A főszereplő Sakura Haruno. A történet onnan folytatódik hogy Sasuke már megalapította a HEBI-t. Ezalatt eltelik pár év és Sakura olyan erő birtokába jut, amire még az Akatsuki is felfigyel. Ha már egy valakinek elnyeri a tetszését a történet már bo...
- Sajnálom- szólaltam meg kissé erélyesebben- Sajnálom, hogy nem köszöntem el! Ha megteszem, nem tudok elmenni! - kiabáltam rá idegesen. Fájdalom csillant a szemébe.
- Segítettem volna! Mint eddig bármikor! - vágta hozzám sértődötten, de inkább csalódottan mintsem dühösen.
- Tudom... De nem akartalak bántani- erre elnevette magát és hozzám lépett.
- Több kell egy kis tűznél ahhoz, hogy engem megsebezz- rántott magához és a karjaiba zárt. Hálásan bújtam hozzá. Istenem, de hiányzott. Behunytam a szemem és magamba szívtam a jól ismert illatát- Be is bizonyítom csak adj lehetőséget- mondta és mélyen a szemembe nézett.
- Nem maradhatok- ráztam meg a fejem és egy pillanat alatt ismét több lépés választott el minket.
- Kényszerítenek? - kérdezte. Megráztam a fejem.
- Nem ilyen egyszerű...- sóhajtom.
- Mi nem ilyen egyszerű?? Miért rohansz már megint egy Uchiha után? - vádolt.
- Ennek egyáltalán semmi köze az Uchihákhoz! - kezdett kihozni a sodromból.
- Akkor mihez? - köpi idegesen.
- Küldetésen veszek részt, amivel a Hokage bízott meg- mondtam.
- És eddig? Mi tartott vissza? Ne hazudj nekem! A Hokage maximum engedélyezte, de biztos vagyok benne, hogy nem az ő ötlete az hogy távol legyél a falutól, ennyire még én is ismerem! - hadarta.
- Igazad van az én ötletem volt, ha mondhatjuk így. Egy ajánlatot fogadtam el.
- Mégis milyen ajánlatot? Még most is itt tartunk? Fogadni mernék, hogy ez az Uchiha ajánlotta fel hiszen, ha az ő nevük merül fel te egyből odadobod magad- tudtam, hogy mérges és azért beszél így de ez már több volt a soknál.
- Hagyd ezt abba! - üvöltöttem rá- Attól még ha vele is kötöttem volna nem jelenti azt hogy ne a falu érdekeit helyeztem volna magam elé! - lassan már úgy éreztem hogy védekeznem kell.
- Szóval ő volt! - nevetett fel gúnyosan- Abból, ahogy tekintetek egymásra gondolom kedvező kis ajánlatot tett... Magadat mikor dobod oda neki? - kérdezte az arcomon pedig átsuhant a szégyen. Eszembe jutott Sasuke. Hogy mit tett velem. Ezt Neji félreértelmezhette, mert megdermedt.
- Ugye nem? - suttogta- Mondd, hogy nem- suttogta.
- Nem dobtam magam oda- mondtam, de elcsuklott a hangom. Tudta, hogy valamit elhallgatok.
- Undorodom tőled... Én pedig még azt hittem, hogy mi...- suttogta majd elfordult.
- Neji- szóltam utána és eleredtek közbe a könnyeim. Hátrafordult és láttam, el akar hozzám indulni, de aztán a büszkesége győzött, elfordult.
- Remélem... boldog leszel- mondta majd eltűnt.
Lerogytam a földre. Zokogva ütöttem meg a földet, ami kissé ketté nyílt a rá mért erőtől.
- Sakura! Mi történt??- rohant oda hozzám Naruto.
- Bántott? Megölöm- indult el Ita, de a keze után kaptam.
- Nem... Csak az igazat mondta- töröltem meg a szemem. Hiszen, ha nem is teljesen, de igaza van. Megint egy Uchiha befolyásol. Mikor végre elérte több év alatt, hogy ne foglalkozzak Sasukeval, visszaállítok a bátyjával. Mégis mit vártam? Ha nincs is igaza. Hisz nincs köztünk semmi Itachival... Legalábbis a fogadóig nem volt... De most már nem tudom, mit érzek. Kezdem megszeretni. Nem. Már megkedveltem. De ezt muszáj most lezárnom magamban. Nem irányíthatnak az érzelmeim. Ezen már túlnőttem. Naruto felhúzott és megölelt.
- Mindent elrontottam. Neji soha többé nem áll velem szóba- estem kétségbe. Naruto közel hajolt és egy csókot nyomott a homlokomra. Más ezt félreértelmezhetné, de Naruto olyan mintha a bátyám lenne. Szeret engem, ahogy én is őt. De nem szerelemből. Ez sokkal inkább testvéri, tiszta szeretet.
- Beszélni fogok vele. Ha kell addig verem amíg meg nem hallgat- elnevettem magam- Ne aggódj, ha megtudja az egész történetet rohanni fog utánad, hogy megbocsáts.
- Csak azt szeretném, ha megbocsájtana. Hogy megértsen- suttogtam a fejemet rázva.
- Meg fog. Ahogy mi is mindig megbocsátottunk Sasukenak- összerezzentem a név hallatán. Eltoltam magamtól- Hiszen megígértem, hogy visszahozom. Be fogom tartani...
- Ne- bukott ki belőlem- Azt az ígéretet vedd semmisnek. Nem tartozol nekem semmivel... Ami pedig Sasuket illeti...- kezdtem és Naruto értetlenül nézett. Nem mondhatom el neki. Azzal összetörném. És Sasukenak is szüksége van valakire, aki még mindig reménykedik. Én feladtam, de Narutonak nem kell. Neki hátha sikerülne...
- Miről beszélsz? Találkoztatok? - ragadott meg a két vállamnál fogva.
- Lényegtelen. De számomra Uchiha Sasuke halott- mondtam rezzenéstelenül.
- Mit tett? - kérdezte dühösen.
- Semmit. De belefáradtam. Nem azt kérem, hogy add fel. De tőlem ne kérd, hogy harcoljak érte. Sasuke számomra már csak egy idegen. Semmi több...- Naruton láttam, hogy nem tudja elképzelni mi okozhatta bennem ezt a változást.
- Sakura...
- Hagyjuk ezt a témát. Ideje indulnunk...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztook! Bocsi a késésért mindig próbálok hetente hozni egy kicsit legalább, de mostanában ez nem úgy alakul :/ De remélem ezzel a kis fejezettel ismét felkeltem az érdeklődéseteket :D
