Üresen kong a kiürült terem halk zaja,
Melyben üresen cseng az üres szavak halmaza.
Üres fények világítják be a szobát,
Melyben hallani az üres démonok átkát.
Üres városokban üres emberek járnak,
Melyben üres lakások összezúzva várnak.
Üres állatok szíve üresen dobban,
Ezer üres növény, melynek levele csoffadt.
Üres szívekben üres érzések tombolnak,
Melyek üresen tátongva egymásba fonódnak.
Üres a szerelem, mit irántad érzek,
Üres vagyok meg te is, üres minden lélek.
Hát ez... Az első versem. Tudom, hogy szar.
