Soulmates [Bobby ff.] - Befejezett

51. fejezet

(+16🤷)

- Hé! Ji Won! - nevettem fel, és próbáltam meg lehúzni a szememről a pólóját. Szerintem azzal tekerte be a fejem, mivel mikor kapálóztam, véletlenül megérintettem a csupasz mellkasát, mivel a férfi idő közben fölém kerekedett, és jelenleg a csípőm két oldalánál van a térde, amin támaszkodik.

Megragadta a kezem, majd lefogta a fejem mellé. Ujjainkat összekulcsolta, majd éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy, és a fülemhez hajol.

- Bízol bennem? - kérdezte rettentő közelről, amibe beleborzongtam.

- Igen. - remegett meg a hangom, pedig határozottan akartam mondani, mert ez az igazság. Bár tekintve, hogy egy ilyen helyzetben vár tőlem erre a kérdésére választ, kicsit megijedtem, mit akar. Éreztem, ahogy elfog az izgalom, ahogy parázslani kezd a testem az miatt, hogy nem látok, és csak mi ketten vagyunk a szobában.

Lágyan, de tényleg csak pont annyira, hogy hiányérzetem legyen, és sóvárogjak utána megcsókolt, és miközben húzta az agyamat azzal, hogy nem érintette oda igazán az ajkait, kezemet elkezdte sajátjával együtt feljebb tolni, amíg ki nem nyújtottam.

- Akkor kezeket a párna alá. - suttogta továbbra is, én pedig tettem, amit kért, elvégre elengedett. Megragadtam a huzatot, és igyekeztem nem zihálni, hogy halljam is, amit csinálni fog.

- Ji.. - kezdtem volna bele, de ekkor megfogta a pólómat, és felhúzta, egészen a nyakamig, ott viszont nem tudott tovább menni, ezért a hátamhoz benyúlva görgette fel a zavaró anyagot. Felhúztam a térdemet, de mivel nem akartam neki fájdalmat okozni, így nem tudtam semmi egyebet csinálni, mint azon a pár centin mozgatni a lábamat, ami a matrac és az ágyéka között volt.

Kezét az oldalamra simította, és apró köröket írt le bőrömön, majd végre adott egy igazi csókot, amivel azonnal, szinte engedély nélkül vette birtokba nyelvemet is, heves táncba hívva, és megőrjítve vele.

Mikor melleimhez értek nagy tenyerei, először rögtön a fürdős eset jutott eszembe, talán ezért is bírtam ki anélkül azt, hogy benyúl az anyag alá, és ott kezd el masszírozni, hogy ugrálni kezdenék. Lágyan gyúrta őket, mintha csak féltene, hogy bármikor azt mondom neki, hogy állj, ám a percek múlásával világossá vált számára, hogy valószínűleg ez nem fog megtörténni. Ilyenkor még gondolkodni se nagyon tudok, nemhogy megszólalni.

Egyik kezével továbbra is markolta, a másikat viszont körbecsókolt nedves ajkaival,majd a kis csúcsomhoz érve lágyan megnyalta, és szívni kezdte, amitől teljesen bevadultam. Gerincem akaratom ellenére merevedett meg és emelkedett a férfi felé, amit ő halk kuncogással díjazott.

- Ide is kellene egy piercing. - kezdte morzsolgatni a megszívott felületet. Sóhajtottam egyet, és beharaptam az alsó ajkam, hogy ne nyögjek hangosan. Az igazság az, hogy élveztem. Ezek az apró kis szikrák, amik a testemben pattognak olyan hihetetlenül összetett és leírhatatlan érzéseket ismertetnek meg velem, amik nagyon tetszenek.

- Nekem.. Nincs akkora fájdalomtűrő képességem, mint neked. - ziháltam válaszul, csakhogy ne maradjon a levegőben a perverzkedése.

- Igen? - kérdezett vissza, majd rácsókolt ismét, nehogy a végén még meg tudjak nyugodni. - Pedig én megvigasztalnám. Azt a vörös, kemény kis csúcsot, ami most is hívogat magához. - most jutott eszembe, hogy igazán levehetné ezt a szememről. Eddig nem foglalkoztam vele, mert az érzések miatt amúgy is csukva tartottam volna, de most, hogy beszélgetünk zavar, hogy nem látom, hol van.

A szó azonban, amivel kérdezni akartam, már magam sem tudom mit, hamar belém fagyott, mikor kezét megéreztem becsúszni a nadrágomba, és egyenesen a nőiességemhez vándorolva simogatni kezdett, egyelőre a fehérneműm anyagán keresztül.

- Ji Won.. - figyelmeztettem reszketeg hangon, mikor nyomást kezdett gyakorolni az ujjaival, ő azonban csak egy gyors csókot nyomott a számra, majd a homlokomra.

- Ne aggódj. Csak engedd, hogy mutassak valami újat. - fejével először mellem széléhez hajolva oda is lágy csókot lehelt, aztán egyre feljebb haladva kulcscsontomat borította be nedves puszikkal, míg végül felért a nyakamhoz. Fogával meg-megharapdálta a már így is libabőrös felületet, ajkaival pedig egyfolytában szívta, majd a foltos területre csókot adott.

Közben lent sem feledkezett meg rólam, sunyi módon, két szívásfolt ejtése közben lehúzta a bugyimat annyira, hogy ő kényelmesen beférjen oda, és a nagyajkak között kezdett el ujjaival játszani, amitől magam elé emeltem az egyik kezem, és beleharaptam az ujjamba, hogy ne kiáltsak fel. Ezt észrevéve csuklómra fogott, és egy mogorván köhintve egyet visszacsúsztatta a másik mellé.

- Ez itt marad. - utalt a kezemre, mire bólintottam egyet. Visszahajolt nyakamhoz, kezével pedig egyre lejjebb araszolva megtalálta a hüvelyem, ahova első ujját be is dugta. Nem sietett, először csak épphogy a hegyét, hogy megnézze, mit reagálok, majd nagyon lassan, fokozatosan egyre beljebb tolta úgy, hogy közben felvett egy kényelmes ,,ki-be" ritmust.

Arcom hol grimaszba, hol pedig isten se tudja milyen kifejezésbe torzult az új érzések miatt. Tudtam, hogy mindent lát, elvégre a lámpa fel volt kapcsolva, mégse szóltam neki, hogy kapcsolja le, mert tudom, hogy nem tette volna meg. Valamiért most nem zavar annyira, hogy így lát. Lehet pont azért, mert én nem látok semmit. Nem észlelem a fejét, amivel engem vizslat, a szemeit, amik perverz fénnyel ragyognak rám, megcsillantva az összes mocskos gondolatát, aminek a fele szerintem most az én fejemben is megtalálható.

Ahogy gyorsult és lassult, és idő közben az első ujja mellé került a második is, amiket később hajlítgatni kezdett, egyre jobban sóhajtoztam alatta. Nem akartam, hogy a nagyiék pont most jöjjenek be, ezért is harapdáltam szét a számat, hogy elfojtsam azt a feltörni készülő nyögést, amit az ujjai okoztak.

Egy idő után éreztem, hogy már egyáltalán nem feszengek, és az a kicsiny fájdalom, amit az elsőnél éreztem, már egyáltalán nem feszélyezi a kedvem, és az érzetet. A hasam remegett a testemmel együtt, ahogy épült benne valami hatalmas és boldog érzés, amit nem ismertem. Olyan, mintha egy jóleső görcs állt volna be az alhasam részébe, amit  a férfi növel bennem. Ahogy ujjai fürgén találják el bennem azt a pontot, ami valamiért sokkal jobb és intenzívebb érzést vált ki, mint a többinél, és ahogy ajkával hol a nyakamat, hol a fülem mögötti érzékeny részt csókolgatja, kezdtem azt hinni, hogy megőrülök, ha tovább folytatja.

- Ne.. Nem bírom..

- Engedd el. Ne ellenkezz, addig úgyse szabadulsz. - jelentette ki, majd mielőtt könyörögni kezdtem volna, lecsapott ajkaimra olyan hévvel, amit nem tudtam kontrollálni. Nem érdekelve az utasítása, kezemmel tincsei közé, és a hátára kaptam, majd ott kapaszkodva igyekeztem megérteni a testemet, hogy mit is akar tőlem.

Az a hatalmas, jóleső robbanás akkor következett be, mikor ismét behajlította mindkét ujját bennem. Elszakadva ajkamtól mellemre hajolt, mellbimbómat izgatva, amíg én úgy éreztem, hogy repülök. A testem könnyű volt, és olyan boldogságot éreztem, amit nehéz lett volna hasonlítani bármihez is. Még most sem fogom fel, mi történt, pedig már rendesen hallok, és kapok levegőt, elvégre percek teltek el, csak nekem elveszett minden időérzékem abban a pillanatban.

- Nagy bajban vagy kisasszony. - feküdt le mellém, betakarva engem, majd levette szemem elől a pólóját.

- Miért?

- Most, hogy láttam az arcodat, miközben elélveztél, többször szeretnélek ilyen állapotba hozni.

- Ne mondj már ilyen zavarba ejtő dolgokat! - csaptam meg a még mindig remegő kezemmel, majd magam köré csavarva a plédet, kicammogtam a fürdőig, hogy ismét lezuhanyozhassak. Ő ott várt rám, győzelemittas mosollyal, elterülve az ágyon. Vajon.. Lesz nekem valaha annyi bátorságom, hogy neki is megcsinálom azt, amit még anno nekem diktált a telefonba, mikor még én voltam a testében? Biztosan örülne neki.. Csak nem mondja.