Derült égből keresztény

3. fejezet

- ANYA MEGJÖTTEM! – kiabálom és az ajtó pillanatnyi dübörgő hangja jelzi azt, hogy Denise Joan megérkezett és cseppet sem a nőies oldalát használta, amikor becsapta azt a szegény szerencsétlen ajtót.
- Denise le fog esni az az átkozott ajtó és apád szerelheti újra vissza.
- Bocs anya – mondom oda sem figyelve a szokásos szavaimat a szokásos sorendben. Azaz, sok minden elszokott törni itthon, és általában én vagyok értük a felelős. – Milyen napod volt? – kérdem és lekapok az asztalról egy piros almát, majd azzal a lendülettel feldobom a levegőbe. Végignézek édesanyámon, aki a kis sámlin egyensúlyozva törölgeti a konyhaszekrény legfelső polcait. Sok anya rendmániás vagy csak engem ajándékozott meg a sors takarítótündér mamával?
- A szokásos. Kedd van. Spárga a sütőben, függöny a gépben és rongy a kézben – vágja rá, mint valami mondókát. Ekkor apa baktat le az emeletről az aktatáskájával.
- Még valamit el kell intéznem a városban, majd jövök – mondja és puszit nyom a fejemre. Ekkor leülök az egyik székre és onnan nézem a szüleimet.
- Édesem – veszi elő anya a legszebb és legbársonyosabb hangját. Apa fülét hegyezve figyel az ajtóból. – Bemész az éjjelnappaliba, ahol tudsz kenyeret venni és hozol csokit? – kérdi egy szuszra. Apával egymásra nézünk, és egyszerre elnevetjük magunkat.
- Még jó, hogy ilyen takaros kis feleségem van, aki szól, ha nincs itthon kenyér – vigyorog a családfő. Unottan az almámba harapok és belekukkantok a telefonomba. Érkezett pár üzenet a lányoktól, de úgy döntök, csak később nyitom meg.
- A fiúk? – kérdem, mire anya könnyed egyszerűséggel lelép a sámliról és tovább folytatja a portörlést a földön.
- Elmentek a gördeszka pályára. A bátyád tanítja az ikreket.
- Másra is vagy csak deszkázni? – kérdem kuncogva. Mi tagadás odáig vannak a lányok a bátyám vörös fürtjeiért és a laza, gördeszkás stílusáért, amit néha túlzásba is visz. Ha, nem lenne ilyen romantikus alkat, akkor már haza hozott volna egy két lányt, de egyenlőre semmilyen kapcsolata nem volt. Hiába le sem tudnám tagadni a bátyámat. Főleg, amikor verseket ír. Még nálam is reménytelenebbül, nyálasabban szerelmes típus.
- Ne húzd a bátyádat! Nem bántja, elengedi – viccelődik velem anya. Ártatlanul behúzom a nyakam.
- Nem is csináltam semmit – adom meg magam, mire hangos kacagást követően kinyílik az ajtó és három vörös hajú fiú lép be rajta.
- Nolen szerelmes – változtatom el kislányosra a hangomat és leugrok a székről, majd futásnak eredek az egész házban. – Nolen szerelmes! – kiáltom. Nolen vörös haja lobog maga után, ahogyan igyekszik elkapni.
- Gyerekek – szól ránk anya, de gyöngéd hangja semmit sem ér. A kis piszok öcséink utánunk rohannak, mire Nolen felemel és kegyetlenül rádob a kanapéra. Feszült csönd lesz úrrá az egész házban és mindenki rám és az őrült bátyámra figyel, ahogyan lefog, és a szemembe néz.
- NOLEN SZERELMES – kiáltom nevetve. A fiú iszonyatos módon csiklandozni kezd, a kisebbek is ránk vetik magunkat. – Jól van, megadom magam. Mondom, megadom magam! Hárman egy ellen, ez nem ér! – szólok kacagva. Nolen elenged, majd, mint aki jól végezte dolgát a konyhába somfordál és már nyitja is ki a hűtőt, hogy ehessen.
Erre csak a szememet forgatom és követem őt. Nolen nemrégiben lebukott, hogy titkos szerelmi verseket ír egy lánynak az évfolyamából. Azóta azzal cukkolom, hogy szerelmes, és mivel ténylegesen is az, simán kikészítem.
- Tudja ki a főnök – húzza ki magát Nolen és egy adag meggybefőttel ül le az asztalhoz.
- Csak amióta ekkora trampli vagy! – nyújtom rá a nyelvem.
- Nolen Joan, mit eszel te rendes főtt étel helyett, azonnal tedd vissza a hűtőbe, ott a spárga a sütőben.
Édesanyánkban egy költő veszett el, csak nem látja a sok portól, amit naponta letöröl. A bátyám fülét farkát behúzva teszi meg azt, amit édesanyánk parancsolt neki.
- Na, ki a főnök? – kuncogom halkan, mire Nolan vérben forgó szemekkel néz rám.

***

A telefonomat megnyitva kuporodok le a szobámban lévő gurulós, íróasztali székemre. Rengeteg üzenet jött a lányoktól. Ilyesmi nagyon ritkán történik ezért sietve olvasom el az őszeset. Főleg Brooke írt, de Orea is rengeteget üzent. Azt kérték tőlem, hogy semmiképpen se nyissam meg a facebookot, meg hogy nagyon sajnálják, és hozzáteszik, itt vannak velem meg támogatnak.
A szívem elkezd hevesen dobogni, ahogyan megnyitom a közösségi oldalt. Kiver a víz és az agyam azon kezd járni, hogy mégis mi történhetett, amitől ennyire meg akarnak engem óvni a lányok. Nem kell sokáig görgetnem a facebook falát. A szívem kihagy egy ütemet, ahogyan megpillantom a képet. Ledermedve csak bámulom a kijelzőt és próbálom kiolvasni a szavakat, amik oda vannak írva, feketén fehéren.

Samuel Wilmer és Vivian Shell kapcsolatban vannak.