The life

III. fejezet

Már összepakoltuk a cuccainkat és elindultunk volna az albérletbe mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hirtelen átvillant az agyamon mikor Ella kiabált utánam a folyosón. Kicsit később érzékeltem, hogy ez nem az ő hangja. Hátra fordultam, hogy láthassam ki is az akkor. Egy barna hajú lány rohant felém. Mikor odaért hozzám átölelt jó szorosan, én meg csak néztem mit akarhat tőlem.

Szió drága! Azt hittem már nem is látlak. – annyira mosolygott közben, hogy a ragyogóan fehér fogai szinte elvakítottak. – Háát nem emlékszel rám?? Tess vagyok, még a horvát tengerparton néztük együtt a csillagokat. Háát persze most már eszembe jutott. Ő volt az egyetlen lány az egész nyár alatt, akivel nem feküdtem le.

Megkérdeztem tőle, hogy lenne kedve meginni egy kávét vagy valamit nálunk az albérletben. Persze egyből igent mondott. Így négyen sétáltunk el a szomszédos utcába, ahol mi lakunk. Az egész ház nem valami nagy szám. Három hálószoba, egy fürdő és egy nagy nappaliból állt. Ahogy belépünk az ajtón balkéz felől egyből ott a konyha, ami teljesen fel van szerelve mindennel. Beljebb lépve ott a nagy bőrkanapénk, amit imádunk és ott szoktunk lógni a legtöbbet. Mikor beköltöztünk hoztunk egy fontos szabályt. Egy éjszakás kalandokat senki nem hozhat fel ide. Nem akarjuk, hogy átjáró ház legyen a lakás és a szomszédokat se akarjuk pletykálásba hajszolni.

Készítettem mindenkinek egy bögre teát. A kanapén ülve dumálgattunk, hogy kivel mi történt a nyáron és azóta mióta találkoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Úgy éreztem, hogy mióta itt vagyunk, azóta most először vagyok felszabadult. Közben kiderül, hogy Tess is ugyan arra az egyetemre jár ahova mi, csak ő pszichológia szakon van. Mesélte, hogy majd lesz egy fél éve mikor gyakorlatot kell teljesítenie valamelyik sportcsapatnál. Egyből felajánlottam neki, hogy szóljon mikor és megbeszélem az edzővel. Annyira örült ennek, hogy mindent félredobva a nyakamba ugrott. Aranyos lány! – gondoltam magamban, majd viszonoztam az ölelését.

- Elég későre jár már. Holnap korán kezdek így jobb, ha megyek vissza a kollégiumba.

- Egyedül semmiképpen, elkísérlek Tess. – majd vettem a kabátomat és a cipőmet.

Trisa és Ben elköszöntek a vendégünktől. Elindultunk a kollégium felé, ami tőlünk 45 percre volt gyalog. Sötét felhők voltak az égen. Bíztam benne, hogy nem fog leszakadni az ég, mert nem volt nálunk esernyő sem.

- Nem is említetted, hogy ide fogsz jönni tanulni.

- Nem igazán kérdeztél erről Alex. – nevetett egyet közben. – Aznap este nagyon elmélyültél. Ha jól emlékszem csak az eget bámultuk a tengerparton.

- Igen. Történt valami otthon még a gimi ideje alatt. Az még akkor nagyon bennem volt. Tudod, nyomta a szívemet.

- Sejtettem. Ahogy tudtam azt is, hogy mielőtt leültél mellém Sam szobájában voltál és tudjuk mind a ketten, hogy nem csak beszélgetni akartatok egymással. – na, ebbe egy kicsit belepirultam.

- Igen, nem tagadom. Lefeküdtünk aznap este. – felesleges lett volna elkezdenem magyarázkodni. Sokan látták mikor kijöttünk csapzottan a szobából.

- Annak örülök, hogy én nem lettem egy újabb strigula a listádon. Különleges lánynak talállak téged Alex. Ennél többet érdemelnél. Neked is jár az, hogy valaki szívből szeressen, és ott legyen melletted mindig.

Ezekre a szavakra már nem tudtam mit mondani. Hál istennek közben megérkeztünk a kollégiumhoz. Megölelt ismételten. Pár percig ott voltunk egymás karjaiban. Jó lett volna, ha tovább tart. Adott még egy puszit az arcomra és bement az épületbe.

Hazáig az ő szavai jártak a fejemben. Lehet túl kéne lendülnöm már Ellán. Ahh nehéz ez nekem. Azt tudom, hogy még szeretnék Tessel találkozni. Talán elhívom randizni vagy ilyesmi. Még nem tudom.