If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

10. - Csak ma este

A kérdése meglep, hiszen alig pár perce ismerjük egymást, az is teljesen felületes. Minden esetre bólintok, ugyanis mégiscsak jobb egy kedves fiú barátságában lenni, mint egyedül állni itt senkit sem ismerve. Illetve én nem ismerek senkit, Harin a felénk sétáló HyunJunnak integet eszeveszetten.

- Sziasztok! - köszön a fiú mellénk érve, a húgom pedig egy viszlát kíséretében magával vonszolja a fiút, ki megszeppenten koslat a húgom után.

- Nos? Jössz akkor? - fogja meg a csupasz vállamat Hoseok, miközben a tekintetét az enyémbe fúrja.

- Igen, persze - mosolygok fel rá, merthogy legalább fél fejjel magasabb, mint én. Azért az északi fiúk a déliekhez képest elég magasnak tűnnek. Bár az is lehet, hogy beképzelem.

Hoseok nekem hátat fordítva elindul egy irányba, én pedig alig tudok vele lépést tartani. Nagyokat lép, így az én picike lábaim lassabban tudják megtenni azt a távot, amit ő. Namjoon is pont ilyen hévvel szokott sétálni, megszokhattam volna már, de úgy tűnik nem sikerült. Egy kisebb baráti társaság kerül a látóterembe, miről feltételezem, hogy ők Hoseok barátai, ugyanis feléjük vesszük az irányt. Három fiú, kettő lány. Az egyik lány rövid, a másik pedig hosszú hajú, a szoknyájuk pedig mind a kettőnek hosszú és elég elegáns.

A fiúk mind öltönyben vannak és fekete hajkoronával rendelkeznek, innen messziről egyik arc sem tűnik ismerősnek, pedig velem szemben áll mind a három. Az egyik srác kicsivel alacsonyabb mint a másik kettő, a legmagasabb közülük pedig ha jól látom valamilyen italt kortyolgat.

- Hello srácok - köszön az előttem álló fiú, majd maga elé ránt. - Remélem a kisasszony csatlakozhat - pillant a barátaira, mire szinte az összes szempár rám szegeződik.

- Sziasztok... nem szeretnék zavarni, úgyhogy ha így van, akkor... - a mondatot azonnal abbahagyom, mikor az új emberek között kiszúrom azt est házigazdáját. - Te meg...

- Ugyan ezt kérdezhetném tőled is - vág a szavamba hasonló döbbent arccal, mint ami az én fejemen lehet. Hoseok az ő... barátja?

Hirtelen fut át rajtam a csalódottság, illetve a harag. A fiú tudta, hogy Jiminnel milyen a viszonyunk, ennek ellenére mégis próbált a közelembe férkőzni, valószínűleg azért, hogy ha már Jimint ellököm magamról, a fiú kérésére legyen a belső köréből valaki, akiben megbízok, ám közben mindent elmond a vetélytársamnak a hátam mögött.

Idegesen szorítom ökölbe a kezemet, amit valószínűleg az egyik lány is észreveszi, mire egy pillanatig elszáll a haragom, mikor belenézek a szemeibe, s feltűnik hogy Jimin testvére az illető. Nagyon szép lány, ráadásul még barátságos is, ugyanis Somin - azt hiszem, ez a neve - a testvérére szól, hogy ne idegesítsen tovább. Azt hiszem, őt megkedvelhetem.

- Amúgy... ő itt Somin és Chukyu. Somin Jimin ikerhúga, a másik lány pedig a barátnője, aki tulajdonképpen félig kínai - mutat a leányzókra Hoseok, mire az említettek mosolyogva köszönnek nekem. Viszonozom a kedves gesztust. - Aztán, ő itt Jeongguk, Yoongi illetve Jimin, akit feltételezem, hogy ismersz.

- Igen, sajnálatos módon megkeseríti az életemet - sóhajtok fáradtan, mire az említett felém kapja a fejét, a tekintete pedig elég dühösnek tűnik a kijelentésemre. Nem fogok kedvességből hazudni neki.

- Én már most kedvelem - emeli fel a kezét Yoongi, mire elnevetem magam a kezemet szorosan a szám elé téve.

- Te csak ne kedvelgess senkit! - mutat rá ingerülten Jimin a felszólaló barátjára.

- És Yeo-San, hogy tetszik eddig észak? A testvérem mindig panaszkodik, hogy a "hülye fogadás" miatt - a kezével idézőjeleket rajzol  a levegőbe Somin, közben pedig látszólag igen jól szórakozik.