Véletlen találkozás

39.rész - A migráncs átka

A sátor szövetén át halvány fény esett Viktorra és Ferencre, ahogy hajnalodott. A két politikus egymás mellett aludt, de nem bújtak össze.
Ferenc ébredt elsőnek, Viktor hamarosan követte. Nem keltek fel egyből, lustán feküdtek egymás mellett, ahogy feljött a Nap.
-Viktor- ásította Ferenc- jól aludtál?
Viktornak jól esett, hogy Ferenc érdeklődik utána. Egy ( vagy több ) üveg sör is jól esett volna neki.
-Igen-Viktor arca ragyogott ahogy rásütött a napsugár, de csak azért, mert olyan zsíros volt.
Felkeltek, és elvonszolták magukat a legközelebbi sörösüvegekig (a kocsijukhoz) és nekiláttak inni. Közben társalogtak, de mindig partra futott a beszélgetés. Úgy döntöttek, hogy sétálnak egy nagyot. Volt is a közelben egy gát, úgy 20 percre, amihez egy ösvény vezetett. Elindultak rajta.
Útközben furcsa zajokra lettek figyelmesek minden irányból. Jobbról, balról ordításokat hallottak, de nem állatiakat, hanem mintha egy ember utánozna egy farkast. Viktort ez aggasztotta. Az még jobban, hogy néha egész közelről lövéseket hallottak, de nem láttak senkit.
Miután majdnem lelőtték őket, végre elértek a gáthoz. Ott letelepedtek a betonon, előhúzták a lepedőjüket és leterítették. Leültek. Előkerült a jó sör is.
-Porszívóztam-húzta meg az üveget Ferenc- Kaptam egy turmixgépet, alig várom, hogy süssek vele.
-Mi. Ferenc, mennyire vagy részeg?
-Igen.
Ott ült Viktor, egy Ferenccel, aki két korty 4%-os Breezertől bebaszott, és nagyon könnyen kihasználható állapotban volt.