The life

VI. fejezet

Tess

Horvátország csodálatos hely rengeteg látnivalóval. A turisták imádnak ide járni, nyaralni. A környező országokból lakókocsit, személyautók, turistabuszok tömkelege szokta átlépni a határainkat.

Mikor még gimnazista voltam akkor a suli mellett pincér voltam az egyik helyi étteremben. Nyáron teljesen tele volt a hely és szinte minden nap dolgoztam. Igyekeztem a keményen megkeresett pénzemet félretenni az egyetemi éveimre. Elég régóta sport pszichológus akarok lenni. Nálunk nincsen olyan jó képzés, mint külföldön így nem volt más választásom, mint külföldre jelentkezni.

A szüleim ez idő alatt még próbálták feldolgozni, hogy az egyetlen lány gyermekük a saját neméhez vonzódik. Erre még rátettem egy lapáttal. Nem is kell mondanom, hogy nem ugráltak örömükben mikor felvettek az amerikai egyetemre. Viszont látszódott a szemükben, hogy ezt sokkal könnyebben elfogadják, mint azt, hogy a lányokat szeretem.

Egyik este hatalmas tábortüzes bulit szerveztek a városunkban a tengerparton. Néhány barátommal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, mert élvezni akartuk a nyarunkat így együtt. Persze tele volt a tömeg külföldiekkel. Ráadásul Zach nyaralójában volt egy hatalmas házibuli is, ami az egészet magasabb szintre emelte. Mi is ott kötöttünk ki végül. Ittunk néhány kört, majd elvegyültünk a tömegben. Láttam, hogy két lány felmennek az emeletre. Látszódott rajtuk, hogy nem a mosdót fogják keresni. Hevesen csókolóztak a lépcsőn felfelé menet. Szinte egy percre sem szálltak ki egymás szájából.

Én visszamentem a srácokhoz. Elkezdtünk sörpongozni, amiben szinte verhetetlen voltam. Jó néhány kört lejátszottunk mikor érezni kezdtem, hogy teljesen a fejembe száll az alkohol. Mondtam a többieknek, hogy kimegyek egy kicsit a levegőre.

Ott ült az a lány, aki nem is olyan rég felment az emeletre. Kicsit kócos volt a haja és a ruhája sem úgy állt rajta, ahogy kéne. Leültem mellé, de egy szót sem szóltam hozzá. Csak mosolyogtam egyet és a nálam lévő pohárból kiittam a maradék sörömet is.

Néhány óra múlva ott feküdtünk a homokos tengerparton. Az éj sötétkék eget bámultuk. Aznap este a csillagok olyanok voltak, mint az aprócska porszemek. Olyan volt az egész, mint az Oroszlán királyban. Tudjátok az a rész mikor Timon, Bumba és Simba nézik az eget, miközben azt találgatják mik is vannak az égen. Mi is ezt csináltuk, közben jókat nevettünk. Mind a ketten előálltunk a furcsábbnál furcsább ötleteinkkel, amikről tudtuk, hogy nem fedik a valóságot.

Elkezdett hajnalodni, a nap kezdte megzavarni az egész beszélgetésünket. Mikor már nem volt mit tenni elkezdtük összeszedni a cuccainkat. Úgy elváltunk egymástól, hogy még a nevét sem kérdeztem meg. Tudtam, hogy soha nem fogom újra látni.