The truth untold - YoonKook ✓

9.

Jungkook pov.

-Beszéljünk róla? - Automatikusan bólintottam egyet, ő pedig belépett a szobámba és becsukta az ajtót, majd leült az ágyamra.Már ismerős volt a szituáció, hisz pár órával ezelőtt ugyan így beszélgettünk, bár most még is van egy különbség.

Egész végig figyeltem az este folyamán, minden apró kis mozdulatát kíváncsian rögzítettem magamban, mintha csak bármelyik pillanatban újra eltűnhetne.Olyan boldognak tűnt egész éjszaka és úgy láttam végre őszintén mosolyog és nevet másokkal.Más volt most...Sokkalta másabb.És ez tetszett.Szégyelltem, de ez az igazság.Tekintetem többször is ajkaira tévedt, olyankor pedig kénytelen voltam beharapni alsó ajkamat és elfordítani a fejemet.Most viszont, hogy kettesben vagyunk, még ez sem segít...

-Jungkook...Mi van veled?Rosszul érzed magad? - Kérdezett rá és kezét a homlokomra tette, de csak óvatosan elhúztam onnan a kezét.Belenéztem szemeibe, melyekben őszinte aggódást láttam; ujjait pedig finoman fűztem össze az enyémmel.Meglepődött rajta, de csak elmosolyodott egy picit, majd újból rám nézett, de ekkor már közelítettem felé.Ajkaink már majdnem összeértek, de kissé távolabb húzta a fejét, mellyel megálljt parancsolt nekem. - Hoseok...

-Nem tudja meg... - Rendeztem le ennyivel a dolgot és óvatosan megcsókoltam.Először csak óvatosan próbálkoztam nála, de nem akarta viszonozni, ez mégsem állított meg...Kissé hevesebben mozgattam ajkaimat, mire szép lassan, de ő is csatlakozott, majd egy pillanat alatt vette át a dominanciát felettem.

A csókja?Isteni volt...Azt hittem jól csókolok, de az övéhez képest teljesen béna vagyok.Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz az egész lényét, míg ő egyik kezével a derekamnál tartott, másikkal pedig combomon támaszkodott.
Annyira akartam még csókolni és újabb dolgokat megtapasztalni vele, de sajnos eljutott az agyáig a felismerés, hogy mit is csinálunk, így a lehető leggyorsabban vált el tőlem és állt fel az ágyról.

-Hyung... - Álltam fel én is és közelebb léptem hozzá egy újabb csók reményében, de a mellkasomnál fogva tartott vissza. - Nem fogja megtudni...

-De én szeretem Hobit, nem tehetem ezt vele...

-Ha annyira szereted, miért csókoltál vissza?Miért nem vagy kiborulva, amiért a drága kisöcséd - Ekkor megsimítottam a karjait és lefogtam, nehogy meg tudjon akadályozni, majd olyan közel hajoltam hozzá, hogy ajkaink összeértek. - bármelyik pillanatban megcsókolhat?Hisz nem lenne szabad, ugye?Tényleg annyira szereted?Vagy csak őt használod, hogy elfelejts?

-Elég volt Jungkook! - Szólt rám erélyesen és megszorította a kezemet, de csak vigyorogni tudtam rajta.Nem gondoltam volna, hogy ilyen lazán az ujjaim köré csavarhatom...Eléggé hozzászoktam már, hogy a lányok bármelyikét megkaphatom, de sosem gondoltam volna, hogy ez a fiúkra is érvényes lesz.Ez pedig nagyon is tetszik. - Ami most itt történt, azt felejtsd el!Köztünk nem lehet semmi!

-Mert az öcséd vagyok?

-Mert Hobit szeretem!

-És velem mi a helyzet?Engem talán nem szeretsz?

-Szeretlek, de csak mint testvéremet!

-Már mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - Vigyorogtam továbbra is, de hajlandó voltam elengedni, ő pedig azzal a lendülettel el is hagyta a szobámat.

Remélem nem hiszi azt, hogy meghagyom Hoseoknak...Persze bunkóság tönkretenni a kapcsolatukat, de testvéreként több jogom van ahhoz, hogy én birtokoljam Yoongit.Ha kell magamhoz láncolom, de nem akarom azt látni, hogy ők együtt vannak.Nem vagyok szerelmes Yoongsba, de ez nem jelenti azt, hogy magamnak akarom...Azt hiszem erre mondják, hogy se veled, se nélküled.

Ezek után pár nap leforgása alatt sikerült elérnem, hogy még jobban megerősítsem a rangomat és újabb követőket szerezzek.Nem volt nehéz, pusztán némi kedvességet kellett bevetnem hozzá.Ki gondolta volna, hogy a gyíkok és a stréberek ennyire tudnak utálni valakit?Na persze nem tartott sokáig amíg levettem őket a lábukról, de akkor is.Azt hiszik anyuci-apuci által elkényeztetett, figyelemhiányos tapló vagyok.Nem veszik észre, hogy egy olyan arccal, mint az enyém ez totál lehetetlen?Mármint...A szüleimnek nem kellett megadnia semmit, megkaptam mindent a rajongóimtól már egész kiskorom óta.Igen, már akkor is helyes voltan...

-Jungkook-ah! - Kiáltott nekem Jimin és mérgesen nézett rám a többiekkel együtt.

-Hm? - Szürcsöltem bele a banános tejembe és kíváncsian néztem rájuk.

-Teljesen véletlenül nem akarsz te is gyakorolni?

-Hm...Momentán nincs kedvem és már amúgy is tudom.

-Sziasztok! - Jelent meg az ajtóban Jennie és kíváncsian nézett végig rajtunk. - Itt hét embernek kéne lennie, hol vannak a többiek?

-Még csak soha nem is láttuk őket... - Szürcsöltem ismét az italomba. - Ti hányan vagytok?

-Négyen.Lisa, Rosé, Jisoo és én.Őszintén szólva fogalmunk sem volt arról, hogy ki az a Jisoo, de én bírom a csajszit szóval úgy gondoltam, hogy a rendes bandánkhoz is csatlakozhatna.

-Szóval ribancot csinálsz belőle?

-Érdekes, amikor Roséval jártál az ilyesmi nem zavart! - Fonta össze a karjait maga előtt és kihívóan nézett rám.

-Áh, olyan szende szűz, hogy még a felvilágosító órákra se járna be! - Válaszoltam meg, mire csak elmosolyodott.

-Na igen, jobban kellett volna választanod. - Nézett rá körmeire olyan tipikus pláza picsa módon, mire csak felhorkantottam egyet.

-Magadra gondolsz?

-Akár, de ott van Lisa is.Persze már mindegy, úgy hallottam a fiúkra hajtasz inkább.

-A lányok is megteszik.Igazából mindegy. - Vontam vállat és kidobtam a kukába a banános tejem dobozát, majd egy újabbat nyitottam.

-Te mindig azt a szutykot iszod?

-Most miért?Finom.

-Il-pal, Il-sam, sam-pal ddeang! - Jött be vidáman Hobi óvatosan arrébb téve Jenniet, mögötte Hyung, utána pedig...

-RM?! - Lepődtünk meg mindannyian az utolsó személy láttán, de csak intett egyet aztán...Aztán elkezdett angolul beszélni...Hyunggal.Én meg csak néztem őket elkerekedett szemekkel, miközben az összes eddigi képlet amit valaha láttam, lepergett a szemem előtt.Aztán a dolgok akkor borítottak meg, amikor Jennie is beszállt hozzájuk.

-Már bocsi, de ez itt Korea! - Szóltam rájuk, de folytatták tovább, így csak inkább meghúztam magam a terem másik végében a banános tejemmel együtt.

Amíg ők ott elszórakoztak, addig én telefonoztam és a többiekkel beszélgettem messengeren, bár ők is elfoglaltak voltak a gyakorlással.Mindenki olyan komolyan veszi ezt az egészet...Szerintem semmi nehéz nincs benne.Ha valaki nem képes teljesíteni egy ilyen feladatot, akkor annak nem itt a helye.

Velem csak annyi a probléma, hogy nem szeretek mások parancsára megmozdulni.Csak is akkor, ha én akarok.Az pedig viszonylag ritka...A többiek már többször is szóltak, hogy én is álljak be hozzájuk, de nem foglalkoztam velük.A telefonom érdekesebb volt.
Egészen addig amíg nem kaptam egy üzenetet...

Woo Ji-ho videót küldött...Egyáltalán ki a faszom ez?

Ahogy rámentem az üzenetre és betöltötte a videó index képét, teljesen elsápadtam...Én voltam rajta...Csak az a baj, hogy nem akárhogy...Ez az az este...

Woo Ji-ho: Fel volt töltve netre...Szerencséd, hogy még senki sem látta, leszedettem.Gondoskodtam mindenről, találkozzunk.

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam, de nyaralni voltam ^^