Szeme sápadt, fénytelen
véreres, kék – végtelen.
Fahéjszín pöttyök arcán
rendezetlen, szétszórván.
Gyesztenye a hajában
csapzott frizurájában.
Szája mint piros szeder
vöröslik az kedvesen
s a sarkában rejtőzik
egy szelíd, óvatos csíz.
Nevetni próbált múltkor
de rájött, hogy ő csak a
Lány a múltból.
