Beton I.

2 1 0
                                    


Valami annyira nem jó,

A tetőt sem fedi már a hó,

A szorongás az ami lenyom,

Az egész gúsba köt, s lábmon beton.

Úgy érzem nincsen már kiút,

Ez a végzet, nincs haza út.

A láng bennem kezd kihunyni,

Az agyam még visz előre, s kezem kinyúl

segítséget keres, majd erőtlenül a földre hull.


Sok mindennel végeztem már,

S csak néhány dologért kár,

Körülöttem egy felszínes vár

A falakon túl már senki sem vár.

Néha kinyitom a kapukat,

Néhányan beöntik a szarukat.


My poetryTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon