝗲𝗻𝘁é𝘀

Ennyire még sosem vártam a hétfőket. 

Mint minden diák, én is gyűlölöm őket, talán csak azokat nem veri ki a víz, akik alig várják, hogy a tanárok rongyosra dicsérjék őket, a többieket meg végigszidják, amiért nem tudnak semmit –ami azért nem igaz, mert a 'rossz' tanulók között is vannak kifejezetten tehetségesek, csak nem csak a suli érdekli őket. Ráadásul páran mocskosul gazdagok, töprengtem, ahogy reményt adva a tanárra néztem, mintha érteném, hogy mit mondott. 

Azért a stréberek sem rossz arcok, mármint, ha jóban vagy velük, egy teljesen új univerzum nyílik meg számodra –a gondtalan világ, ahol soha többet nem kell azon aggódnod, hogy nem lesz kész a házid. Kész lesz az mindig, csak neked kell eldöntened, hogy mikor írod meg: otthon, ahol van időd, vagy egy cigi mellett, mielőtt még beérnél az iskolába, bár az igazán laza arcok megpróbálják kimatekozni, hogy mikor akarják őket felszólítani a tanárok. Volt időszak, amikor rendszeresen összejártam egy strébernek nevezhető sráccal –borzalmasan jó fej volt, zenéket és filmeket cseréltünk, valójában ő is lehetett volna egy rossz tanuló, de ő felelősségteljesen gondolt a jövőjére, és amint leérettségizünk, majd itt is hagy minket ebben a koszfészekben. Amikor ezzel a sráccal bulizni mentem, úgy elengedte magát, hogy sokszor a körülöttünk állók is csak néztek, hogy 'tejóég, ez a srác mindjárt halálra issza magát', na ja... sokszor gondoltam arra, hogy az éjszakai randijainkat majd a kórházban, a detoxban vagy a sarki bolt előtti betonon töltjük, ahol én az utolsó pénzemet is jégre költöm, hogy minél előbb kijózanodjon...