Itt fekszem, lábamat nyújtóztatom,
Ébren vagyok így hajnali fél egykor,
Egyszer talán beleőrülök a gondolataimba,
De még van mit tennem, nem futhatok homokba.
Nem így terveztem elhiheted nekem,
Nem én választottam ezt önmagamnak.
Lányként lányt szeretni az ördög játéka,
Ezt vállalom, nem leszek önmagam árnyéka.
Itt fekszem, odakint dúl a vihar,
A szívemet az érzelmek kimarják,
Két kezüket oldalra kirakják,
Átölelik és még meg is facsarják.
Az örög játéka vagyok én a világban,
Se jogom, se szabadságom, se boldogságom,
A kormány hangja ott van a vitákban,
Megpróbálják bezárni a hozzám hasonlókat.
Itt fekszem, ezt az egészet leírom,
Muszáj ezt most magamból kiadnom.
Legalább a lelkem szabadon hagyom,
Az ördög játéka vagyok, sajnálom!
YOU ARE READING
My poetry
Poetry"A poem begins as a lump in the throat, a sense of wrong, a homesickness, a lovesickness." - Robert Frost ©Copyright - Minden jog fenntartva! Utánközlés csak is engedéllyel lehetséges!
