If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

16. - Dongnae-gu hátránya előnyökkel

Ritkán történik olyan, hogy a lányokkal úgy döntünk, pénteken kimozdulunk egy kicsit. Igazából a Taehyunggal történtek után Hwani felvetette az ötletet, hogy ruccanjunk át Dongnae-gu kerületébe és együnk egy finomat. Mivel engem tényleg megvisel ez a dolog, így rögtön igent mondtam neki mikor kérdezte, hiába kezdődik pár nap múlva a vizsgaidőszak. Szinte remegve várom, hogy az utolsó órámról is kicsengessenek, mivel egyből iskola után indulunk. Váltó ruhát is hoztam, hogy átöltözhessek és ne kelljen az egyenruhámban végigbuszoznom a fél várost. Szerencsére a húgom volt annyira jó fej, hogy minden olyan cuccomat, amit nem szeretnék cipelni - szóval az uniformisomat - hazaviszi.

Mikor a csengő megszólal, a tanár pedig kellemes napot kívánva kisétál a teremből, szinte rögvest a cuccaim után nyúlok, s percek alatt már a szekrényemnél állok, mibe teszem a könyveimet. Amíg a ruháimat átcserélem a mosdóba megyek, hol egy fülkében végre is hajtom a szükséges lépéseket. A mai napra egy egyszerű fekete szoknyát, illetve egy hosszabb fehér mintás pólót választottam, ugyanis szerintem a kettő összekombinálva csinos összhatást kelt. A felsőmet csak betűröm a rokolyámba, megigazítom a hajamat, majd ismételten a szekrényemhez megyek, hol már a húgom áll.

- Szia - köszön nekem, mikor melléérek a kezeit felém nyújtva.

Egyszerűen belenyomom a cuccaimat a mancsába, ő pedig megköszönve a csomagot kifelé indul meg. A lányok valószínűleg pont ugyan így cselekednek valahol az épületen belül, hisz ez előre megbeszélt terv volt, mit tegnap találtunk ki. Jut eszembe... Lee igazgató úr elfogadta az év végi záróbuli minden ötletét most már biztosan, a kellékeket megrendelték elviekben, a vizsgák után már arra kezdünk el készülni. A bál előtt egy héttel derülnek ki az eredmények, ami csak azért nem jó, mert ha netalántán én veszítek, akkor be tudom még tartani a Jiminnel kötött fogadásomnak a büntetését. Kérlek, csak nyerjek én.

- Csajszi! Jól nézel ki - jelenik meg mellettem Hwani, aki egy hosszú nadrágot visel, hozzá pedig egy spagettipántos lenge felsőt vett fel. Jól néz ki, bár azt hittem ő is szoknyában lesz. - Boora mindjárt jön, csak egy elsősnek magyarázza a vizsgafeladatokat. Már a végén járnak.

- Te is csinos vagy - mosolygok rá kedvesen. - Legalább a gyerek jól fog teljesíteni - sóhajok büszkén, hiszen ha Boora magyarázza el neki, akkor csak ötös lehet a vége. A lány az iskola listáján szorosan halad mögöttem, utána Hwani és... Taehyung volt eddig, azonban most fogalmam sincs ki van még a top ötben.

Amíg a barátnőnkre várunk kisétálunk az iskola előtti kis kertrészbe, hol egy négy személyes padra ülünk le. Az idő nagy részét beszélgetéssel töltjük ki, javarészt az idei divatról, illetve zenéről esik szó. Tipikus lányos csevegés.

- Mehetünk, bombabiztos az ötöse - kiáltja átölelve minket hátulról Boora, mire én és Hwani is ijedten ugrunk összébb. - Oops - neveti el magát, majd mikor felállunk, ő is meghátrál helyet adva nekünk.

- A szívbaj jött rám, te hülye! - vágja karon Hwani a barátnőnket finoman, közben már-már nevetve az előző jeleneten.

- Oops - kacag fel a karunkat megragadva, s a busz felé kezd el húzni, ami már messziről nézve igencsak várja, hogy az utolsó diákok is felszállhassanak. Sajnos ez az, ami mindenhol ugyan az. A türelmetlen buszsofőrök.

Amint az ajtóhoz érünk, Boora vesz nekem jegyet, mit hálásan fogadok. Egy négyes helyre ülünk le, mi csoda, hogy még van, ugyanis a busz eléggé meg van tömve. Esetleg direkt hagyták volna szabadon ezt a helyet? Hiszen nincsenek véletlenek. Egy negyed órás út után végre leszállunk, utána egy hatalmasat szippantok a levegőből. Nem szoktam meg a buszozást, így elég kellemetlen volt az enyhe füst és verejték szagot szimatolnom. Amúgy semmi bajom nem lett volna a helyzettel, ha egy fickó nem mellettem áll meg, pont úgy, hogy a hatalmas izzadtságfontját lehessen látni.

Az biztosan eldőlt most már, hogy legközelebb megint Hwani apukáját kérjük meg, hogy jöjjön el értünk, és majd ő visz az étteremhez, ahol enni akarunk. Alapjáraton sok éttermet kipróbáltunk már, viszont egyedül a Donglaemilmyeon nevezetű vendéglőben voltunk rendkívül elégedettek. Azóta is oda szoktunk járni, ha csajos napot szeretnénk tartani.

- Éhes a hasam - szólal meg Boora, kinek mostanában egyre több idiótaság hagyja el a száját.

- Mármint... te vagy éhes? - kérdez vissza Hwani, mire legyintve közli, hogy a kettő egyre megy.

Kacagva sétálunk be az étkezdébe, ahol a hölgy már a pult mögül siet is elénk, hogy köszöntsön. Egy négyszemélyes asztalhoz vezet, majd három étlappal otthagy bennünket. Én természetesen ki sem nyitom, hiszen számomra mindig egyértelmű, hogy Ddukbokki a választás. Kisebb koromban mikor még anya főzött, ez volt az egyetlen étel, amit megettem. Namjoon ugyan így van a Seolleongtanggal. Harin az egyetlen, aki mindent eszik születése óta, ugyanis rá nem anya főz. Nem mondanám anyut rossz szakácsnőnek, viszont a divathoz és a szépségápoláshoz jobban ért. Emlékszem, mikor a nagyi élt, folyamatosan azt mondogatta neki, hogy nem igazi feleség, illetve anyuka, ha átengedi a főzést egy idegennek. Kissé régimódi volt a mama.

Miután leadtuk a rendelésünket egy háromnegyed óra múlva már előttünk is van. A lányok kértek rament is, viszont most én jobban vágyom a jó kis Ddukbokkira, valamint a csirkehúsokra, mint a jó öreg levesre.

- Finom - kóstolunk bele, s egyszerre adjuk a másik tudatára, milyen jó is az, amit eszünk.

Egy hatalmas kanál rizst pakolok a számba, mellé pedig egy kis húst is bepasszírozok némi szósszal. Ha már finom, legyen még inkább az. Viszont az éhségünk legyőz minket, gyorsan dobáljuk az ételeket magunkba, így bő két óra alatt elfalatozgatunk mindent. Elégedetten dőlök hátra rásimítva a hasamra a tenyeremet, jelezve mennyire is jól laktam. A pincér lány azért nem kímélve idejön, hogy kérünk-e még rizst, vagy esetleg vizet, de Hwani kedvesen elutasítja és elkéri a számlát.

- Azért még sétálunk egyet, ugye? - kérdi Boora, mire én bólintok, Hwani pedig az anyaigaiakat rendezi. - Jó! Szeretek sötétben sétálni.

Mosolyogva nézem, ahogy a barátnőm szemében izgalom csillog, és ezt meg is mutatja. Ilyenkor olyan, mint egy hároméves kisgyerek, akinek az édesanyja megvesz valamit, mire nagyon vágyik. Aranyos.

- Indulás - csapja össze a tenyereit Hwani, aki a pulttól tért vissza, miután a lány odaintette fizetés szempontjából. Egyébként ilyenkor mindig valamelyikünk hív meg mindenkit, ebben az évben Hwani maradt ki, így most kedveskedett mindent fizetni.

Végül jóllakva távozunk az étteremből, Boora pedig azonnal körbeoszt egy csomag rágót, ugyanis nem kedveli, ha kaja szagú valakinek a lehelete. Igazából mikor ismerkedtünk, először olyan bunkónak tűnt a viselkedésének ez a része, de amint az egyik gyík az iskolából a hagymás levese után beszélt hozzám, egyből visszavontam a bunkó címkét a barátnőmről. Az utcán balra indulunk, mi talán jobban ki van világítva, mint egyébként. Elméletileg Namjoon fog beugrani értünk, aki amúgy az egyetemről jön haza, vagy már otthon van... nem tudom pontosan, a lényeg egy. Autóval megyünk haza.

Az úton egyébként nincs nagyon senki, így Boora ötletéből kifolyólag bekanyarodunk egy kis csapásra, mi tulajdonképp egy keskeny utcának felel meg. Nincs benne semmi rémisztő, hiszen ki van világítva, bár azért minden kisebb elágazáson belesek, nehogy meglepetés érjen minket hátulról.

- Te... Sannie, az nem Jimin? - bök oldalba Hwani, mire abba az irányba nézek, ahová ő is. Egy csapat fiatal tinédzser áll egy épület előtt, nevetgélnek, az említett személy pedig szín tisztán látszik az oda világító lámpa fényének köszönhetően. Amúgy is, ahogy látom lányok is vannak abban a társaságban.

Akaratlanul is továbbgondolom a látottakat, s egy fura érzés söpör végig rajtam, mikor Jimin odahívja magához a festett szőke hajú lányt. Nekem... összeugrott a mellkasom? Mi ez a feszítő érzés? Megtorpanok a meglepettségtől, bár nem is tudom mégis miért, de azt hiszem sírnom kell.

- San... - szólít meg Hwani halkan, elém állva, hogy ne nézzem azt a bandát. - Nézz rám - hallgatok az utasítására, belenézek a szemeibe, ő pedig maga mellé rántja Boorát. - Azt hiszem, hogy rosszul feltételeztem úgy két hete. Nem csak Jimin táplálhat irántad érzéseket, te is megteheted ugyan ezt. Most pedig ahogy elnézlek, úgy nézel ki, mint aki megcsaláson kapta élete szerelmét, pedig csak beszélget a lánnyal - sóhajt. - Sannie, megkérdezem akkor, ha már itt tartunk. Esetleg... te kedveled Park Jimint?