VII. fejezet

70 2 0
                                    

Tess

Tegnap lefekvés előtt eszembe jutott miként is találkoztunk Alexel a nyáron. Úgy voltam vele, hogy soha többé nem fogom látni azt a csodálatos lányt. Mikor szaktársaimmal a parkban voltunk és megláttam őt a szívem majd kiesett a helyéről. Ez csoda! – gondoltam magamban akkor.

Az órarendem olyan sűrű volt, hogy nem igazán lett volna lehetőségem elmenni, dolgozni. Viszont muszáj volt keresnem valami munkát, amivel elég jól kereshetek. A spórolt pénzem persze bőven elég lett volna, de nem akartam csak arra támaszkodni. Láttam az egyetemen, az egyik hirdetőfalon, hogy keresnek mentorokat. Végigolvastam a hirdetményt majd megkerestem a 203-as irodát. Adtak egy rakat papírt a kezembe, hogy töltsem ki. Fel kellett tüntetnem, hogy mihez értek és milyen témákban vagyok igazán jártas. Ezeket azért volt muszáj, mert így osztottak be minket, hogy ki mit taníthat.

A papírokon feltüntettem, hogy anyanyelvi szinten beszélek horvátul és persze azt is, hogy emelt szinten érettségiztem biológiából is. Leírtam még, hogy korrepetáltam is már. Ez szerintem plusz pont.

Visszaadtam a papírokat és arra kértek, hogy várjak még. Nagyjából 10 perc telt el mikor egy idősebb hölgy kijött a folyosóra és intett nekem. Bementünk az irodájába majd adott 3 teszt lapot. Az egyik egy horvát nyelvismereti, a második biológiával kapcsolatos, a harmadik meg valamilyen személyiség teszt volt. Könnyedén megírtam ezeket, szinte ujjgyakorlat volt számomra, főleg a horvát nyelvi teszt. Az szinte nevetségesen könnyű volt. A hölgy mondta, hogy emailben értesítenek, ha sikeresen bekerültem a mentorok közé. Továbbá azt is mondta, hogy akkor megbeszéljük a fizetés részét is.

Eltelt néhány nap mire megküldték az emailt a sikeres felvételemről. Be kellett mennem az irodába ismételten, ahol az a kedves hölgy fogadott, aki legutóbb ott volt. A fizetésem 10 dollár lett óránként. Elmondta, hogy naponta egy diákkal hány órát foglalkozhatok é persze felhívta a figyelmemet arra, hogy ha az általam korrepetált társam sikeresen átmegy a tantárgyból, amiből felkészítem, akkor kapok bónuszt is majd. Továbbá mondta, hogy próbáljak meg alkalmazkodni a társaim órarendjéhez, kiemelten a sportolóknál. Velük foglalkozhatok hétvégén is, de csak is velük. Adott egy könyvet is, amibe vezetnem kell a dolgokat. Ez amolyan jegyzőkönyv, amit bármikor ellenőrizhetnek. Azt még elmondta, hogy csak a könyvtárban korrepetálhatok. Ott mindig lesz valaki tőlük, aki hivatalosan is igazolja az elvégzett munkámat.

Mire mindent elmondott szerintem ki is száradt a sok beszédtől. Megkérdezte, hogy mindent értek, van-e kérdésem, stb. Mivel nem volt semmi így távozhattam. Mikor kinyitottam az ajtót még annyit mondott: Lesznek nehéz esetek és egyszerűbbek, de ha úgy gondolod, nem kell vállalnod. Az viszont rád van bízva, hogy miként tanítod őket. Sok sikert! – mosolyogtam rá és elfogadóan biccentettem felé.

Mióta ez a felvételi lezajlott azóta 4-5 embert korrepetálok is. Azért mondom így, mert Alex nem tudom, meddig fogja bírni ezt a terhelést. Kételkedem kicsit abban, hogy ezt így végig tudja csinálni, de én minden erőmből segíteni fogok neki.

Tehetséges jégkorongozó és kiváló tanuló volt a gimnáziumban. Hmm, igen, megkaptam az eredményeit régebbről. Egy csiszolatlan gyémánt.

The lifeWhere stories live. Discover now