The truth untold - YoonKook ✓

3.

Jungkook pov.

Rosé végül nem jött át, mert a szülei nem engedték, bár ezt nem csodálom.Nem panaszkodok, nem akarom, hogy azt higgye csak meg akarom fektetni, mert nem.Oké biztos jó lenne, de nem olyan vagyok, mint a többiek a baráti körömből.Ők tényleg a kihasznállak fajtából vannak, de én nem.És erre büszke vagyok.Nocsak, még egy dolog amiben jó vagyok!

Igazából mivel unatkoztam és most a sorozatok sem kötöttek le, aludni akartam, de Hyung elkezdte üvöltetni a zenét, amit még igazából sosem hallottam, de nem is ez volt a legmeglepőbb a dologban...Ez Hyung hangja volt.És azt kell mondjam nagyon is tehetséges!Egész éjjel tudnám hallgatni...Leszámítva a szöveget.Valóban így érezne?De miért?Mi történhetett ami miatt ilyeneken kellett keresztülmennie?Azt hiszem tényleg nem ismerem...Az a Hyung akinek az emlékéhez annyira kapaszkodom már sehol sincs...Ez pedig elszomorít.

Reggel fáradt voltam, hiszen egész végig azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet a testvéremmel...De semmire nem tudtam jutni.Egy aprócska részletet sem tudok az akkori életéből.
Reggel végigmentem a szokásos rutinomon, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy tudjak reggelezni, azonban Yoongi és Hoseok is ott volt.

-Jó reggelt! - Köszöntem nekik, de csak Hoseok viszonozta, Hyung ugyan úgy evett tovább, egy pillanatra sem nézve rám.Legalább az arcán most kevésbé látszik az a stressz ami tegnap.Biztos jól aludt az éjszaka... - Miért vagytok fent ilyen korán?

-Közöd? - Vonta fel az egyik szemöldökét Yoongi, de még mindig nem nézett rám, így csak meglepetten néztem Hoseok irányába.

-Csak úgy engedték el, ha egy év múlva az iskolád diákjaival rendez egy koncertet külön csoportokra osztva.Szóval, ott lesz egész nap ő is a sulidban. - Mosolygott rám, mire csak elképedve kapkodtam a fejemet kettejük között. - Na, de egyél gyorsan, mert el fogsz késni!

-Szokásom... - Húztam el a számat és a hűtőhöz léptem, majd amint kinyitottam, a szemem elé tárult egy tucatnyi banános tej, mire azonnal kivettem onnan hármat is. - Hyung, emlékeztél, hogy ez a kedvencem?

-Hobinak vettem.

-Igyad csak nyugodtan! - Vigyorgott, mire csak megköszöntem neki és már fel is bontottam az egyiket, míg a másik kettőt a táskámba raktam és gyorsan elvettem egy szendvicset, majd már indultam is. - Hova mész?

-Gyalog megyek, Taehyung már biztos itt van!

Nem vártam meg semmi választ, csak rohantam kifelé, ahol legjobb barátom már ott várakozott.Lepacsiztam vele, majd indultunk is a sulihoz, ahol Rosé és Jackson egyből csatlakozott hozzánk, majd így mentünk tovább.Összekulcsoltam az ujjainkat Roséval és egy apró puszit adtam az arcára, ahogy a szekrények mellett beszélgettünk és egyre inkább bővült a kör amit alkottunk.

Aztán kinyílt a sulinak a fő ajtaja és mindenki elképedve nézett végig a most érkező személyen, míg én csak értetlenül kapkodtam a fejemet a sok diák között.Hyung egész kisugárzása figyelmet és tiszteletet kívánt maga után és egyszerűen le se tudtad venni róla a szemed, így én is elkezdtem őt bámulni sétája közben.Tekintetében volt valami sötét, de azt kell mondjam ez csak fokozta a jó megjelenését.

Ahogy elhaladt előttem, vetett rám egy apró pillantást, amivel a tudtomra adta, hogy bizony nem mondhatom el senkinek sem, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk.Nyeltem egy nagyot és egy aprót biccentettem, mire elszakította a tekintetét és már el is tűnt a sok diák között.

-Ez most komolyan Agust D volt?Mit keres itt pont a mi iskolánkban? - Nézett továbbra is utána Jackson, míg én teljesen belemerültem a gondolataimba.Szégyellne engem?Ennyire zavarja, hogy a testvére vagyok?

-Jungkookie! - Szólított Rosé és mire magamhoz tértem, a többiek már nem voltak ott pusztán csak páran álltunk a folyosón. - Mennünk kell órára...

-Oh, igaz is...

Az óra első tíz perce szokásosan telt, így nem is foglalkoztam vele, de egy kopogás miatt mindenki az ajtóra kapta a tekintetét és történetesen Hyung lépett be rajta és egy apró meghajlás után a tanár mellé állt.Gyorsan megmagyarázták a helyzetet és most testvéremen volt a sor, hogy mondjon pár szót.Elővettem a banános tejemet és inni kezdtem belőle, majd amikor már csak egy kicsi volt benne, felvettem vele a szemkontaktust és a szívószálon keresztül elkezdtem vele szürcsölni, mire mindenki elhallgatott és megpróbáltak visszatartani egy-egy mosolyt.Hyung viszont nem volt elragadtatva.

-Viccesnek találjátok? - Tette fel a kérdést, mire mindenki egy pillanat alatt megkomolyodott és egy picit meghúzta magát.Mi a fene? - Nem ő az első ilyen diák akivel találkozok...Persze, most nagymenő!Biztos vagyok abban is, hogy pár lány még esedezik is utána. - Ekkor Roséra pillantott, aki csak nagyokat pislogott. - De mi lesz iskola után?Hisz most túl elfoglalt azzal, hogy játssza az agyát és hanyagolja a tanulást, ami bármilyen elkeserítő is, de nagyban meghatározza, hogy milyen munkát kapsz a jövőben.Vagy az utcán ülve is így fogod szürcsölgetni az italodat?Mert szerintem nem.Hiába van jó hangod, ha egy önimádó seggfej vagy, senkinek sem fogsz kelleni.Utána pedig nincs tovább. - Magyarázta a szituációt, mire csak egy kicsit beharaptam az alsó ajkamat és úgy figyeltem.

-Tapasztalat? - Kérdeztem vissza, mire tekintete most már tényleg nagyon sötét lett és vett egy mély levegőt, hogy le tudja nyugtatni magát. - Oh, csak nem ideges?Fején találtam a szöget?

-Nagyon vicces. - Indult meg felém, majd megállt mellettem és lehajolt hozzám, hogy a fülembe súghasson valamit. - Ha még egyszer vissza mersz szólni nekem, olyat teszek amit még én is megbánok és még botrány is lesz belőle, remélem nem akarod, hogy ez bekövetkezzen, mert tönkre tehetem vele az egész életedet és csak akkor állítom meg a dolgokat, ha térden állva esedezel a bocsánatomért.Világos?

-Igen... - Válaszoltam neki halkan, mire kiegyenesedett, majd büszke léptekkel indult vissza a helyére.

-Remélem a továbbiakban is ilyen jól meg tudjuk majd érteni egymást. - Ejtett meg egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt, mire csak egy vonallá préseltem a számat. - Örülök, hogy együtt dolgozhatunk!

Azzal távozott is a teremből, mire Jackson azonnal rám kapta a fejét.

-Mit mondott?

-Semmi lényegeset.Csak a szája nagy. - Meredtem magam elé dühösen és azon gondolkodtam, hogy hova is lett az én aggódó bátyám aki annak idején annyira szeretett...Mert, hogy ez biztos nem ő az egyszer tuti.

-Úgy érzem nem fogod csak úgy hagyni a dolgokat.

-Ez így van.Tudnia kell, hogy kivel szórakozik.

-Na ezt már szeretem!Melletted vagyok haver!

-Azt hittem te bírod... - Néztem rá, mire csak vállat vont.

-Héj, aki a haverommal szórakozik az velem is szórakozik!Sőt!Az egész bandával!

Ne aggódj Hyung, ezt még vissza fogod kapni!Nem hagyom, hogy tönkretegye a sulis éveimet...Végre jól érzem magam nélküle is erre újra felbukkan és mindent újra pokollá tesz.De szerencsére nem csak ő változott az évek alatt.

Nem fogja megúszni...Még, hogy én fogok majd bocsánatot kérni tőle.Kinek képzeli magát?