The truth untold - YoonKook ✓

15.

Viszont ahogy beértünk a kórházba, egyáltalán nem az fogadott, mint amire számítottunk.Hyung vígan cseverészett a mentősökkel és még autogramot is adott nekik, na meg persze az összes többi embernek, aki odament hozzá.Összenéztem a szüleimmel, de ők se tudták hova tenni a dolgot, így csak a lehető leggyorsabban mentünk oda hozzá, neki viszont eltűnt azaz édes mosoly az arcáról.

Én szorosan megöleltem, de ő nem tett semmit, így csak érdeklődve néztem rá, aztán rá kellett jönnöm, hogy anya miatt nem teszi meg.Elengedtem egy picit és távolabb húzódtam, a mentősök pedig inkább elmentek innen.

-Hyung!Úgy aggódtam!Mi ez az egész?

-Egy kis trükk...Nem fogta fel egyikőtök sem amit a cetlire írtam, így egy harmadik személytől kértem segítséget. - Magyarázta, de csak értetlenül néztem rá. - Amit hagytam cetli...Az első betűk kiadták, hogy Seungri.Reméltem, hogy észreveszitek, de nem, így GD segített.

-Mi?Még mindig nem értem...

-Igen, Seungri itt volt, igen, meg akart mérgezni amihez GD adott neki anyagot, aminek igazából rohadt erős hatása van és nehezen oldódik fel, nekem pedig csak annyi volt a dolgom, hogy úgy teszek mintha beleinnék aztán összeesek a színpadon.Megszereztük az ujjlenyomatát, így van bizonyítékunk, még ha nem is sikerült neki.

-Most úgy megpofoználak!Istenem, miért nem avattál be?!Tudod te, hogy mennyire aggódtam? - Öleltem magamhoz ismét, most viszont visszaölelt és arcát a nyakamhoz fúrta.Először azt gondoltam milyen kis aranyos, de aztán megéreztem ajkait a nyakamon és egy picit meg is harapott. - Akkor haza jöhetsz?

-Persze, csak ne keltsünk feltűnést.

Apa kiment és átállt a hátsó ajtóhoz, amin gyorsan kimentünk és beszálltunk hozzá, majd már indultunk is haza, ahol Hobi már türelmetlenül várt minket a nappaliban, természetesen a szüleink legnagyobb meglepetésére.

-Mit keresel itt és ki vagy te? - Nézett végig rajta anya, mire azonnal felállt a kanapéról és eléjük lépett.

-Jung Hoseok! - Nyújtotta a kezét, amit vonakodva, de mindketten elfogadtak. - Yoongi legjobb barátja.Bocsánat, hogy csak így bejöttem, tudja együtt dolgozom a fiával és hallottam mi történt...

-Nyugi Hobi, semmi bajom, csak egy aprócska trükk volt! - Ült le Hyung a kanapéra, mire egyből mellé fészkeltem magam és hozzábújtam. - Én is örülök neked Jungkook, de tudod van privát zónám.

-Nem kell így viselkedned Yoongi, tudjuk, hogy mindketten melegek vagytok. - Szólalt fel anya, mire Hyung csak meglepődve nézett ránk, majd Hobira.

-Oh...Ha már itt járunk, Hobi az exem.

-Valahogy gondoltam... - Sóhajtott anya, de csak vigyorogni tudtam rajta. - Csak annyira kérlek titeket, hogy amíg itt vagyunk, ne előttünk faljátok fel egymást...

-Várjunk...Akkor most elfogadod, hogy meleg vagyok? - Döbbent le Hyung, mire anya bólintott egyet, ő pedig azzal a lendülettel felállt és szorosan megölelte.

-Amúgy sincs sok választásom és ettől még ugyan úgy a fiam maradsz...De tudod nem olyan könnyű ezt elfogadni egy anyának! - Borzolta össze Yoongi haját, mire Hyung csak bólintott egyet.

-Sajnálom...

-Ugyan már!Inkább nekem kéne ezt mondanom...Nem kellett volna így bánnom veled...

Legalább valami jó is történik...Nem gondoltam volna, hogy valaha is kibékülnek.

Tartottunk egy hosszas családi beszélgetést, aminek a vége az lett, hogy anya sírva kért bocsánatot Yoongitól aki el is fogadta.Közösen megvacsoráztunk, így volt alkalmuk jobban megismerni Hobit is, aki természetesen hamar a szívükbe lopta magát a mindig mosolygós természetével.Én meg...Ismét azon fantáziáltam, hogy milyen jó lenne Hyung alatt nyögni.

Nem is értem, hogy minek járok egyáltalán dilidogihoz.Úgy sem segít rajtam semmit és amúgy sem oldja meg a problémámat, csak rámutat.És egyébként is tisztában vagyok a bajommal...Nem arról van szó, hogy nem akarok változtatni, hanem arról, hogy nem tudok.
Mert aznap este hallottam a hangját...Minden egyes szavát tisztán hallottam.A testem más férfiaké és nem ellenkezhetek.Ezt súgta nekem aznap és mivel az egész traumaként ért, meg is ragadt bennem.Az pedig már rég más dolog, hogy valóban élvezem is...Eddig sosem gondoltam volna erre, de a fájdalom amit közben érzek csak még nagyobb élvezet számomra.És egyszerűen nem tudok meglenni enélkül.Mindig csak ezt az érzést akarom...Sóvárgok utána olyannyira, hogy sokszor nem is számít, hogy ki adja meg...

-Jungkook drágám, minden rendben van? - Kérdezett rá anya, mire hirtelen feleszméltem és végignéztem rajtuk.Mind engem figyeltek...

-Persze.Miért?

-Szívem, a kezed végig ökölbe szorítod és idegesen dobolsz a lábaddal...Ideges vagy valami miatt?

-Nem... - Pislogtam meglepetten, majd elmosolyodtam. - Tényleg nincs semmi, nyugi! - Vezettem az asztal alatt lévő kezemet Yoongi combjára és megmarkoltam.

-Rendben...Nos, ha végeztetek, akkor nyugodtan mehettek a dolgotokra, én elmosogatok. - Mosolygott anya, mi pedig felkeltünk az asztaltól és elbúcsúztunk Hobitól, majd húztam is fel Hyungot a szobámba.

-Hyung... - Nyögtem neki, pedig még hozzám sem ért, majd kezeimet a nyaka köré fontam és hevesen kezdtem el csókolni. - Akarlak...

-Ne most Jungkook, álmos vagyok...

-Oh, ne már...De legalább aludhatok veled?

-Persze. - Mosolyodott el és már be is dőlt az ágyába.

-Nem zuhanyzol?

-Majd holnap reggel...Veled együtt.

-Imádlak! - Feküdtem le mellé és gyorsan adtam neki egy csókot, amit viszonzott is, majd egy ideig csak csendben meredtünk egymásra, mígnem én szólaltam meg először. - Bántott Seugri?

-Ühüm... - Bólintott, mire csak szorosan magamhoz öleltem és apró puszikat adtam neki, hogy megnyugtassam.

-Sajnálom...Ez az egész az én hibám.

-Ne butáskodj, semmiről sem tehetsz... - Simította meg finoman az arcomat, majd megcsókolt és mikor készültem elválni tőle, finoman megharapta az alsó ajkamat, ami nagyon dögös húzás volt tőle..

-Hyung...

-Hm?

-Amikor Seungri elkapott...Azt mondta, hogy a testem a férfiaké...

-Ez egyáltalán nem így van.Rajtad kívül senki sem birtokolhatja a tested Kook...

-Kérlek Yoongi... - Néztem rá kissé könnyes szemekkel, mire eléggé meglepődött. - Sajátíts ki.Nem akarom, hogy más is hozzám érjen...Hitesd el velem, hogy te vagy az egyetlen a világon.

Könyörgöm...

-Jungkook...

-Töltés indul!3-2-1!

-Pulzus csökken!

-El fogjuk veszíteni!

-Újratöltés!

-Újra!

-Újra!

-Újra!

-Sajnálom...