"... S, ha én nem is, de majd az ég sír nekem egy folyót, amin keresztül eljuthatok a tengerhez..."
- az eső
Senki sem hall engem, ahogyan fuldokolva kapálózom a vízben. Pedig minden csendes, csak a hullámok lélegzetvétele töri meg a tökéletes némaságot, ahogyan a víz kimerészkedik, egyre feljebb a parton, megcsiklandozva a lábujjaimat.
Csak néhány család merészkedett ki ezen a szeles reggelen a partra, de egyikőjük sem hallja, ahogyan segítségért kiáltok.
Az édesapám megveregeti a vállamat és leül mellém a homokba. Megszokásból halvány mosolyt intézek felé, de csak a fuldokló önmagamra tudok gondolni. Mert én ott csapkodok a habok között és kiáltok segítségért, de senki sem nyújt kezet.
Édesapámmal együtt vizslatjuk a tengert, legalábbis ő azt hiszi. Igazából a haldokló lányát nézi, aki éppen megfullad, pedig tud úszni.
ВИ ЧИТАЄТЕ
Derült égből keresztény
Підліткова літератураDenise Joan látszólag boldog életet él, mindene meg van, mégis hiányzik neki valami. Üresnek érzi magát és elveszettnek, de ezt senki felé sem mutatja ki. Míg egy nap minden megváltozik és az élete száznyolcvan fokos fordulatot nem vesz. "Nem akart...
