Phoenix /Főnix/

Még ne!

- Akkor ez eldőlt- lépett mellém Hina. A fiúk tudták, hogy ezt a csatát elvesztették. Nem merték vagy akarták megkérdőjelezni az erőnket... Mindenesetre beletörődve bólintottak. Leguggoltam és a kezeimet a föld felé tettem. A kezem alatt egy hajtás kezdett utat törni. Amikor a szára elért a kezemhez kettévált és két ugyanolyan virág nyílt ki. Letéptem őket és az egyiket a fiúk felé nyújtottam. Értetlenül néztek rám.

- Ezzel fogunk egymásnak jelezni, ha bármi történik- mondtam miközben átvette tőlem a virágot Neji. Letéptem a virág egyik szirmát mire a Neji kezében lévő virág anélkül, hogy Neji hozzáért volna ugyanazt a szirmát elengedte és lassan a földre hullott.

- Ha találunk valamit letépünk egy szirmot- bólintott Naru.

- Ha bajban vagyunk...- mondtam és feszült lett a hangulat- elpusztítjuk.

***

Csendben lépkedtünk a barlangok felé Hinataval. Mi kaptuk ezt a terültet, így miután mindketten körbe kémleltünk a képességeinkkel és meggyőződtünk róla, hogy tiszta a terep közelebb merészkedtünk. Hogy gyorsabban teljen az idő a Narutoval való kapcsolatáról kérdezgettem. Imádom ezt a lányt. Olyan ártatlanul édes és odaadó. Narutonak kitalálni se tudnék jobbat. Tudom, hogy ő képes lesz beforrasztani azokat a sebeket, amiket Naruto kapott az élettől. Olyan csodálattal vegyes szerelemmel beszélt róla, hogy az szinte féltékenységet ébresztett bennem. Nem tudom nekem valaha részem lesz e ilyenben... Időközben Már a harmadik barlangot kutattuk át de semmit nem találtunk. Egy követ csalódottságom miatt arrébb rúgtam. Pár métert gurult majd mikor a sziklafalhoz ért nem koppant neki. Eltűnt. A sziklafal megremegett majd ismét szilárddá vált. Összeráncolt arccal meredtem magam elé, majd leesett.

- HINATA, EZ CSAPDA! – ordítottam befelé a barátnőmnek, de késő volt. Az illúzió szertefoszlott és csak Hinata sikolya töltötte be a helyet. Futottam befelé majd megtorpantam. Hinata kezeit hátraszorította Kabuto. Nyúltam a virágért, hogy jelezzek a fiúknak, de mielőtt bármit tehettem volna vele, elporladt. Csak hamu maradt utána. A fiúk! Őket is elkapták... Hinata hasonlóan aggódó tekintettel figyelt engem. Gondolkozz Sakura!

- Meg se próbálj támadni. Hamarabb megölném a barátosnődet mintsem csak támadásra gondolnál- összeszorított fogakkal gondolkoztam. A sziklák nem válaszoltak a hívásomra. Az egész barlang valami más anyagból volt. Talán fémből? Most, hogy nem volt ott az illúzió láthatóvá vált, hogy ez nem egy sima barlang.

- Mit akartok tőlünk? - kérdeztem időhúzásként.

- Tőle? - bökött Hinata felé a fejével- Semmit. Te kellesz nekünk, de hogy őszinte legyek csak a tested.

- Orochimaru meghalt! - mondtam és reménykedtem, hogy igazam van, de ő csak felnevetett.

- Eleget beszélgettünk. Két lehetőséged van. Vagy megadod magad és elengedem a barátnődet, vagy támadsz összecsapunk, de előtte őt megölöm- szorította meg Hinatat mireő felmordult. Nem bízhatok meg benne. Még ha meg is adom magam nincs rá biztosítéka, hogy nem támadom meg később így nem fogja Hinatat elengedni.

- Ne bántsd- emeltem fel a kezemet oldalra bár erre ő csak feszültebb lett. Hinata elszántan nézett rám. Tudtam, hogy támadni fog, de Kabuto is sejtette. A barátnőm mielőtt bármit is tehetett volna a férfi megérintett rajta pár pontot mire a lány kezei élettelenül hullottak a teste mellé.

- Még egy ilyen remek ötlet és nem csak lebénítalak- sziszegte Kabuto a fülébe. Nem várhattam tovább, támadtam. A levegővel löktem rajta egyet és vízklónokat hoztam létre, de mielőtt bármit tehettem volna tudtam, hogy vesztettem. Kabuto elvágta Hinata lábán az ütőeret. Hinata lábából spriccelni kezdett a vér. Támadtam. Kabuto kikerülte a farkasaimat és mielőtt Hinata mellé hasalhattam volna újra közénk állt. Nincs időm!

- El fog vérezni- mondta nevetve miközben támadott. Mindennel egyszerre támadtam, de a támadásaim kiszámítottak voltak kapkodásom miatt. Számoltam a másodperceket. Másodpercenként nőtt a tócsa Hinata körül. Tehetetlenül feküdt és légzése egyre szaporábbá vált.

- Vedd be ezeket és engedem, hogy meggyógyítsd- mutatott fel két kapszulát. Nem volt sok időm gondolkodni rajta, bólintottam. Odadobta a kis pirulákat, amiket én gondolkodás nélkül lenyeltem ő pedig felemelt karokkal odébb állt. Odafutottam Hinatahoz és elszorítottam a sebet. Izzani kezdett a kezem zölden és lassan a seb is elkezdett összeszűkülni. Szédülni kezdtem. A sebet mielőtt teljesen begyógyíthattam volna a zöld chakrám elapadt. Hiába koncentráltam csak jobban szédültem.

- Még ne! Túl sok vért vesztett! Ha nem bírom bezárni belehalhat! - üvöltöttem Kabutora és könnybe lábadt a szemem. Meg kellett támaszkodnom, hogy ne szédüljek ennyire.

- Akkor reménykedj, hogy a barátaid időben megtalálják- vigyorgott rám én pedig elájultam.

Sziasztook! 

Visszatértem!

 Végre újra elkaptam a fonalat :D Remélem tetszett ez a fejezet. Igyekszem nagyon, hogy hamar hozzam a következőt! Szavazzatok, kommenteljetek, ha tetszett <3 

Puszi,

Bellatis